NEHAZUGGY

Mindenkinek – önmagamat is beleértve – csak azt tudom kívánni, hogy soha ne legyen ilyen barátunk

Forgács Erzsébet | 2017. Március 5, Vasárnap | 11:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 112,229 forint, még hiányzik 2,887,771 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bevallom, lehetőleg nem szoktam megnézni azokat az interjúkat, melyek Mészáros Lőrinccel készülnek. Nincs belőlük túl sok, de egy is több a kelleténél. Most véletlenül mégis belepillantottam egy ilyen interjúba és az az érzés hatalmasodott el rajtam, mintha benéztem volna egy ablaktalan pincébe. Még a dohos falak, az évekkel ezelőtt megrothadt krumpli és az egérszar szagát is érezni véltem. Szörnyű gyanúm támadt.

Ahogy bámultam Orbán Viktor barátját, egykori szomszédját és jelenlegi társát a szotyolaköpködésben arra gondoltam, hogy lehetséges: Lölö nem is tudja, mi történik körülötte és főleg mi történik vele? Ő lehet vajon az egyetlen ember ebben az országban, aki elhiszi, hogy a saját tehetségének és munkájának köszönhetően lett alig hét év leforgása alatt sokszoros milliárdos, az ország legnagyobb médiabirodalmának a tulajdonosa, minden közpénzek és uniós támogatások mindenkori nyertese?

Nem a felmentést keresem (az majd az ügyvédek dolga lesz, én pedig nem vagyok az), hanem szeretném megfejteni ezt a jelenséget. Nem Mészáros Lőrinc iskolázottságáról van szó, hiszen van olyan, hogy valaki nem túl tanult, mégis ösztönös zseni. Gondoljunk csak Habony Árpádra, Vajna G. Andrásra, vagy akár Kósa Lajosra. Egyikük sem túlzottan iskolázott, ám született zsenik, akik ügyesen használják az adottságaikat és mára felküzdötték magukat a politikai- gazdasági ranglétrán egészen a padlásig. Ha valaki mást lát a sikereik mögött, az az ő dolga.

De Lölö szemében nem látom csillogni a zsenialitásnak azt a szikráját, ami bizonyára ott csillog Habony és Vajna szemében, csak én nem figyeltem eléggé. Kósa azért maradt ki a felsorolásból, mert sűrűn visel napszemüveget. Mészáros más kategória. Nagyon más. Nem látom benne azt az agyafúrt törtetést, amit pedig látnom kellene. Ha őt nézem, simán el tudom képzelni, hogy – az országban talán egyedüliként – semmiből semmit nem ért. Lehetséges, hogy komolyan hisz abban: hét rövid év alatt, mindenféle hátszél nélkül, az ő szellemi tőkéjével, tudásával és felkészültségével, annyi induló tőkével, amennyibe egyetlen autója került a sokból, milliárdos lehet bárki.

Hisz benne, hogy a bankok ilyen háttérrel számolatlanul adják a százmilliós, olykor milliárdos hiteleket, hogy pont ő és mindig, mindenhol pont ő alkalmas egy pályázat megnyerésére, hogy a tender valóban egy verseny, ahol jól kell szerepelni és bárki megnyerheti a csilliárdokat. Tényleg elhiszi, hogy akik az elmúlt években felbukkantak körülötte és segítik a gazdagodását, azok a fizetésért teszik és azért, mert ő annyira jó ember és jó főnök. Úgy tűnik, Mészáros Lölö elhiszi, hogy ő egy zseniális üzletember, legfeljebb egy kicsit több szerencséje van, mint másoknak.

Talán fel sem merül benne, hogy másoktól veszi el mindazt, amije van. Mármint amiről azt hiszi, hogy az övé és ez így is marad mindig. Szerintem fogalma sincs, mi minden van a nevén és a családtagjai nevén, egyszerűen elfogadja, hogy Fortuna folyamatosan ott ül a vállán és megállás nélkül mosolyog. Az emberek jók, a segítői önzetlenségből teszik, amit tesznek, aki mást mond, az egyszerűen csak irigy.

Nem, nem mentegetni akarom a nemzet gázszerelőjét. A naivitás sok mindenre mentség lehet, sok mindenre azonban nem. Nem is óhajtom áldozatként bemutatni, miután felnőtt ember, döntésképes – jogi értelemben feltétlenül – viselnie kell a következményeket. Azonban belegondoltam abba, hogy miféle állítólagos barát lehet az, aki felhasználja a saját céljaira, kitolja a kirakatba és lényegében boxzsáknak használja, miközben pontosan tisztában van azzal, ha borul a bili, akkor abba nem csak Mészáros Lőrinc fog belebukni, hanem az egész családja. Ha ez bekövetkezik, akkor az, aki a háttérből mozgatta mindvégig a szálakat, hátradől és végig fogja nézni, ahogy ez az ember kapálózik és fuldoklik.

Mindenkinek – önmagamat is beleértve – csak azt tudom kívánni, hogy soha ne legyen ilyen barátunk és soha ne legyenek olyan munkatársaink és beosztottaink, akik szemrebbenés nélkül képesek segédkezni ebben a gyalázatos aljasságban. Nem, nem irigylem Mészáros Lőrincet, mert nincs miért. Szánom őt és attól tartok: van miért. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!