Mekkora hatalmas szégyen ez a romaügyi biztosnak becézett emberi selejt

Varga Miháy, Lázár János, Orbán Viktor, Farkas Flórián és Balog Zoltán a Cigányügyi Egyeztető Tanács ülésén, 2013 májusában (Fotó: Móricz Simon) Varga Miháy, Lázár János, Orbán Viktor, Farkas Flórián és Balog Zoltán a Cigányügyi Egyeztető Tanács ülésén, 2013 májusában (Fotó: Móricz Simon)

Itt a vasárnapi tanítómese, valamiért csak ilyen kicsiben tudom idetenni, de hátha nem rontja érdemben a felhasználói élményt. Aki esetleg még nem látta, semmiképpen ne hagyja ki:

Amit fent látunk, az tényleg van. Az ország egyik legnagyobb okleveles gazembere, a miniszterek velejéig rohadt elnökének romaügyi biztosa, aki ugyanolyan korrupt, mint a főnöke (bár erről természetesen az igazságszolgáltatásnak álcázott elsikálóművészeti ágazat nem állított ki papírt), egy dologban biztosan különbözik tőle. Az egész pereputtyát saját lábra állító Orbán Viktorral szemben, a Farkas Flórián nevű köztörvényes (már soha nem fogjuk megtudni, miért részesült 30 évre titkosított államelnöki kegyelemben) nyugodt lelkiismerettel hagyja az út szélén nem csupán a gondjaira bízott több százezres közösséget, de saját családját is.

Bár jobb helyeken teljesen természetes, hogy a Família kft. semmilyen előnyökhöz nem juthat csak azért, mert a család tetszőleges tagja politikai ambíciókkal felruházva sertepertél a közélet és a közpénzek háza táján, a fent látható nyomorúság kivételesen nem egy üdítő példája a politikusi tisztességnek. Egyáltalán nem abból következik.

Farkas Flórián emberi kvalitásaival kapcsolatban persze eddig sem gyötörtek kínzó kételyek, hiszen a magánember erkölcsi hulladék jellege mintegy predesztinálja a közszereplőt arra, hogy hasonlóképpen létezzen, cselekedjen. Vagy fordítva. Ha egy közszereplő korrupt és erkölcstelen, akkor magánemberként sem lehet másmilyen. Farkas viselt dolgairól már sokkal többször megemlékeztünk, mint ami minimálisan is elegendő volna ahhoz, hogy a túlzsúfolt magyar börtönök valamelyikében töltse jól megérdemelt pihenőjét. Ezekhez képest a fenti oktatófilm csak parányi kiegészítés.

Bár hajlamosak vagyunk rá, ne feledjük, ha lehet: Lázár János még három nappal ezelőtt is kötötte az ebet a karóhoz. Arról pofázott, hogy amennyiben a cigányság vezetőit ostrom alatt tartják (értsd: a média és a közvélemény kormánykritikus fele egyszerűen felfoghatatlannak tartja, hogy még mindig nem zárult le a nyomozás, nem hullottak fejek az ORÖ körüli disznóságok kapcsán, hogy az elsőszámú felelős köddé vált miközben a kormány visszafizette az általa elsikkasztott pénz egy részét), az akadályozza a roma közösség fejlődését, felzárkózását.

Ez pedig azt jelenti, amit eddig is jelentett minden olyan megnyilatkozás, amely Farkas Flórián személyét érintette, még akkor is, ha ezúttal a mindenhez értő miniszter már nem fajult odáig, hogy nyíltan kimondja: Flóri pajtást azért támadják, mert cigány, és ezt sürgősen be kéne fejezni. Nem is kellett, Lázár mindenkori legsúlyosabb állítása volt ez, amikor ugyanazzal a lendülettel felmosta a földet a Farkas-ügyet piszkáló újságíróval. Nem felejtettük el.

Ehhez képest az öltönyös díszcigányról mélyszegénységben élő édesapja is tudni véli, hogy benne van a szarban. Nyakig. Legalábbis abban kellene lennie, ha ez egy jogállam lenne. Szerintem írjuk ide, már csak azért is, mert fontos: az öregnek még a legnagyobb nyomorúság közepén sem jutott eszébe azt mondani, a fiát azért bántják mert cigány. Nem, nem azért, hanem mert egy páratlanul aljas tróger, és igen, ezt már én mondom személyes véleményként.

Összevesztünk. Nem beszélgetünk. Azt mondta, hogy egyelőre nem akar senkivel beszélni, mert ő is nagy bajban van. Nagyon nagy bajban van, mert benne van ebben a sikkasztásban, meg ez meg az, oszt most felelősségre akarják vonni, de nem hiszem, hogy sikerül, mert ő a miniszterrel teljesen jóba van. 

Nem kell ahhoz Farkas Flórián nyomorgó felmenőjének lenni, hogy teljesen világos legyen: a következmények nélküli ország egyik ismérve az, hogy a jelenlegi hatalom oldalán állni egyet jelent a sérthetetlenséggel, érinthetetlensséggel. Ezt Farkasnénál, azaz Flórián kartárs feleségénél jobban aligha fogalmazhatta volna meg bárki:

Nem is fogjátok megtalálni. Nem tudjátok legyőzni, a világon senki

– mondja az asszony, midőn az újságírók a férje után érdeklődnek hivatalos, szolnoki lakcímükön. Pedig – Simicska Hír Tv-je ide vagy oda – a médiamunkások tényleg nem háborúzni mentek, csak szóba állni a cigányság felzárkóztatásának elmaradásáért felelős hétpróbás gazemberrel. A történet több szálon futó tanulsága, megkérdőjelezhetetlen, ezt csak és kizárólag azok kérdőjelezik meg, akiknek érdekükben áll Farkas Flóriánt kimosni a mocsokból, illetve azok, akiknek semmilyen bizonyíték nem elég a vakhitük megingásához.

Perverz és gyomorforgató, hogy a szülőtartást törvényesítő (a nagykorú gyermek köteles gondoskodni rászoruló szüleiről), egyebekben családbarát és keresztény és nemzeti kormány tagjai saját magukra nézve nem érzik kötelező érvényűnek azt, amit ők maguk szavaztak meg. És amivel – nem mellesleg – igen nehéz helyzetbe hoztak olyan nagykorú gyermekeket, akiknek a saját magukról való gondoskodás is hatalmas kihívást jelent.

Hasonlóképpen undorító látni, hogy egy közpénzből igen jól élő, a nyomorból kimosakodott senkiházi, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a romák munka világába vezető hídjának meghiúsításában, annak az embernek az ajtajához sem találja az utat, aki – ugyan valamit nagyon elrontott a fia nevelésében – mégiscsak az édesapja. A testvérekről és egyéb rokonokról már fölösleges is beszélni. És itt nem arról van szó, hogy tisztességtelen előnyökhöz kellene juttatnia, vagy az elsikkasztott milliárdokból kellene kitömnie őket, hanem abból a hivatalosan és törvényesen megkeresett jövedelméből, ami szintén nem kevés, legalább a tüzelőre, a napi betevőre, az emberhez méltó életet legalább alulról súroló körülményekre elegendőt nem lenne ördögtől való biztosítania számukra. Ha már saját felindulásból nem jön, akkor azért, mert a fideszes elvtársak törvénybe iktatták ezt a kötelezettséget.

Nade, felesleges is tépni a számat, ez az ember úgy, ahogy van, az emberi létezés, az emberi faj szégyene. Annak semmi értelme, hogy a Fidesz-kormány szégyenének nevezzem, hiszen számtalan jelét adták annak: ők nagyra becsülik, értékelik a munkáját és körömszakadtáig védelmezik. Holott az  már a családja számára is nyilvánvaló, hogy egy csaló gazember. Ennek ellenére Viktor nevű pártfogója szorongatja a kezét, Lázár mentegeti, az adófizetők meg kifizetik azt, amit zsebre rakott. Altatják az ügyet, dugdossák az embert, és bíznak benne, hogy a kollektív memóriából előbb-utóbb kiesik minden, amit művelt, jövőre mozgósítja a cigányságot és kéz kezet mos alapon, megy minden tovább.

Abban viszont mindenképpen megegyezhetünk, hogy a cigányság nem azonos ifjabb Farkas Flóriánnal, ő leginkább a Fidesz legfőbb politikájával azonos. Mint ahogy valószínűnek tartom, hogy a cigányság soraiban sok olyan ember van, mint idősebb Farkas Flórián. Akik becsülettel nyomorognak, akik nem lopnak, csalnak, akik elvállalnak bármilyen munkát és örülnek, hogy életben tudnak maradni. Rájuk nézve hatalmas szégyen ez a romaügyi biztosnak csúfolt szarkupac. Aki alkalmatlan nem csupán szűkebb családjáról gondoskodni, de aki fillérenként lopta el hosszú évek alatt az egész cigányság egy másfajta élet iránti reményét, miközben az egész magyar társadalom vérét szívja ebben a pillanatban is.

adomany-1