December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ne tegyél nekem szívességet

Ezer bajunk van a kormánnyal, ez tény. A pártokkal, a politikusokkal is. De ritkán beszélünk arról, hogy minden mással is baj van, a fél ország (ha nem az egész) fordítva ül a döglött dakota lovon. Beszéljünk most erről, beszéljünk önmagunkról egy kicsit. Aki akar, bátran sértődjön meg, a többieknek mondom: ez a cikk nem a nagyon normális, becsületes, keményen dolgozó és alkalmanként alulfizetett emberekről szól, bár ők vannak többségben. Hanem a többiekről.

Szolgáltatás. Milyen jól hangzik. Elméletben arról szól, hogy én fizetek, amiért cserében bizonyos szolgáltatást várok el. Fizetek a szerviznek, mert baj van a laptopommal, nem tölt. Nem, nem a vezeték kontaktos, mással van a hiba. Oké, hét közepén készen lesz. Nem lett készen, mert annyi a munka. Hét végére sem lett készen, mert annyi a munka. Következő hét elején annyit lehet tudni, hogy ők nem találnak hibát. Ebből meg én tudom biztosan, hogy meg sem nézték. Oké, kérem vissza, viszem máshová, nem az a szórakozásom, hogy hibátlan gépet szervizbe hurcoljak. Ők értik, de sok a munka. Én meg leszarom, mert én is dolgozom, nem a lottón nyertem a napi betevőt. A szolgáltató meg van sértve. Valamiért úgy érzi, szívességet tesz nekem. Nem, nem tesz.

Az üzletben őrületes sor. 14 pénztárból kettő működik, fél óra várakozás. Valakinek elszakad a cérna, ő erre nem ér rá, mi a franc van itt, hol a többi pénztáros? Az üzletvezető megsértődik, mert miért is ne? Hozzon magával legközelebb a kedves vásárló pénztárost. Ha már annyira siet. Amúgy meg kuss, ők dolgoznak. A vevő nem, ő ezzel szórakoztatja magát, hogy órákig vásárol. Amúgy is, a vevő egy rohadt burzsuj, mert ameddig az üzlet alkalmazottai keményen dolgoznak, neki van ideje és pénze vásárolgatni. Rohadjon is meg a vevő.

Szükségem van néhány alkatrészre. Megrendelem, mert nincs időm üzletbe rohangálni, dolgoznom kell. Kártyával helyből nem tudok fizetni, mert egy online-áruház nincs erre felkészülve. Utalni is úgy tudok, ha előtte kérelmet írok a könyörögjélparaszt.hu e-mail címre, amire majd másnap reagálnak, mert négykor lejár a munkaidő és dél óta eszükbe sem jut megválaszolni az e-mailt. Másnap tízkor megjön a számla, utalok. Nem keveset. A szerződés és a számla mellett az értesítés: a pénz beérkezését azonnal visszaigazoljuk. Nem igazolják. Másnapra sem. Telefon. Ja, az a rendelés? Sajnos nem érkezett meg az egyik alkatrész. Oké basszus, de a pénz sem? Azt ő nem tudja, ma még nem volt ideje megnézni. De tegnap kellett beérkeznie. Tegnap sem volt ideje, ő dolgozik. Majd megnézi, de különben is, a kedves vevő (ez vagyok én) elolvashatná rendesen a szerződést, ott az van, hogy akkor jeleznek, ha a pénz ÉS minden megrendelt alkatrész megérkezett. Anyád, az. Bekeretezem pirossal a vonatkozó szöveget, küldöm. Teccik látni? Jé, tényleg! Ő még nem olvasta. Értem. Csak a pofája nagy. De ő dolgozik és sok a munka. Oké, én is dolgozom és sok a munka, csakhogy én fizetek azért, hogy neked legyen munkád és ez innentől kezdve nem vicces.

Jönnek a szakik, mert ki kell cserélni a vízórát. Nincs baja, ez a szabály, ki kell cserélni. Ok. Kicserélik, éljen. Nincs víznyomás a házban, nem működik a kazán sem. Mi a túró? A vízórából dől a víz. Éljen! Telefon, tessék szíves ide fáradni, merthogy helyzet van. Jó, majd jönnek holnap. Jönnek, ugyanaz a két szerelő. Az egyik üres kézzel lemászik az aknába, a másik zsebrevágott kézzel sétál utána. Kérdem én: nem kellene egy csőfogó? Fitymálva végignéz: ameddig nem tudom, mi a baj, nem hozok szerszámot. Miféle szerszám kellhet a csőfogón kívül? Geiger-Müller számláló? Precíziós csavarhúzó? Orvosi szike? Jé, ez az óra folyik, Ferikém, hozd már a csőfogót! Ferikém hozza. Aztán kicserélik az órát. Megint. Az úgy van tetszik tudni, hogy ezeket a szarokat nem újonnan csinálják, hanem amiket kiszerelünk, azokat a cég elküldi felújíttatni (ha nem szükséges, akkor is) és legalább a negyede hibásan jön vissza. Olyankor folyik. De semmi gond, nem kerül pénzbe a csere. Köszi.

Oké, a miniszterek elnöke nem tudja, mi a dolga, hol a helye. A miniszterek, államtitkárok és egyéb közpénzből fizetettek sem tudják. De nem tudja a boltos, a szolgáltató, a zöldséges, a szerelő, taxisofőr, az internetes áruház üzemeltetője, a vízóra leolvasó, a pénztáros, a kulcsmásoló sem. Valamiért egy csomó szolgáltató úgy érzi, ő szívességet tesz nekem, amikor az én pénzemért megcsinálja azt, amire vállalkozott. És megsértődik, kikéri magának, ha számonkérem a pénzemért a szolgáltatást. Esküszöm, mint a kádári-időkben a nagyhatalmú boltosok és portások.

Nem lenne már ideje megtanulni mindenkinek a helyét? Szerintem de. És ha lehet, nekem ne tegyen egyik sem szívességet, hanem a dolgát végezze, ha már én fizetek érte. Köszi.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.