November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Menjél falura, fiatal!

A magyar kormány – végtelen jóságáért örök hála – most a fiatalokat és a vidéket borítja virágözönbe. Novák Katalin, aki akkor érte el karrierje csúcsát, amikor anyuka lett, elmondta az ország vezetőinek legújabb, szenzációs, fantasztikus és természetesen zseniális ötletét. Már megint értünk, a mi érdekünkben tesznek éjt nappallá. Hogy nekünk jó legyen. Most éppen úgy boldogítanak minket, hogy a fergeteges sikerű Gyere haza fiatal program után meghirdetik az Esély Otthon fantázianevű akciót.

Novák Katalin – akit én eddig is a nagy esze miatt szerettem és tiszteltem – talán élete legnagyobb alakítását nyújtja az alábbi videóban. Kedves, nőiesen szelíd mosollyal mondja el nagyjából ugyanazt az egy mondatot ezerkétszázszor. Tényleg megható produkció, érdemes megtekinteni.

Miután letöröltük a meghatottság könnyeit, számoljunk egy picit. A pályázat 10 milliárd forintot biztosít erre a nemes feladatra. Ez településenként nagyjából 3,2-3,5 millió forintot jelenthet, amennyiben feltételezzük, hogy majdnem minden magyar település  megragadja az alkalmat és pályázik. Pályázik, nyer és mit kezd ezzel a horribilis összeggel? Jön Mészáros Lölö és épít belőle 30 méter járdát? Attól majd vonzóbb lesz a fiataloknak vidékre költözni? Élhetőbbek lesznek a falvak idősnek, középkorúnak, fiatalnak?

A magyar vidék alapvetően gyönyörű. Vidéken élni – ez az én magánvéleményem – jó dolog. Szerintem emberközelibb, mint Budapesten taposni egymást a szmogban. Vidéken olcsóbb az ingatlan, van madárcsicser, a kertben megterem a zöldség, a szomszédok segítik egymást, a gyerek biztonságban nőhet fel, nem kell metróval suliba járnia. Csakhogy.

Egy pillanatra felejtsük el a romantikát és nézzük, mi a valóság. Természetesen vannak nagyon élhető vidéki települések, de oda nem is kell csábítani az embereket, mennek maguktól is. Ezzel szemben egész falvak ürülnek ki máshol. A csodaszép környezetben elhelyezkedő nógrádi, hevesi, szabolcsi, borsodi falvak melyikébe költözne szívesen Novák Katalin a családjával? Hová vinné lakni a gyermekeit? Ahol a legközelebbi gyermekorvos 70 kilométerre van, körzeti orvos nincs, de gyógyszertár sem. Az egyetlen kis boltban választék nem igazán van, csak elképesztően magas árak. Az első város, ahol olcsóbban be lehet vásárolni, 48 kilométerre található, vonat nincs a faluban, busz naponta kétszer, a 48 kilométert másfél óráig tart megtenni, annyira gyalázatos az út minősége, hogy egyébként szétesne a jármű.

Akinek nincs autója, az választhatja a tömegközlekedésnek ezt a módját, csak le ne késse az egyetlen járatot visszafelé, mert akkor várhat másnapig a hazajutással. De legalább a buszjegy jó drága és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy hogyan cipeli fel a buszra, illetve a megállótól hazáig valaki a karton tejet, mosóport, lisztet, cukrot, miegyebet.

Akinek van autója, az persze urizálhat, mert akkor jön-megy, amikor kedve tartja. Igaz ugyan, hogy a benzin sincs ingyen és 15 kilométerre van az első benzinkút, ezért 30 kilométerre való benzint máris eléget az ember a semmire, de nem baj. Az utak – miután kénytelen az ember ugyanazt az úthálózatot használni, amit a busz – megzabálják a kerekeket, szakad a féltengely, döglenek a csapágyak.

De ez sem gond, mert végül valahogy eljut a városba, bevásárol és örül. Már amennyiben van pénze vásárolni, mert van munkája. De nincs, mert a faluban 80 százalékos a munkanélküliség. Még szerencse, hogy a Budapesten élő Orbán-hívő jobban tudja, mi van vidéken. Szerinte ez van:

Nagyon jól ki lehet jönni vidéken is! Egy 3 szobs kertes házat már 3-4 milliórt lehet venni, az élelmiszer és minden más is olcsóbb mint a városban! Nagyon sok helyen van munkahely is! Ha pedig nincsen és bejárni kell, támogatják az utazást vagy a cégnek vannak buszai amivel az emberek munkába járhatnak!

És tényleg. Egy 3 szobás kertes házat 3-4 millióért lehet venni. Már csak a tetőt kell lecserélni, a nyílászárókat, a fürdőszobát kell megcsinálni, a vezetékeket kicserélni – egy ilyen áron adott háznál ez természetes –  és máris boldogan be lehet költözni. Ha a gáz nincs bevezetve a faluba, akkor mindenki fűt, amivel tud. Ez azzal jár, hogy télen meg lehet fulladni a füsttől. Ha a csatorna sincs kiépítve, akkor a szippantóskocsi jelenti a megoldást, nem kevés pénzért. Sok településen a vízdíj jóval magasabb, mint a fővárosban, az élelmiszer árak mindenhol magasabbak (nincs verseny, az egy kis bolt tulajdonosa bebumlizik a városba, megveszi, ami befér a kombiba ugyanazon az áron, mint bárki más, majd ráteszi a költségeit és a hasznát) és imádkozik, hogy előbb fogyjon el az olcsó parizer, minthogy megzöldülne.

Munkahely nincs, viszont sok helyen internet és mobilhálózat se nagyon. Ha véletlenül mégis szerencsés a település és hasít a net, de mondjuk elromlik a számítógép, akkor bizony nem talál szerelőt, hanem irány az 48 kilométerre fekvő városban a szerviz. Ha már elgyűrűzött a településre a munnkaerőhiány és mondjuk abban a bizonyos városban van munkalehetőség és még a munkáltató is van olyan jófej, hogy biztosít buszt, az akkor is azt jelenti, hogy minimum 3 óra oda-vissza úttal kell számolni (plusz kigyalogolni a buszig és vissza) tehát reggel hatkor indul munkába az ember és jó esetben este 6-7 órára vergődik haza. Minimálbérért, mert ezekben a régiókban ez a realitás.

Óvoda még van a faluban, talán alsó tagozat is, de felsőbe már a pocsék utakon kell buszoznia a csemetének, mert az három faluval odébb van. És olyan, amilyen. Nyelvoktatás nincs, számítógépet csak a könyvben lévő fotóról ismerik, de mindegy is, mert nincs olyan tanár, aki képes lenne használni, nemhogy megtanítani a használatát. Ha itt kijárja a gyerek a nyolc osztályt, máris esélytelen egy jobb gimnáziumba bejutni, mert akkora a lemaradása, meg egyébként sem telik a szülőknek albérletre a városban, különórákra és nyelvtanfolyamra a felzárkóztatáshoz. Tehát gyakorlatilag a gyerek születésekor eldől a jövője.

Igaz, ott van még a kert, ami feltétlenül vonzó alternatíva, főleg olyanok fejében, akik kizárólag romantikus filmekben láttak ilyesmit. Megterem a paradicsom, krumpli, uborka. Az igaz, csak ezeket gondozni kell, munka van vele, nem is kevés. De miután az áramért nem lehet paradicsommal fizetni és buszjegyet sem adnak krumpliért, viszont sem a gyerekcipő, sem a ruha, gyógyszer, cukor, mosópor, iskolai felszerelés nem terem meg a kertben, dolgozni kell. Este hatkor pedig – amikor hazaér az ember – nem sok ereje marad kapálni, gyomlálni, locsolni, betakarítani, eltenni télire.

A vidéki élet realitása ez. Kivéve akkor, ha olyan fiatal családról beszélünk – szerencsére vannak ilyenek is – ahol a szülők munkája otthon végezhető és jól megélnek belőle – a gyerekek szállítását az iskolába gond nélkül meg tudják oldani és belefér az időbe a kert gondozása is. Akkor valóban ez az embernek való élet.

A másik lehetőség, amikor tanyát vásárolnak a fiatalok és nagyjából önfenntartó módon tudják azt működtetni, a megtermelt dolgokat eladva normális bevételhez jutnak. Ilyen is van szerencsére, sok fiatal – nem ritkán diplomás – választja ezt az életet.

De összességében elmondható, hogy a vidék már régen leszakadt és nem csak Budapesthez képest, hanem Európához képest is. A falvak elöregszenek, ki- és lepusztulnak, mert pénz, infrastruktúra, szándék és koncepció hiányában ez marad nekik. 3,5 millió településenként harangszóval és melldöngetéssel meghirdetve (és most visszafogtam magam, nem beszéltem a közel 80 milliárd forintról, amit külhoni magyar vállalkozóknak tol át a kormány a határon és nem beszéltem a 180 milliárd körüli összegbe kerülő Puskás stadionról és nem hasonlítottam a teljes magyar vidéknek szánt 10 milliárd forinthoz ezeket, vagy a kisvasutat, a felcsúti stadiont és semmit), ami nagyjából semmire nem elég.

A vidék haldoklik, az állam nem teljesíti a feladatait, munkahelyek pedig csak ott jönnek létre, ahol van infrastruktúra. A falvak egy része élhetetlen, gyermekvállalásra alkalmatlan, reménytelen hely lett. És nem azért, mert a vidéki emberek így érzik jól magukat. Ezen csak egy nagyon árfogó állami stratégia és az erre a célra fordítható sok pénz tudna segíteni. Nem pedig Novák Katalin kedves mosolya és az odavetett alamizsna.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.