Felnőtt: Na, kik vagytok?
Gyerek1: Én vagyok a migráns.
Gyerek2: Én a rendőr.
Felnőtt: Hova kíséred a migránst?
Gyerek2: Börtönbe.
Felnőtt: Valamit mondotok-e magatokról?
Gyerek1: Igen. Szíriából jöttem, nagy utat megtettem, ha befogadnak, én jól megfizetem. Úgy hallottam, erre székely népek laknak, vendégszeretők ők s könnyen szállást adnak.
Felnőtt: Na, erre mit szól a rendőr?
Gyerek2: Rendőr vagyok a javából, szólj csak nekem ha bárhol tolvajt látsz vagy migránsot, elkapom én, meglátod. Az éjjel is dolgoztam, egy migránsot elkaptam, fegyverét elkoboztam, s szinte meg es pofoztam. (…) csoda hogy meg nem fulladt. Ilyen bolond világot, hát aztán még ki látott? No, de gondolom ezér’ a főnököm megdicsér. S hátha még az es lehet, fizetésemen emel.
Gyerek1: Mi vagyunk a migránsok, a tévébe a sztárok. Újságba’ es ottvagyunk, Merkelnek bébokszolunk.
Gyerek2: Mi ez a csúnya beszéd, te szemtelen fehérnép? Nem szégyelled magadat? Fogd bé hát a szájadat.
Gyerek1: Nem megyünk mi Németbe’, mert a mocsok Merkelke a sok jót megígérte, de nem teljesítette.
Gyerek2: Hát ez nem ért magyarul, talán mondjam arabul. Fogja már bé a száját, s szedje gyorsan a lábát.
Gyerek1: Kérem, jó rendőr uram, engedd szabadon utam, mert az egész családom itt bujkál a határon.
Gyerek2: Egyáltalán nem lehet, gyorsan börtönbe veled. Én becsületes vagyok, az államnak dolgozok.
Gyerek1: Mit szól az euróhoz? Beszéljük meg ezt itt most. Engedjen el bennünket, s mehet nyaralni egyet.
Gyerek2: Jól van akkor, menjenek, csak menjenek el innen. Ennyi euróér’ ki bolond ne engedné?
Ez itt nem más, mint aminek sejteni lehet: egy zenés-verses kiselőadás, a főszerepben két általános iskolás kisdiákkal, akik a farsangi mulatságra készültek ezzel a remekművel. Bevallom, mióta elindítottuk az oldalt, nem volt még egyetlen olyan téma sem (bár jut minden napra számolatlanul), ami ennyire megviselt volna.
A 3 perces, kínrímektől üvöltő keserves videót rejtélyes okoknál fogva nem sikerült beágyaznom – IDE kattintva megtekinthető, mindenkinek ajánlom, vegyen annyi erőt magán, hogy megnézze -, de a leiratát mindenképpen fontosnak tartottam megörökíteni. Az, hogy örökérvényű tanulságokat hordoz, nem kifejezés arra, amit itt láthatunk. Az kevés, hogy a hideg kirázott ettől a soha véget érni nem akaró 3 perctől, hogy a szörnyű és borzasztó jelzők kivételével semmi értelmeset nem tudtam gondolni erről. Pedig fontos, hogy gondolkodjunk erről és helyezzük kontextusba ezt a migránsos gyalázatot.
Történt mindez Romániában, Székelyföldön, Hargita megyében, a Székelyudvarhelytől 11 km-re fekvő Oroszhegy nevű, egy kicsivel több, mint 1800 lelket számláló faluban. A földrajzi elhelyezés tisztázása azért fontos, mert Erdélyben és különösképpen Székelyföldön nincs élő ember, aki találkozott volna migránssal. De olyan se sűrűn van, aki a román rendőrséget pozitív jelzők kíséretében tartja számon, és büszke lenne arra, hogy a román államot szolgálja. Itt és most ez is megtörtént, nem repedtek darabokra a tudatok: magasztos percek voltak ezek a jelenlévő, harsányan nyerítő felnőtteknek.
Történelmi pillanata ez az emberiség erkölcsi, intellektuális pusztulásának, amelynek – ebben a huzatos és butaságtól bűzös Kárpát-medencében – az Orbán Viktor nevével fémjelzett magyar kormány minden emberi jóérzést, racionalitást pofán rúgó idegengyűlölő kampánya teremtett keretet. Az első gyümölcsöket le lehet szüretelni, jó étvágyat kívánok magunknak.
Székelyföldön tehát van olyan oktatási intézmény (tavaly történt már hasonló kicsit odébb, Kovászna megyében, ahol a kommandói falunapon adott elő hasonló, paródiának szánt tömény hányingert a valamivel idősebb korosztály), ahol pedagógusok ilyen, az aktuálpolitika emésztetlen, előítéletektől hemzsegő moslékában fogant szövegeket írnak egy farsangi előadásra. Ahol a kisiskolásoknak ilyen szövegeket kell bebiflázniuk. És ahol a szülők és pedagógusok egymás térdét csapdosva felhőtlenül jól szórakoznak a tehetséges gyerekek alakításán.
Egy olyan helyen, ahol soha, egyetlen pillanatra nem volt aktualitása a menekültáradatnak, de ahova begyűrűzött az úgynevezett anyaországi nemzetmentő elmebaj, és ahol ma ott tartunk, hogy felnőtt, ivarérett emberek azon nyihognak kétpofára, hogy a rendőr mekkora jó arc, mert felpofoz egy kisgyerekes anyát. Mókás, hogy a rendőr korrumpálható, lefizethető, evidencia, hogy a menekültnek börtönben a helye, az állítólag (öndefiníció szerint) vendégszerető székelyek a hatóság emberének önbíráskodó cselekedetén röfögnek.
Viszonylag rövid idő alatt képes voltam eldönteni, hogy mi a leginkább hátborzongató ebben az egészben, az előítéleteken és a fideszes kormánypropagandától bűzlő, éjsötét butaságtól szétfeszülő kínrímeken túl. Hát ez. A közönség önfeledt szórakozása ezen a paródiának, szerepjátéknak, verses-zenés dialógusnak egyaránt borzasztó három percen. És az, hogy senki nem volt, aki ezt az egész gyászos, hónaljszagú produkciót emberi jóérzéssel mérve méltatlannak és károsnak nevezte volna. Ellenkezőleg, a szíriai menekültet játszó kislány büszke édesanyja közszemlére bocsátotta a felvételt. Innen tudjuk, hogy Székelyföldön igencsak termékeny talajra hullt az egysíkúan, hamis és torz panelek mentén, de legalább folyamatosan sulykolt politikai propaganda.
Szégyellem magam ezért a szeánszért azok helyett is, akik ezt viccesnek, tanulságosnak és helyénvalónak tartják. Azon erdélyi magyar pedagógusok helyett, akik ezt a szöveget kitalálták, viccesnek gondolták és ártatlan gyerekek szájába adták. De szégyellem magam azon szülők helyett is, akik ezen úgy tudtak harsányan röhögni, hogy közben nagyon jó véleménnyel vannak saját emberi kvalitásaikról. Egyszóval mindazok helyett, akik vevők erre a tömény gyűlölet-exportra, amelynek célja tökéletesen egybeesik a Fidesz mindenkori nemzetpolitikájával: kilóra megvenni a határon túliakat, lebutítani, a háborús pszichózissal jóllakatni és manipulálni, politikai célokra felhasználni őket.
Elmondhatatlan szégyen és gyalázat, hogy ehhez az aljassághoz a gyerekeket is ilyen alattomos és veszélyes módon felhasználják. Szégyen és gyalázat, hogy a kisebbségben élő magyarok egy része, akiknek volt és van szerencséjük (még Székelyföldön is) az ellenséges román nemzetállam jótékony hatásaival szembesülni, gyűlölködő szerepjátékok formájában viccelődnek olyan idegen, tőlük különböző hátterű emberek sorsán, akikről semmit nem tudnak, akikkel semmilyen empirikus kapcsolatban nem állnak, akiket kizárólag a magyar kormány torz és hamis propagandájából ismernek.
Drága, kétpofára csámcsogó erdélyi és székelyföldi emberek, akik ezt a siralmas színjátékot építő jellegűnek tartjátok! Mindig gondoljatok arra, hogy hova vezet ez a hozzáállás. Biztos, hogy erre akarjátok tanítani a gyermekeinket? És akkor mi lesz, és akkor mi van, amikor ez a gyűlölet ellenetek, ellenünk fordul? Miben különböztök ti azoktól, akiktől elvárjátok, hogy tiszteljenek benneteket és tiszteletben tartsák a jogaitokat, ha a gyerekeiteket arra nevelitek, hogy az idegeneket börtönbe kell zárni és a rendőr nem azért van, hogy segítsen, hanem természetes, hogy felpofozzon, ha éppen nem tetszik neki az orcátok?
A szóban forgó iskola igazgatójának abban mindenképpen igaza van, hogy Oroszhegy eddig a pálinkáról volt híres. Hát tényleg sokkal jobb lett volna, ha ez így marad.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.