Győztél, főnök, jó vagy, főnök, már megint megmentetted az országot

MTI Fotó: Máthé Zoltán MTI Fotó: Máthé Zoltán

Ez volt a pénteki igehirdetés szent napja, amikor is a világverő-megvédő szentember becaplatott a gondosan előkészített, valóságtól elszeparált mikrofonja elé eligazítani a csalódott, dühös, és egyéb lelkiállapotokban leledző híveket olimpiaügyben, meg egyebekben is.

Elöljáróban szögezzük le: az utóbbi időben többször leírtuk, hogy igen nagyon aktuális volna állami vezetőket a nyilvánosság számára is elérhető, komoly egészségügyi, konkrétan elmeorvosi vizsgálatnak alávetni, ugyanis egyik-másik jóember megnyilatkozásai súlyos aggályokat vetnek fel. Ilyen értelemben pedig közügy az, hogy képesek ellátni közfeladataikat, vagy á dehogy. Félreértés ne essék, mondaná Lázár, nem felmentést keresek egyikük számára sem, ellenkezőleg. Azonban Matolcsy Rómeó minapi parlamenti kirohanása után Orbán mai expozéja több, mint elgondolkodtató:

A népszavazás egy magyar ügy, de az olimpiát nem Magyarországon kell megnyerni. Az olimpia megnyeréséhez nemzetközi szinten nem többség kell, hanem egység. Ezért nincs népszavazás Párizsban és Los Angelesben. Nincs arra példa a nyári olimpiák történetében, hogy olyan város kapja meg a rendezést, ahol erről népszavazás volt. Ha ott áll egy vitákból odaérkező Magyarország, ki fog ránk szavazni? Kérdéses, kaptunk-e volna egyetlen szavazatot is. Ez nagy szégyen. Kikapni lehet, de nem lehet akárhogy kikapni. Ronggyá vertek volna bennünket, ennek nem lehet kitenni bennünket, mert ennél többet érdemlünk. Jó pályázatot csináltunk, nyílt szívűek voltunk, tényleg meg akartuk csinálni, eközben a világ leminősít minket, és megalázó vereséget szenvedünk. Ennek nem akartuk kitenni Magyarországot. Sokan vagyunk Magyarországon, akik azt gondolják, az olimpia egy régi álom. Itt történt egy álomgyilkosság. Van egy szervezet (a Momentum – szerk.), melyet nem az olimpia érdekel, hanem politikai párttá akar válni, ezért nem drága neki az álomgyilkosság. Ez itt az új SZDSZ, kis lökdösődés az MSZP-vel, aztán koalíció, erre kell felkészülni. (hirado.hu)

Bármennyire szánalmas, ezt találták ki a pár napos, csatakos izzadsággal terhes kommunikációs tréning eredményeként a Habony-Rogán szipákolóipari műhelyben: a hazaárulók és külföldi ügynökök után az álomgyilkosok és az új SZDSZ varázsszavakkal bódítják a népet. Itt vannak az új csatakiáltások, amelyekre hivatkozva hadrendbe kell állítani a mindig másokra mutogató elkeseredést.

Állapítsuk meg, hogy büdösgyenge ez így, ahogy van. És az még hagyján, hogy csak ezekre a borzalmas eposzi jelzőkre futja, de a gondolatmenet igazságtartalma egy közönséges kocsmai hazudozás szintjét sem éri el. Mivel én még nem jutottam el az összeesküvés-elméletekkel való barátkozásban arra a szintre, hogy a Momentum Mozgalmat a Fidesz kreációjának tartsam, szeretném Orbán Viktor figyelmét felhívni arra, hogy régebben azért jobban ment a hazudozás. Sokkal jobban.

Tényszerűen hazugság, hogy egy olimpia elnyeréséhez (a mi olvasatunkban a rendezés jogának megvásárlásához) egységre van szükség, nem elég a többség. Ugyan nem nyári olimpiát rendeztek 2010-ben Vancouverben, de a polgárok csupán 62%- mondott igent 2003-ban, amikor megkérdezték őket. Ez pedig azt jelenti, hogy az olimpiapárti többség is elég volt az olimpiarendezéshez, egyáltalán nem kellett egység (ITT egy jó kapcsolódó cikk). Hogy közben például Krakkó, Hamburg, München és Davos városvezetése is népszavazásra bocsátotta a kérdést, és az értelmes választók el tudták dönteni, hogy mit akarnak (nem, nem akartak olimpiát), az külön is szóra érdemes.

A sánta, eltorzított és hamis gondolatmenet már csak azért is aggasztó, mert nevetséges, hogy egy ilyen rosszul tájékozott miniszterelnök kardoskodott akár egyetlen percig a budapesti olimpia mellett. De hogy szavamat ne feledjem, apropó Momentum. Mivel a Momentum tehát szerintem nem Orbán kreációja (az ellenkező előjelű bizonyítékokig legalábbis) azt gondolom, hogy a fenti eszmefuttatás alapján a miniszterelnöknek már az aláírásgyűjtés hírére kötelessége lett volna kiállni a nemzet elé, és azt mondani: ha nincs egység, nem lesz olimpia. Igaz, hogy hazugság lett volna, de legalább következetes a fenti mizériához. Ezzel szemben Orbán és a propaganda kényelmesen végignézte a 30 napos tipródást azt remélve, hogy hatalmas lebőgés lesz a Momentum aláírásgyűjtése, és megy minden a maga útján. Elpályázgatunk, túlárazgatunk nyolcszorosan, és aztán majd szeptemberben lesz valami. Az alfahím, a tévedhetetlen hadvezér azonban eltaktikázta magát. Ebből pedig az következik, hogy a sajátjait is képes volt átverni azért, hogy ezzel a nemzeti egységes hülye dumával arcvesztés nélkül kihátrálhasson a hatalmas blamából.

Továbbá: ha nyerhető lett volna a népszavazás, akkor bele kellett volna állni, nem igaz? De. Viszont nem elég, hogy nem állt bele, nem elég, hogy becsapta a saját választóit, még megfejelte ezzel a szánalmas logikai hasmenéssel, hogy megint neki kellett megmentenie az országot. Ehhez pedig – mint mindig – kell a nemzethalál víziója, mert akkor hátha nem tűnik fel, hogy az olimpiát maga a saját diadalmát ünneplő rakás szerencsétlenség vonta vissza, és fosztotta meg a gyönyörű álmoktól a nemzetet.

Az a helyzet, Viktor, hogy már ezek az egységsugarú választókra méretezett primitív és hazug szövegeid sem a régiek, és sajnos egyre kevésbé vagy képes felmérni a helyzetet. Menekülsz mindenhonnan, ahol a valóság szembejöhet és hermetikusan elzárt terekből, seggnyalóktól védve böfögöd fel rögeszméidet, amelyektől azt reméled, valahogy egyben tartanak 2 millió embert. Buzizol kétpofára, az SZDSZ hulláján táncolsz, közben meg világos, hogy megroggyantál és már a legkisstílűbb hazugságokért hajlandó vagy megmártózni a mocsárban.

Megértelek. Ha nem tetted volna tönkre ezt az országot, szinte sajnálnálak, hogy egykori önmagadat (akár vélt volt, akár valós) ilyen nyomorúságos módon vagy kénytelen pofán törölni egy újabb dicstelen választási győzelem miatt. Az utolsó pillanatig elvitt olimpiai pályázat is arra lett volna jó, hogy bebizonyítsd, a te álmaid egybeesnek az ország álmaival. Pedig azok még  a büdös életben soha nem estek egybe.

Ez az ország hét évvel ezelőtt arról álmodott, hogy a kétharmados bizalommal, ami az öletekbe hullt, rendbe tesztek valamit. Ehelyett legyilkoltatok mindent. Ott, ahol három ember dönt 8 millió helyett, ahol egy ekkora felhatalmazást az ország szétrablására használnak, ott nincsenek álmok. Ahol a süket, vak és gyáva rezsim katonái egy téveszméibe belebolondult, csillapíthatatlan étvágyú, gyerekkori traumáit kiheverni nem tudó, eszelős személyiségzavar szolgálatában állnak, ott nincsenek legyilkolható álmok. Ahol az ország egy része az életbenmaradásért küzd, ahol egyre többek számára naponta háromszor étkezni luxus, ahol a nyomor maga alá gyűri az emberi méltóságot, ahonnan százezezerszámra menekül, akinek még van ereje hozzá, ahol az érvényesülés útja a lojális seggnyalás, a tudást meg naponta kiröhögik, ott nincsenek álmok. Ott csak egy beteg, sérült ember lázálmai vannak, aki a saját démonaival viaskodik, a körülötte lévők meg azzal vannak elfoglalva, hogy időről időre megveregessék a vállát: győztél, főnök, jó vagy, főnök, már megint megmentetted az országot.

adomany-1