NEHAZUGGY

Ez gyilkosság, aljasság, embertelenség

Forgács Erzsébet | 2017. Február 22, Szerda | 17:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Meglehetősen ritkán tévedek a femina.hu-ra, most mégis ez történt. Ráadásul olyan írásra bukkantam, ami felkeltette az érdeklődésemet. „Hihetetlen, hogy napi 290 forintból kell megélnie a magyar sztárpárnak” című cikkről igen gyorsan kiderült, hogy egy műsorról van szó. „Napi egy dollárból, vagyis 290 forintból kell megélnie hét magyar sztárpárnak, mindezt heteken keresztül, miután vállalták, hogy szerepelnek a TV2 új reality műsorában”. Mégpedig Ázsiában. Jó. Semmi bajom ezzel, biztosan szórakoztató műsor lesz. Nade.

Nézzük például Erzsébetet és lányát. Írtunk már róluk itt és a megoldásról itt. Azóta minden hónapban eleget teszünk az ígéretünknek és küldjük a támogatást a családnak. Mert 22 800 forintból még rendesen éhenhalni sem lehet. Sokan mégis ennyiből kénytelenek élni, bár én bevallom, el sem tudom képzelni, ez hogyan lehetséges. Tényleg nem. Ameddig nem segítettünk, ennyiből éltek Erzsébeték is. Ketten. És ebben az a borzalmas, hogy nem csupán néhány napig, vagy hétig.

A valóságban nincs olyan, hogy majd eltelik az az idő, amire a szerződés szól és mindenki pontosan tudja, hogy aztán fürödhet a kedvenc tusfürdőjével, kényeztetheti a bőrét arcpakolással, balzsamot tehet a hajára, illatos ágyban, fűtött lakásban alhat és ehet, amennyit és amit akar. Az életben többszázezer ember számára nincs ilyen. Mert sokaknak ez a valóság és nem hinném, hogy ennél borzalmasabb dolog létezik.

Amikor nincsen holnap. És lényegében ma sincs, jelen sincs, élet sincs. Vegetálás van és nincsen mire várni, nincs miben bízni és nincs mit remélni. Egy egészséges, valami okból átmenetileg munkanélkülivé vált ember számára persze van mit remélni, de egy súlyosan beteg, sérült, munkaképtelen, de a rokkantellátásból kiszorított ember miben reménykedhet? Hogy holnapra meggyógyul? Mitől gyógyulna meg? Hogy holnapután majd jobb lesz? Mitől lenne jobb?

Jó móka lehet napi egy dollárból élni egy műsor kedvéért – és nem, nem a vetélkedő szervezőit, vagy szereplőit minősítem, mert ez eszembe sem jut – hanem annak az országnak a kormányát minősítem, amelyik képes milliárdokat elkölteni ökörségekre, miközben tényszerűen halálra ítéli azokat a polgárait, akik nem tudják megvédeni önmagukat. Havi 22 800 forintból hogyan is lehetne megélni, amikor valaki nem tud munkát vállalni, amikor beteg és a gyógyszerei többe kerülnek, mint a havi megélhetése? Hogyan tudná kiváltani a gyógyszereit, amikor nincs miből és hogyan javulhatna, vagy lenne szinten tartható az állapota gyógyszerek nélkül?

Sőt, hogyan ne épülne le a szervezet, amikor fagyoskodni kell, amikor nem telik zöldségre, gyümölcsre, húsra? A napi üres kenyér, néha krumplistészta, rántottleves nem tartalmazza azt a minimális vitamin és ásványianyag mennyiséget, amire az emberi szervezetnek szüksége van a működéshez. Havi 22 800 forint az napi 950 forintnak felel meg. De ebből fizetni kell a rezsit, mosószert, szappant, gyógyszert kell venni. Illetve kellene, ha telne rá. De nem telik. És akkor mi marad ételre? Hogyan lehet így élni? Én ma sem értem.

És azt sem értem, hogy miért kell ilyen nyomorult módon vergődnie annak, akinek egyébként is elég baja van. Pontosan erről szól(na) a szolidaritás. Hogy aki nem képes gondoskodni önmagáról, arról gondoskodik az állam. Ez nem könyöradomány, hanem természetes dolog. Vagy annak kellene lennie. De nem az, miközben a kormány üvöltve veri a mellét, mert támogatja (a mi pénzünkből) a határon túli és a határon belüli egyházakat, számolatlanul önti a pénzt a fociba, milliárdokért hurcolássza a miniszterelnöki irodát, fizeti a számtalan államtitkárt, jógaoktatót, rokont és egyéb hozzátartozót, tolja a pénzt külföldre, miközben a rokkantellátásból kiszorult, de munkaképtelen polgárait halálra ítéli. Ez gyilkosság, aljasság, embertelenség.

És most ezektől az emberektől még ezt a nyomorult kis pénzt is el akarják venni, amennyiben ki akarják szórni őket a rendszerből. Mert akkor ismét lehet döngetni a nemzeti mellkast, hogy lám csak, megint csökkent a munkanélküliek száma. Csökkent, mert akik kikerülnek a rendszerből, azok nem rontják a statisztikát. Azok egyszerűen éhenhalnak, vagy megelőzik az éhhalált, mert nem látnak más kiutat.

Érdemes és hasznos lenne, ha mindazok a politikusok és mindenki, aki támogatja ezt az embertelen rendszert, aki segít életben tartani akár tevőlegesen, akár félrenézéssel, beszállna a vetélkedőbe. Gázsi nélkül és időkorlát nélkül. Éljenek meg ők is napi 290 forintból, de nem Ázsiában, hanem Magyarországon és nem három hétig, hanem tartósan. Azt a műsort nagy örömmel meg fogom nézni. Ígérem. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!