December 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Moszkva tér, végállomás, az ajtók a jobb oldalon nyílnak

Nigériában az állam megkezdte az ellopott közpénzek begyűjtését.

Gyorsan előrebocsátom, hadd dagadjon a honfiúi kebel, a fenti mondat persze, egyetlen szó híján Magyarországot behelyettesítve is megállja a helyét – velünk tehát, helyesen így hangozna: Magyarországon az állam megkezdte a közpénzek begyűjtését.

Ez persze így valótlan állítás, hiszen az úgynevezett állam immár elég régóta végzi a gereblyézést, nemhogy megkezdte, de amennyiben rajta áll, lassan be is fejezi a folyamatot, amennyiben a jelek szerint lassan mindenkinek elfogy mindene, ami még száz forintos tétel fölött elvihető, akinek semmije sem marad, az minden különösebb faxni nélkül kiesik a Legújabb Magyar Gazdálkodj Okosan-ból, és egyáltalán nem a klasszikus, hetvenes évekből származó kiadás 13-as mezőjére, azaz a Balatonra teker le 300 forintért családostól üdülni és két körre kimaradni, se nem a 34-esen, Galyatetőn választ egy kis téli luxusüdülést 400-ért (háromszor kimaradsz), hanem vagy elhúz a 21-esre, kórházba, ahogyan minden jóérzésű honfitársunk állampolgári kötelessége diktálja, végleg elfeküdni, vagy méltósággal felveszi Ózdon, a startmezőn az áthaladásért járó 2000 forintot (illetve megállás, azaz letelepedés esetén ennek dupláját), és ezzel a csinos kis megtakarítással már húz is ki Londonba újságot hordani, vagy a kis tiroli síszállodába szobalánynak, két diplomával, hogy aztán lényegében bármely desztinációban megadja magának azt a jókora sanszot, hogy fél év alatt több jó történik vele, mint itthon az előző húszban.

De… bocsánat, nem is erről, csak egy elmaradott afrikai országról akartam mesélni. Amelyik, tudom, csak nekem, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe, szóval csak nekem tűnik úgy, szintén határozottan kitette az irányjelzőt, és a belső sávba kezd húzódni. Pedig mintha úgy látnám a tükörben, két döcögő víziló húzza az összetákolt kis kordéjukat vagy mit – na, mindegy, majd megnézzük alaposabban ezt a valóban nevetséges szerkentyűt, amikor ügyetlenül és merőben szabálytalanul elsuhan mellettünk és visszasorol elénk.

Közben persze ez a mi csodálatos járművünk egyre jobb, egyre szebb, egyre élénkebben pörög az a bivalyerős motorja, a fél világ irigy ránk miatta, karbidlámpa, tömör gumi, bólogató kutya – az előző tulajdonos, már ahogyan a mostani meséli naponta vagy százszor, belepisált a tankba a literszámra kilopott benzin helyére, esténként fel-, majd letépkedte a kárpitokat, azzal takarózik otthon, összekarcolta a lakkozott felületeket, kitörte az ablakokat, olajat egyszer sem cserélt, ráadásul fogalma nem volt róla, hogyan kell ügyesen elvezetni egy ilyen klassz kis járgányt.

Nem azért mondom, csak úgy jut eszembe, nekem mintha úgy rémlene, ő, mármint a mostani tulaj is minden úton ott volt, mindig ott ült a hátsó sorban, de mondjuk akkor nem jutott eszébe semmi ilyen okos, mint ma óránként – inkább csak pofázott meg sugdosott a többi utasnak, ügyesen lázította őket, leginkább is egymás meg a világ ellen, aztán morgott meg nyávogott, ráadásul mindenen megsértődött, és semmi se tetszett neki, csak amit ő csinált vagy amit ő talált ki. Aztán addig ment a mószerolás meg a hergelés, hogy egyszer csak ő került a bal egybe – na, azóta van minden rendben, s azóta emlékezik ez a kedves vezető tökéletesen mindenre, akár megtörtént, akár nem.

Totál behülyült amúgy, fogalma nincs róla, mi megy a világban, bár utazni azért továbbra is nagyon szeret, csak nincs rá pénze sajna, 742 ezrük van családilag, Anikó asszonnyal, de bazi sok ám a kiadás, ja, meg a hitel. No és a gyerek. Nemközszereplő Vébédíszpáholyi Istenfélő Gáspárnak például egyelőre még nem tudni biztosan, beüt-e rendesebben az őszinte keresztényszekta-vezérség, vagy muszáj lesz előbb-utóbb őt is ügyesen férjhez adni, mint Sajátlábat – no, majd az idő, amely közismerten soha-soha meg nem áll, s az órák róják szüntelen az útjukat, megmondja.

A tankba amúgy már rég nem pislant senki – hát hol is lehet már az az üzemanyagtartály… Állítólag sokkal olcsóbb is lett a jármű üzemeltetése, mert nem kell például olajat, ékszíjat vagy gyertyát cserélni – ha egyszer nincs benne motor, megértheti bárki, igazán felesleges is lenne. Hova lett, hova lett… elvitte a cica… vagy a lölöbaba… vagy sokan mások. A sebesség állítólag egyfolytában nő – minél többen toljuk a brájzlit, annál szebben gurul: legalábbis ezt mesélik, akik ott ülnek a bársony üléseken. Nekünk persze nem szabad oda felszállni – azt magyarázzák, nem azért vettük meg, mármint mi, hogy el is koptassuk, kis butuskák vagyunk mi az ilyenfajta üldögeléshez. Is.

Majd ők szépen feláldozzák magukat. Miattunk. Mi adtunk. Értünk. Árva szót se. Volt nekem egy kósám, tudod-e? Megváltozott a jellege a közpénznek, tudod-e? Csak a szarát hagyta, látod-e? Jut eszembe, az a szőröstalpú népség, tán hallottátok… hm… mínusz akárhányban kisétáltak pár százezren ide-oda, aztán visszavonattak a két hónapja megválasztott kormánnyal egy törvényt, amivel tömegként mérsékelten tudtak azonosulni. És amikor azok végül is visszavonták, már csak le kellett vonni a végkövetkeztetést: aha, ez beismerés, szóval akkor mégiscsak szerettetek volna leszopatni minket, no, akkor viszont most takarodjatok, amerre láttok. Nem nyolc vagy huszonnyolc év után: nyolc hét is épphogy megvolt…

No de csak azért is elmondom a nigereket: két hónap alatt 177 millió dollárnyi ellopott közpénzt szereztek vissza oly módon, hogy öt százalékos sikerdíjat írtak ki azok részére, akik érdemben elárulják, kihez mikor milyen összeg került, milyen “jogcímen”, s merre lapulhat most. 177 millió dollár –  az nagyjából olyan 53 milliárd forint… A magánnyugdíjpénztári vagyonunk, amit kísérletképpen, még szinte félénken elemeltek, ennek majdnem a hatvanszorosa volt – na már most, magyar ember ilyen piti összegért soha nem fog antigentleman to be. Ez a mi büszkeségünk, és nem is kevés. Ja, az előző nigériai elnök, Goodluck Jonathan hívei szerint csupán politikai boszorkányüldözés az egész… És ezzel meg is érkeztünk: Moszkva tér, végállomás, az ajtók a jobb oldalon nyílnak. Az óra s az ész áll.

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.