NEHAZUGGY

Micsoda legalja mocsok az, amit ezek a közös vályúból zabálók megpróbálnak rákenni a társadalomra?

Tamás Róbert | 2017. Február 18, Szombat | 11:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

És igen, mindig van lejjebb. Amikor már nincs, akkor is, mert a kormány és az ő pórázon legeltetett médiája ásót ragad és túr, fúr, kotor. Mennyire kell agyalágyult baromnak lenni ahhoz, hogy ne fogja fel valaki – illetve sok valaki – hogy az ország népének egy része, Budapest lakóinak 15 százaléka, a szavazóképes polgárok egy ennél is jelentősebb része szeretne beleszólni abba, hogy belevágjon-e a város (pontosabban az ország, mert hiába Budapest pályázik, azt mindannyian fizetjük) egy olyan költséges és bizonytalan megtérülésű projektbe, mint az olimpia megrendezése.

Az összes kormánytag, szóvivő, éppen megnyilatkozó neves és névtelen senki, karöltve a megrendelésre irkáló, bőven túlfizetett propagandagépezettel úgy üvölt és nyüszít, hogy az valami egészen elképesztő és lássuk be: rohadtul pofátlan és szánalmas. Az egész kormány az évek óta és az egyre dagadó médiája szintén, de most egy olyan unortodox csúcsra kapaszkodtak le, ahonnan már legfeljebb a magma lehet a cél.

A történet nem egy világraszóló újdonság: egy ország kormánya (élen a miniszterek elnökével, aki valamiért úgy hiszi, hogy ő személyesen dönthet az égvilágon minden kérdésben és kizárólag az ő akarata érvényes) olimpiát akar rendezni. Az ország népe meg azt akarja, hogy beszéljük ezt meg és legyen nekünk is beleszólásunk a döntésbe, miután a mi bőrünkre megy a játék.

Tehát még nem arról van szó, hogy leszavazta az ország a rendezést, hanem csak arról, hogy véleményt óhajt nyilvánítani. Ezt röviden demokráciának nevezik. Innen máris tovább lehetne lendülni és kiírni a népszavazást. Annak eredményéből világos lenne, hogy mit akar a többség. Mármint normális helyen ez így működne, de Mária maffia-alakú közmunkatáborában ez elképzelhetetlen. Itt a demokrácia úgy működik, hogy az van, amit a főnök mond. Aki nem hajlandó ehhez igazodni, annak nagyjából annyi.

Jönnek a sakálok és földigiliszták és széthordják a demokrácia utolsó morzsáit is. Szemérmetlenül, röhögve. Ha ez nem megy – ahogy most nem ment – akkor ordítanak, átkozódnak, verik a földhöz magukat teljes erőből. És köpködnek, de erről nem tehetnek, a seggnyaláshoz idomult szájszerv az oka, hogy máshogyan nem tudnak kommunikálni.

Olvasgatom az Origótól a Magyar Időkig – közte természetesen a 888.hu és a PestiSrácok – terjedő szánalomtengert és egyszerűen képtelen vagyok értelmezni ezt a feneketlen ostobaságba oltott puhatestű szervilizmust. Honnan veszik ezek a bátorságot, hogy árulónak nevezzenek mindenkit, aki ragaszkodik a döntési jogához? Micsoda legalja mocsok az, amit ezek a közös vályúból zabálók megpróbálnak rákenni a társadalomra? Miféle árulás? Miről óbégatnak ezek?

Ha valaki politikusnak nevezi magát és a fizetését azért veszi fel, hogy képviselje a választókat, az ő érdekükben dolgozzon, akkor ne egy párt, vagy pláne ne egyetlen ember érdekeit képviselje a választókkal szemben. Mert most ez történik és jó ideje ez történik. Ez az ország nem az Orbán nevű ember és nem is a Fidesz magántulajdona.

Ha pedig valaki újságírónak vallja önmagát, akkor megint csak nem az a dolga, hogy csontig benyaljon a kormánypártnak, hazudjon, áskálódjon, árulónak nevezze azokat, akiknek a pénzéből él. Mekkora pofa kell ahhoz, hogy a köztudottan közpénzekből életben tartott (már amennyire életnek lehet nevezni a megélhetési betűfaragást, a mindig az aktuális vezér seggének napfényesre nyalását) kormánypropaganda gépezetének kiszolgálói erkölcsi fáklyahordozóként ítéletet hirdessenek az ország – ez esetben Budapest – polgárai felett?

Üzenem a politikusi fizetésből élősködőknek és a kormányhirdetésekkel, minisztériumi megbízásokkal, állami támogatásokkal, különféle cégeken keresztül megbízásokat és támogatási pénzeket bezsebelő pártmédiának, hogy kuss legyen végre! Az a minimum, hogy nem pofáznak azok ellen, akiknek a pénzéből élnek. A kormány és az ő médiája egy sajátos testhelyzetben leledzik egy ideje. Mondhatni: fordítva ülnek egymáson. Értem én, hogy nekik jó ez, de senki másnak nem az.

Ha annyira szeretnék azt az olimpiát, akkor meg kell győzni az embereket arról, hogy jó dolog. Bőven lehet cikkezni az előnyökről, a hasznosságáról akár anyagi, akár erkölcsi értelemben. Részletesen ki lehet fejteni, hogy mennyi előnye származna belőle a polgároknak Budapesten, Kiskunhalason és Jászalsószentgyörgyön. De semmi ilyesmi nem történik, csak az, ami szokott. Nagypofájú handabandázás, visszamutogatás, hazudozás, az ország polgárainak ócsárlása. Lényegében azért, mert az emberek vették a bátorságot és kinyilvánították, hogy bele akarnak szólni a saját életükbe.

Ezt pedig az önmagát konzervatívnak, jobboldalinak, kereszténynek, polgárinak és sajtónak hazudó propagandagépezet képtelen feldolgozni. Mert nekik nem ez van parancsba adva. Ennyire képesek. A kormány és külön Orbán Viktor sunnyog, Tarlós azt sem tudja, mit kezdjen a nyakába szakadt dicsőséggel, hogy ez mostantól mindig is az ő dolga volt, a párt-faliújság pedig hörögve mocskolódik.

Már csak az lenne a kérdésem, hogy ez a mocskos mentalitás soha nem fog kihalni? Valahol termesztik az erre alkalmas egyedeket, osztódással szaporodnak, vagy van valami titkos sziget, ahol eleve gerinc nélkül jönnek a világra az ilyenek, és onnan látja el magát a politikai elit? Elfogyhatnának már. Végleg. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!