December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Miközben egyesek hét éve a 10 méteres ugrótoronyból hugyozzák szembe a választókat…

Legalább három különböző tudósítást, beszámolót olvastam el (mindenki másnak is ajánlom: itt, itt és itt) Demszky Gábor 4-es metróval és OLAF-jelentéssel összefüggő tegnap esti produkciójáról, ameddig meggyőződtem róla, hogy amit látok, az tényleg van. A valóságon túli előadás keretében – amelynek a Budai Liberális Klub adott otthont – Magyar György sztárügyvéddel tandemben elmagyarázták, hogy semmilyen felelősség nem terheli a korábbi városvezetőt. Semmiért.

Mondjuk, ez így önmagában nem lenne annyira borzasztó (dehogynem), csakhogy ez nem minden. Az OLAF-jelentésről ugyanis tudni illik, hogy egy kalap szart nem ér, amennyiben

egyoldalú, megalapozatlan, és meghatározó részben egy olyan Állami Számvevőszéki jelentés alapján készült, amely Orbán Viktor szája íze szerint íródott, hogy a 4-es metró beruházást kriminalizálni lehessen

érvelt Demszky miután január derekán ő maga kérte, hogy a jelentést hozzák nyilvánosságra. Mint tudjuk, a jelentés 60 darab, összesen 167 milliárd forintnyi szerződéssel kapcsolatban tárt fel szabálytalanságokat, és ezek egy részénél korrupciót sejtett, az EU következésképpen összesen 59 milliárd forint uniós támogatást kér vissza.

A számvevőszéki jelentést követően rendőrségi nyomozás indult az ügyben, amely azt állapította meg, hogy vagyoni hátrányról nincs szó, hűtlen kezelés nem valósult meg, bűncselekmény nem történt. Tekintve, hogy a nyomozást lezárták az ügyben, most kijelenthető, hogy egy lezárt ügyet vett elő ez az OLAF-jelentés.

Orvosolhatatlan, gyalázatos eljárásnak tartom, hogy egy ilyen eljárás, amely egy olyan időszakra vonatkozott, amikor én 4 évig főpolgármester voltam, és ezt a beruházást jobban ismertem, mint bárki, nem hallgatott meg engem senki

– magyarázta Magyar hangján keresztül Demszky, aki aztán pár sorral lejjebb már azt bizonygatta, hogy ő főpolgármesterként nem látott bele mindenbe. Szerinte annyira abszurd ez az egész, mintha most a MÁV-nál lenne valami korrupciós ügy, amiért Orbán Viktort akarnák felelőssé tenni. Egyértelmű tehát, hogy ő sem erkölcsileg, sem politikailag, sem semmilyen értelemben nem felel semmiért.

Demszky úgy véli, Putyin, Trump és Orbán felépítettek egy alternatív valóságot, egy igazságon túli világot, az OLAF-jelentés pedig konkrétan ilyen. A lényeg az, hogy egy főpolgármestert nem terhel sem politikai sem erkölcsi felelősség egy általa indított, és főpolgármesterként folyamatosan nyomon követett óriásberuházásban történt visszaélésekkel kapcsolatban. Az ügyvéd úr szerint szerint az OLAF-jelentés „önmagában semmire sem alkalmas”, jogi következtetéseket nem lehet levonni belőle.

Szerintem ezt az eszmefuttatást jól jegyezzük meg, és tegyük el arra az esetre, amikor legközelebb tetszőleges OLAF-jelentés kapcsán bárki az Orbán-kormány felelősségét firtatja majd az európai pénzek szétlopásának nyilvánvalósága miatt. Felejtsük el a picsába a Tiborcz-Farkas Flórián (ÖRO) és egyéb ügyeket, meg azt is, hogy egy európai vizsgálat – rendeltetése okán – rámutathat arra, hogy az illetékesek hűtlenül kezeltek közpénzeket.

Ugyanis mostmár tudjuk, hogy a büntetőjog határait súrolja, ha valakit azzal vádolnak megalapozatlanul, hogy „az ő égisze és a működése időszaka alatt” eltűntek EU-s pénzek. Tényleg. Ez körülbelül azzal felérő égbekiáltó nonszensz, mintha valaki azzal vádolná meg az Orbán nevű Viktort, vagy a Lázár nevű Jánost, hogy az ő regnálásuk idején – amikor Magyarország jobban teljesítve erősödött – 1500 milliárdos nagyságrendben párologtak el nyomtalanul uniós támogatások. Abszurdum, botrány és gyalázat ilyet akárcsak feltételezni is.

Bár nem szoktam célravezetőnek tartani, ha valaki megpróbálja a Nokiás dobozok által fémjelzett 2010 előtti időszakot összemosni a 2010 utáni nyílt és gátlástalan pusztítással, most megint úgy érzem: ez itt nem a barikád két különböző oldala csak azért, mert míg egyesek hét éve a 10 méteres ugrótoronyból hugyozzák arcon a választókat, a kettesek szégyenkezve pisiltek a közös medencébe. Úgy tűnik, hogy ezek ugyanazok. Ez így, ahogy van, a rendszerváltás utáni egységes és oszthatatlan, ideológiák által el nem határolható politikai osztály. A maga hamisan fénylő valójában és erkölcstelenségében.

Ez a fajta érvelés, amit Demszky és ügyvédje előadtak, számomra hihetetlen nagy csalódás. Ez az előre menekülő (ellentmondásokkal már eleve is terhelt: elmegyek a bizottsági meghallgatásra, mégsem megyek el a meghallgatásra, de főleg csak az ügyvédemen keresztül vagyok hajlandó kommunikálni) védekezés semmiben, de abszolút semmiben nem különbözik attól a hihetetlenül arrogáns gyakorlattól, amellyel a kormánypárt szokta az asztalról lesöpörni és elhárítani a korrupciós vádakat. Az természetesen maga lenne a szentségtörés, hogy egy politikus személyiségi jogai sérüljenek, hogy felelősségre vonható legyen, hát mégis hogy képzeljük mi ezt? Elszámoltatás? Ugyan már, ott sem voltunk.

A tényállás az, hogy 7 év alatt nem sikerült elszámoltatni senkit ebben az ügyben, most mégis vastag korrupciót sejtető ügyektől hangos az OLAF-jelentés. A fent elmondottak szerint az Orbán nevű Viktor már az európai csalás elleni hivatalt is megkente és kilóra felvásárolta, hogy ennyi idő után szegény Demszky Gábort meghurcolja? Ha a Demszky-Magyar érvelés helytálló, akkor tulajdonképpen azok az OLAF-jelentések is mehetnek a kukába, amelyekben éppen a nemzet vejét és a köztörvényes díszcigányt marasztalják el? Vagy azok rendben vannak?

Értem én, hogy Polt Péter felmosórongy vért izzadt, hogy MSZP-s, SZDSZ-es politikusokra ráhúzza a vizes lepedőt, és ez legtöbbször nem jött össze neki. Az is tény, hogy amit a Fidesz 2010 óta művel, az Magyarország modernkori és bármilyen kori történelmében egyedülálló, gigantikus rombolás. De az azért az erősnél is jóval erősebb állítás, hogy az OLAF kvázi a Putyin-Orbán-Trump-féle kottából játszik. Most akkor tényleg a portástól a takarítónőig mindenki értintett az ügyben, csak az a főpolgármester, akinek az idejében a projekt nagy része megvalósult, ő egyedül nem tehet semmiről?

Nevetséges, egyben végtelenül szomorú ez az egész. Az ellentmondásos, zavaros össze-vissza beszélés (a hűtlen kezelés elemei megvalósulásának hiányában bűncselekmény nem történt versus történhettek bűncselekmények a beruházás során; ezt a beruházást jobban ismertem, mint bárki versus annyi közöm volt hozzá, mint Orbánnak a MÁV korrupciós ügyeihez) nyilvánvalóvá teszi, hogy az elitnek nevezett politikai csürhe – a mindenkori kivételeket megillető tisztelet mellett – soha semmiért nem hajlandó felelősséget vállalni. Pártállástól függetlenül mindenki a megúszásra játszik. És ez teljesen független attól, hogy 59 milliárdot kell behajtani az adófizetőkön vagy 3000 milliárdot.

Menthetetlen ország az, ahol minden politikus ártatlan, mint a ma született bárány, miközben mindenki ott ügyeskedik, ahol tud és nem szégyell, aztán ha valami félig kiderül, akkor jön a sóhajtozás, hogy a másik oldal tehet mindenről és jön a magyarázkodás, hogy ez miért nem lopás, és miért nem felelős csak mindig valaki más.

Lehet azt mondani, hogy a Fidesznek elemi érdeke, hogy a választás előtt egy évvel túldimenzionálja ezt az ügyet. Sőt, kénytelen-kelletlen azt is elismerem, hogy egy, a 4-es metróhoz hasonló volumenű projektbe kódolva van a korrupció, de ezzel a fideszes tempót megszégyenítő, szürreális érveléssel sajnos nem tudok mit kezdeni. Ez megint az, aminek tűnik. Ez a rongyosra cincált, örökérvényű közhely: ezek ugyanazok. Miként a vesztes is ugyanaz. Egy hülyének nézett ország, amely ahelyett, hogy három évtized alatt felzárkózott volna Európához, a korrupció fertőjében vergődik és próbál meg túlélni a szarnak, bajnak nincs gazdája kezdetű népi bölcsesség dallamára.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.