Nesztek, egy koki a fapapuccsal, mehettek, ahová jólesik

sor

A Heineken-termékek bojkottjára kérte Hódmezővásárhely népét Lázár János.

Merthogy székely barátaink, tertvéreink szeretete/megsegítése nem merülhet ki annyiban, hogy kitesszük a városházára a székely lobogót. Itt egy kis székely sörmanufaktúra csap össze a genyó nemzetközi pénzkiszivattyúzó multival – nagyon finoman fogalmazok, ha azt mondom, nem vagyok túlzottan marketinges alkat, de valami azt súgja, kevés sztori akadna, ami ennyire jót tehetne egy brandnek. Jelesül az Igazi Csíki Sörnek.

Bocs, hátha valaki nem olvasta részletesen a történéseket: az ő kedvükért tényleg csak pár mondatban vegyük át a lényeget. Volt ugye egyfelől a Csíkszeredában gyártott Ciuc, azaz a Csíki – szerintem évtizedek óta az egyik legjobb sör Erdélyben. Jó pár éve már, hogy a Heineken megvette a gyárat, s ezzel egyidőben levédetett ezt-azt. Például a Csíki Prémium – Premium Ciuc kifejezést is. Időközben megjelent a piacon az Igazi Csíki Sör, amely „ráindított” a Ciuc-ra – a Heineken meg perelt – a jogi procedúra évek óta zajlik, a viszonylag fordulatos perben végül a holland óriásnak adott igazat a román legfelsőbb bíróság.

Na, egyéb se kellett: két cég névhasználati vitája (mely a világban viszonylag gyakran előforduló, természetesen politikamentes eljárás) helyett azonnal Trianon legújabb utórengését orrontották meg az éber nemzetféltő honfitársak, azonnal facebook-csoport szerveződött, majd jött egy igazán szívbemarkolóan szánalmas tüntetés, hol máshol, Budapesten, amelyen az ingyen osztogatott Igazi Csíki Sör ellenére sem született nézőcsúcs. Az ’56-osok terén, a Heineken budapesti központi irodaházánál lezajlott demonstráció lényegében a hasonló, szokásos hungarikum-rendezvények minden kritériumát bombabiztosan hozta: azaz egyetlen résztvevőt és felszólalót/hangulatfelelőst sem zavartak össze holmi hülye tények (s ez azóta, vagyis lassan egy hete lényegében ugyanígy van), jogszerűség, és hasonló ódivatú baromságok – a nagyjából 250 hazafi szépen meghallgatta a beszédeket és a mélytrombózisos nemzeti jellegű műsorszámokat, aztán pityókásan, kicsit mégis vacogva ügyesen elkönyvelte a végkövetkeztetést, hogy tudniillik a buzi hollandok betámadják Székelyföldet is, nem elég, hogy Somogyban komplett falvak az övék.

Azt hadd jegyezzem már meg itt, mintegy mellékesen, hogy az Igazi Csíki Sör gyártója felerészben szintén holland… Ettől persze még baromi jól hangzik minden ügyes marketingszöveg, s még akkor is aránylag jópofa a cég virális reklámfilmje, ha utóbb kiderül, hogy szimpla koppintás… mindezek erősítik a kedves sörfogyasztó nagyra értékelt kötődését. A tények viszont már csak roppant makacs dolgok. Hinni meg érezni persze sok mindent szabad és lehet – a legjobb példa talán erre épp a Kis Beteg és barátai által vírussal teleinjekciózott, nagybeteg Magyarország: ahol a kereszténység három isteni erényéből kettőt önzetlenül a népnek adtak az ország egyre aszottabb testéből változatlan hevességgel, láthatóan az utolsó vércseppeket is kiszivattyúzni szándékozó elit tagjai. A remény kinek-kinek mást jelent: vannak például, akik még mindig hevesen reménykednek abban, hogy ez itt tényleg mindörökre a következmények nélküli ország maradhat; mások viszont épp abban bíznak, hogy (PKI telitalálatát kölcsön véve) valóban a B-oldal forog már.

A hit meg az a tökéletes, sajnos kifogyhatatlannak tűnő üzemanyag, amely a Pártban és fővezéreiben hívő emberek bensőjében, felszívás után tartós, magas hőfokon ég el. A jelenséget semmi nem befolyásolhatja, legkevésbé a tények, valós események, mégoly cáfolhatatlan bizonyítékok bármire – ezek furcsa mód csak fokozzák a hit szilárdságát és a hívők agresszivitását a kétkedőkkel szemben. Aki hisz, azt meggyőzni nem, legfeljebb el- és megtéríteni lehet – időről időre valamely új és/vagy tetszetős, jól fizető eszme, netán egy új messiás számára. A nagy hármasból nekik mindössze a szeretetre van szükségük: merthogy szeretik, hogy minden úgy van, ahogy van… szeretik a mérhetetlen luxust, a felfoghatatlan mennyiségű pénzt, vagyont; szeretnek utazgatni bel- és külföldön, egzotikus helyszíneken, földön, vízen, levegőben… Harley-Davidsonon, yachton, helikopteren. És legfőképpen, mindenek fölött, mindennél jobban imádják a hatalmat: azt, hogy egyre nyilvánvalóbban bármit megtehetnek.

Lázár János például, bokros teendői dacára is ellátogat szűkebb pátriája, Hódmezővásárhely közgyűlésére, s „javasolja”, fogalmazzanak meg egy felhívást, melyben a Heineken termékeinek bojkottjára szólítják fel a hazafias kötelezettségeikkel remélhetőleg tisztában lévő vásárhelyi polgárokat; Lázár úr javasolja továbbá azt is, kérjék meg szépen a helyi kereskedőket és vendéglátósokat, ne forgalmazzanak Heinekent. Most nem is azért, mert akkor, teszem azt, tételes adóellenőrzést kaphatnak – csak úgy, szép elhivatottságból. Természetesen mindenki mélységesen egyetértett a „javaslattal” – egy elkötelezett képviselő hölgy legott vállalta is, hogy pár napon belül megfogalmazza a kiáltványt – alig is várom. Azután, még mielőtt Szijjártó elküldte volna sms-ben a hadüzenetet, jobbnak látta csitítólag megszólalni a holland nagykövet-helyettes; végül a Heineken Hungaria ügyvezetése is igyekezett némi józan észt plántálni Lázár „Nagymenő” Jánosba, meg a főnökeibe.

Rendkívüli érdeklődéssel várom a további fejleményeket: amúgy már a nagyra értékelt magyar gógyi/székely góbéság jele, hogy az Igazi Csíki Sör tovább nyomja, Tiltott Csíki Sör néven, höhö, nesztek, egy koki a fapapuccsal, mehettek, ahová jólesik… És hadd mondjak el még valamit: 1990-ben, szerintem mindenkit beelőzve írtam meg a Le a Heinekennel! című örökbecsűmet, amelyben kőkemény ostorozások közepette sürgettem a holland márka kiebrudalását édes hazánkból, méghozzá tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt, ötágú vörös csillag, ezen nincs mit magyarázgatni. Hm??? Csak úgy megemlítettem… hátha lenne számomra valami kis szürke gépírói állás havi másfél milláért a Magyar Időknél, Pesti Srácoknál, Origónál, Lokálnál… Oly mindegy. Azaz: mind egy.

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet