Olvasói levél: Akiknek tálcán szolgálják fel a halált

Fotó forrása: 24.hu Fotó forrása: 24.hu

A kormány eltökélt a tekintetben, hogy álljon meg mindenki a saját lábán! Ne az államtól várjunk szociális segítséget!

Ez a fajta szigor már 2012-ben elkezdődött. Nincs ám itt többé ingyen ebéd és lazsálás!

„Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Az Alaptörvénybe még azt is beépítették, hogy a nagykorú gyermek köteles gondoskodni a beteg, vagy idős szülőről. Így aztán gátlástalanul ki lehetett rostálni például a rokkantakat az ellátórendszerből. Gyönyörűen megfogalmazva próbálták visszacsempészni a félholtakat a munka világába. Úgy, hogy elhitették velük, hogy az utolsó leheletükig hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. A kormánykommunikáció szerint egyet mindig előre léphetnek „fél-pénzért” dolgozva is, mert így „jelentős” jövedelemre tehetnek szert.

A rokkantakat futószalagon akarták kidobni az ellátórendszerből költségvetési megtakarítási célzattal. Lehet, hogy a rokkantak pénzén épült fel pár stadion, vagy a felcsúti gyepszőnyeget is azzal fűtik?

Még ma is akadálymentesen távolítják el az ellátórendszerből a félholtakat is, hiszen nem működik semmiféle ellenőrző és számon kérő fék-gát rendszer ezen a területen. Így aztán szabadon „garázdálkodhatnak” bárki életével? Amikor az utcára dobják a rokkantakat, akkor szembesülnek a szerencsétlenek azzal, hogy bepottyannak egy lyukas szociális hálóba, amiből rögtön ki is pottyannak a tágas légtérbe.

Ma már az álláskeresők között sem tartják nyilván a megváltozott munkaképességű személyeket, így még az aktív korúak ellátására (segélyre) sem jogosultak.

A fogyatékosok bentlakásos intézményeibe már lehetetlen felvételt nyerni, mert akik ott élik a mindennapjaikat, azokat is kiköltöztetik onnan, a következő 5 évben. Az állam megint a gondoskodó szerepében akar tündökölni? Eközben ezeknek a betegeknek a jövője akár a sorstragédiájuk is lehet, ha szélnek eresztik őket?
A krónikus, a tartós betegek és az idősek a leggyengébb láncszemek. Sokat foglalkozott vele a sajtó, hogy a házi-gondozó szolgálatoknál sem fogadnak be már új igényeket. Jelentősen át fog alakulni az intézményi idősgondozás is, melyből egyre kevesebbet akar felvállalni az állam.

A politika oltárán egyre többen leszünk feláldozva. Aki még fizetni bír az egyre dráguló egészségügyi szolgáltatásokért, az még „egy kicsit” élhet, de a rokkantak és szegények már ma is pusztulásra vannak ítélve. A szegény családok nem fogják tudni megfizetni az egyre dráguló időskori ellátásokat, hiszen a fél ország létminimum alatt él. A fiataloknak megvan a feladatuk: 65 éves korukig dolgozniuk kell, családot alapítani, az önálló otthont megteremteni és a nyugdíjas éveikre előtakarékoskodni. Ebbe a portfólióba már nehezen fér bele a szülőtartás.

Az állam számára potyautas leszel, ha megbetegszel, vagy megöregszel. Magyarországon, ha beteg vagy, ha idős vagy, hagyj fel minden reménnyel! Itt, ha beteg és szegény vagy, tálcán kínálják fel számodra a halált…

Demeter Éva