Kifelé tartunk a télből, bár még néhány hétig biztosan fagyoskodhatunk. Van, aki egész télen ezt teszi. A Habitat for Humanity magyar szervezete tanulmányt készített a lakhatási szegénységről. Ezek szerint Magyarországon közel 950 ezer ember nem tudja megfelelően fűteni a lakását. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek van ugyan otthonuk (tehát nem hajléktalanok, az egy másik, külön kategória), de ez csak annyit jelent, hogy nem kell magukkal hurcolniuk a holmijukat, mert van körülöttük négy fal, van ajtó és van zár az ajtón.
De van hideg is, sok esetben sötét is. Nagyon sokan ezek közül az emberek közül a gazdasági válság idején csúsztak le hiteltartozás miatt. Sokan elveszítették az otthonukat és albérletben élnek. A legtöbben dolgoznak, de a jövedelmüket elviszi az albérlet, vagy éppen elég a megélhetésre, fűtésre, áramra már nem telik. Főleg, ha adósságot halmoztak fel és azt is törleszteni kell.
Nem kell olyan sok ahhoz, hogy egy biztonságban, viszonylagos jólétben élő ember, vagy család a szakadék szélén találja magát. A legtöbb háztartásnak nincs megtakarítása. Nem azért, mert felelőtlenül gazdálkodnak, hanem azért, mert a sokat dicsőített béremelések és rezsicsökkentés ellenére is nyomorultul alacsony az átlagbér, a megélhetés költségei viszont teljes mértékben igazodnak a nyugati országokban tapasztalhatóhoz. Angliában, Németországban, Spanyolországban sem drágábbak az élelmiszerek, a ruházkodás, a műszaki cikkek, mint nálunk. Sok esetben még olcsóbbak is. A minimálbér azonban a sokszorosa a magyar minimálbérnek.
Ilyen körülmények között rendkívül nehéz megtakarítást felhalmozni, sok esetben lehetetlen. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy egy súlyos betegség, egy tartós egészségkárosodással járó állapot, egy baleset bármikor, bárkivel előfordulhat, már meg is érkeztünk a saját lakásában fagyoskodó majdnem egymillió ember világába.
Vagy gondoljunk bele egy alacsony jövedelmű család, esetleg egy rokkantellátásból, álláskeresési támogatásból, vagy alacsony nyugdíjból élő ember helyzetébe, ahol például elromlik a kazán. Amennyiben régebbi típusú gázkazánról beszélünk, azt az új szabályozás szerint csak a modernebb kondenzációs kazánra lehet kicserélni. Van ugyan időnként támogatás a kazáncseréhez – ez csak bizonyos esetekben vehető igénybe, például egy 15 éve épült gyorsház esetében biztosan nem -, de egy kazáncsere a szükséges munkálatokkal (kémény átalakítása, bélelése, adott esetben a radiátorok cseréje) egymillió forint körül indul. Még ha kap is az illető támogatást, akkor is elő kellene valahonnan varázsolni legalább félmillió forintot. Ezt sem 67 ezer forint nyugdíjból, sem minimálbérből, sem álláskeresési járadékból, sem rokkantellátásból nem lehet kigazdálkodni. Hitelt pedig ezek az emberek nem kapnak. Mire is kapnának és miből fizetnék vissza?
Marad – jó esetben – az egyetlen helyiséget fűteni képes régi típusú kályha, amibe vagy tud fát vásárolni az illető, vagy nem. Ma már hullott gallyat is tilos gyűjteni (lopásnak minősül), ahogy például hullott gyümölcsöt sem lehet szedni az útmenti fák alól sem. Illetve lehet, csak nem szabad.
Mindehhez a jóhoz még hozzájön az a tény is, hogy akik ilyen körülmények között kénytelenek élni, azok aligha jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz és ruhához. Ha az ablak szigetelése nem megfelelő, azt sem tudják megcsináltatni (mibű?), marad az összetekert rongyokkal kitömködött ablakdeszka, a tartós fűtetlenség miatt penészedésnek indult falak, az állandósult reménytelenség, a romló egészségi állapot, a lavórban, hideg vízben mosakodás. Egy idő után ez már látható és érezhető a környezet számára is, hiszen a lenőtt haj, a kopott cipő, a nem megfelelő mosási lehetőség miatt árulkodó ruházat, a fizikai és mentális állapot romlása (a szegénység bizony megeszi a lelket) a munkaadók számára sem vonzó. Az ilyen helyzetbe került ember elveszítheti az állását, vagy nem talál megfelelőt, egyre alacsonyabb szintre kerül a ranglétrán. Vagy éppen kihullik a rendszerből.
Még egyszer: ma Magyarországon közel egymillió honfitársunk fázik télen a saját otthonában. Miközben az ország összedobja a pénzt a felcsúti focipálya gyepének fűtésére, mert az fontos nekünk. És az ötvenhatodik stadion felépítése is nagyon fontos. A Schmidt Mária által elkölthető 14,5 milliárd forint is nagyon fontos, mert kell a halszagú nóta, kell a kormánypropagandát híven szolgáló PestiSrácok – és mindenki más – támogatása, de még a kocsmák felújítása is kell.
Szükségünk van olyan miniszterekre, akik ismeretlen forrásból vásárolnak százmilliós ingatlanokat, helikopterrel ugranak el falusi lakodalmakra. Mi boldogan fizetjük az ukrán nyugdíjasok nyugdíját, a külhoni vállalkozókat támogatjuk teljes erőből, harcolunk az Unió ellen, védjük a keresztényeket. Mindent, bármit. Csak azt az egymillió embert nem vesszük észre, akik számára a tél rémálom. Minden tél. És aztán minden tavasz, minden nyár és minden ősz is. Mert ez így működik. A szegénység gyilkos kór, megfertőz mindent. Mindent.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.