Az olimpia megvalósíthatósági tanulmányának vezetői összefoglalója szerint az olimpiával járó lehetséges – 15 éves távlatban, összesen 2.984 milliárd forintra becsült – előnyök meghaladhatják a ráfordításokat. Az olimpia nettó költségei 774 milliárd forintra becsülhetők, valahogy így:
Olimpiai befektetések/költségek – 2015-2030 között 774 Mrd Ft (Forrás: PwC számítás)
Tétel Összeg
Pályázati kiadás 10 Mrd Ft
Szervezési és rendezési nettó kiadás
(közvetlen szervezési bevétellel csökkentve) 21 Mrd Ft
Olimpia-specifikus fejlesztések 1.043 Mrd Ft
Összesen 1.074 Mrd Ft
Közvetlen bevétel az olimpia-specifikus fejlesztések,
eszköz és ingatlanértékesítésből 299 Mrd Ft
Egyenleg 774 Mrd Ft
Aki beleolvas a tanulmányba, észlelhet bizonyos feltételes módban használt szavakat, mint: képes lehet, megérheti, esélyes lehet, lehetséges, meghaladhatják, becsülhető. Mindez azért ugye korántsem nevezhető meggyőzőnek.
Ha szem előtt tartjuk azt, hogy a – még folyamatban lévő – pályázati szakaszban a kiadások mindeddig már elérték a 37 milliárd forintot, és ha csak ezzel a szorzóval korrigáljuk a teljes nettó összköltséget, akkor szintén megközelítjük a 3.000 milliárdnyi, immár kiadási összeget (774*3,7=2.864).
Mindezek egyébként csak az úgynevezett olimpia-specifikus kiadásokat jelentik, a további szükséges infrastrukturális beruházások, fejlesztések (közút- és vasúthálózat, tömegközlekedés, városrehabilitáció, környzetvédelem, kármentesítés stb.) további kiadásokat jelentenek. Amire ugye rá lehet fogni, hogy amúgy is szükségesek, hasznosak. A 2015-ös tanulmány szerint ezek megközelítik a 2.000 milliárd forintot. És erre még nem alkalmaztuk a pályázati kiadás 3,7-szeres szorzóját. Vagy (sem) a korrupció szorzóját.
Japán, a már valamivel közelebbi 2020-ban rendezi meg a nyári olimpiai játékokat. Amennyiben hinni lehet az itt taglalt adatoknak, az eredeti 6 milliárd dolláros költségek a végére elérhetik a 26 milliárd dollárt is, forintban mérve ezek az eredeti 1.700 milliárdról jóval 7.000 milliárd fölé kúszhatnak. A cikk szerint az utóbbi négy olimpia költségei 19 milliárd dollár körüli átlagot mutatnak, ez közel 5.500 milliárd forintos kiadást jelent egy-egy olimpiára vetítve.
Összehasonlítva, hogy milyen arányt jelentenek az olimpia költségei egy-egy ország GDP-jében, érdekes összefüggéseket láthatunk. Japán esetében a többszörösre becsült végleges költség is messze az ország GDP-jének 1%-a alatt marad (kb. 0,6 %). Magyarország esetében akár csak 3.000 milliárdos költséggel számolva, ez elérheti a GDP-nek akár a 8-9 %-át is. Csak 3.000 milliárd forinttal számolva!
Azt ugye tudjuk, hogy ez a nyugdíjasaink egy évi megélhetési pénze, amennyiben ez a költség megáll ezen a szinten és nem növekszik a sokszorosára (lásd Tokio). És arról nem szól a fáma, hogy Japánban hogy s mint virágzik a korrupció. Arról csak itthon vannak sejtéseink. Vagy erről sem…
Az alábbi grafikon szemlélteti a bátor, gazdag és szegény országokat gazdagságukkal együtt, ahol be merték vállalni egy olimpia rendezését, az élen… akarom mondani a legvégén, Magyarországgal.
Az egészségügyre éves szinten körül-belül 2.000 milliárd forintot áldoz mostanában pártunk és kormányunk. Ez a tervek szerint 2017-re alig éri el a GDP 5,5 %-át, míg 2006-ban ez az arány 7%-os volt (kösz a tippet, Mózsi bácsi).
Lássuk, mire futja 2017-ben az egészségügyre tervezett 2.059 milliárd forintból:
A gyógyító-megelőző ellátásokra, vagyis az alapellátásra (háziorvos, védőnő, fogászat stb.), szakorvosi ellátásra és kórházi ellátásra jut összesen alig valamivel több mint ezer milliárd forint.
És mindez azért is, mert – akár tetszik, akár nem – szót fogadva a populista fideszes unszolásnak, nem akartunk vizitdíjat fizetni.
2016 márciusában a kórházi ágyak és a stadionok nézőhelyei közötti versenyben még a stadionok nézőhelyei álltak vesztésre, de már akkor jó esély látszott az eredmény megfordítására:
„Ha csak az új, 63 ezres Puskás meglesz, már végleg eldőlt a meccs, a kórházi ágyak csúnya vereségre vannak ítélve. És ha minden munka beérik, akkor ezek lesznek az arányok:
204 987 új szék, szemben a nevetséges 68 774 kórházi ággyal.”
A debreceni Nagyerdei Stadion vagy a Groupama Aréna (nem éves fenntartási, hanem csak) építési költségei egy Szent János Kórház méretű egészségügyi intézmény egy éves – csöppet sem luxus szintű – működési költségeit fedezhetnék, 12-14 milliárd forint körüli összegben.
Mennyi mindent lehetne megvalósítani, pótolni csak (!) 3.000 kidobott milliárdnyi pénzből?
Mennyit lehetne pótolni a rokkantak ellátására? Mennyi gyógyászati segédeszközre, kerekesszékre lenne elég? Mennyi rákos beteg gyógyszerét, halaszthatatlan kezelését lehetne biztosítani? Milyen feltételeket lehetne biztosítani a kórházakban? Mennyi fizetéssel lehetne itthon tartani az ápolókat, orvosokat? És még lehetne sorolni.
És lehet számolni, osztani-szorozni. Aki bármiben is érintett, az biztosan megteszi.
Magyarországnak nem az olimpia miatt kellene erősködnie, hiszen ebben is vannak máris jobbak, mint mi.
Mint ahogy vannak jobbak a demokráciáért való példamutató küzdelemben is: ott ahol a békés tüntetők (fiatalok, idősek, kismamák kisbabáikkal) virágokkal és meleg teával kedveskednek a rend őreinek és a gyermekeik jövőjéért aggódva, egyetlen ember hívószavára mindannyian himnuszra fakadnak. Ők még nem adták el a szabadság iránti vágyukat semmilyen bér- vagy nyugdíjemelésért.
Szerző: Róza néni
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.