:
:
Megvádolták az olaszországi buszbaleset egyik válságos állapotban lévő sérültjét, a kómában tartott gépkocsivezetőt.
Jó darabig úgy gondoltam, e hasábokon nem foglalkozom ezzel a szörnyű történéssel – elég sok minden miatt. Egyrészt némi szakmából fakadó érintettség miatt (ha netán valaki lemaradt volna, netán újszülött, néhány éve autóbuszvezetésből igyekszem fenntartani magamat), bár természetesen hozzáértőnek nem merészelném mondani magam – másrészt annyi okosság ömlött ránk mindenhonnan, hogy azt gondoltam, semmi szükség további bölcs meglátásokra.
Az elmúlt két hétben aztán volt történés bőséggel – én azt hiszem, akkor szakadt el nálam a karvastagságú manilakötél, amikor Palkovics államtitkár megadta a további iránymutatást, vagyis megelőlegezte, előírnák, hogy az iskolásokat szállító buszok éjszaka ne járhassanak. De erről a nagyszerű ötletről majd egy kicsit később.
A helyzet, amennyire ez számunkra tudható, pillanatnyilag továbbra is az, hogy nem igazán derült ki, mi is okozta Verona mellett a számos fiatal életet (is) követelő busztragédiát. Az olasz hatóságok végül is arra jutottak, hogy műszaki hibára utaló jel nem mutatható ki – amatőrként erről azért hadd legyen már az a szerény véleményem, hogy a lényegében csupasz vázból nem is igen vonhattak le más következtetést. Miután pedig a DNS-vizsgálatokból kiderült, hogy az egyik válságos állapotban lévő, mélyaltatásban tartott sérült a gépkocsivezető, az olaszok vádat emeltek ellene – pontosabban, ha jogászkodni akarunk, akkor viszont egyelőre úgy áll az ügy, hogy csak emeltek volna, bármilyen nyomozati cselekménynek ugyanis előfeltétele, hogy az érintettel írásban közöljék a tényt, ami pillanatnyilag természetesen lehetetlen.
A vádemelés meglebegtetése mindenesetre azt mutatja, hogy nagy valószínűséggel az lesz a vizsgálat végeredménye, hogy az autóbuszvezető hibázhatott. Bárhogy is lesz, most azt gondolom, az utóbbi évtizedek egyik legtragikusabb magyar vonatkozású buszbalesetének valódi okára aligha derülhet már fény – inkább mellőzném is a találgatásokat, úgyse vezetnek sehová.
Annyit azért hadd szabadjon egészen halkan megjegyeznem, hogy miközben például a sebészorvosi hivatást hagyományosan (és persze nagyon is helyesen) igen felelősségteljesnek tartja a közvélekedés, addig az autóbuszvezetők legfeljebb valahol a betanított munkás kategóriában kapnak helyet, mindaddig legalábbis, amíg nem történik baj. Tudom, sok szempontból sántít ez az összevetés, az mégsem nagyon cáfolható, hogy míg a műtőasztalon egy szakmai hiba, figyelmetlenség, mulasztás egyszerre egy élet végét jelenti, addig ugyanez a busz vezérállásában valószínűleg sokkal, de sokkal többét.
És bár Magyarországon közel sem csak az autóbuszvezetők (ugyanide értve persze a tömegközlekedés más, hasonló területein tevékenykedőket is) dolgoznak éh-, vagy, pontosabb talán, ha azt mondjuk, rabszolgabérért, azt nem olyan nehéz megérteni, miért lenne jó, ha e réteg tagjai képesek lennének egyetlen munkahelyen, szabályosan, egy munkából viszonylag nyugalmasan megélni. Mert mindannyian utazunk buszon, metrón, vonaton – szerintem kimondható, mindenkinek jó, ha a húsz, ötven, száz, ötszáz ember életéért felelős szakember lehetőleg minden szempontból rendben van. Azaz jó lenne, ha rendben lenne. És persze még ebben az elképzelt, ideális esetben is bőven benne van egy baleset esélye – merthogy annak az a természete sajnos. Pókfonalon lógunk, törékeny kis semmik, ahányan csak vagyunk. Ma még itt, holnap ki tudja, merre.
De hagyjuk a filozófiát, nézzük inkább a tényeket – amelyekből roppant kevés áll a veronai baleset vizsgálatát végző szakemberek rendelkezésére, hogy a kellő bizonyossággal jelenthessenek ki bármit is. Mi sem természetesebb viszont, hogy a politikusok azonnal tudják, mi a teendő, ha valami történik: haladéktalanul bizonyságát kell adniuk, ők csakis értünk születtek e bolygóra. Palkovics Lászlót oktatási államtitkári pozícióba fújta egy (számára) kedvező szellő – ám aki tud, az mindent tud. Ő például a közlekedésszervezés terén is szépen elboldogul: ni csak, jóformán azonnal tudja, mi a megoldás, hogyan kerülhetők el a tragédiák – mivel a baleset éjszaka történt, ne járhassanak a diákokat szállító buszok éjszaka, attól fogva minden rendben lesz. Ha csak… mondjuk tíz év múlva ki nem siklik egy vonat kedd délután fél kettőkor Mágocsnál – mert onnantól fogva nyilvánvaló, hogy keddenként dél és négy óra között Somogy megyében teljes körű vágányzárat kell életbe léptetni.
Tudom, kérlek, ne is mondjátok, ne poénkodjak, gyenge a párhuzam: éjszaka, elalvás, dekoncentráltság, figyelmetlenség, az ugye teljesen más tészta… oké, de akkor azért hadd kérdezzem már meg gyorsan, mi a helyzet az egyenlet másik oldalával, ami viszont azt mutatja, éjszaka nagyságrendekkel kisebb a forgalom, ezzel pedig a balesetveszély is, sokkal egyenletesebben, kiszámíthatóbban lehet haladni – és nem vitatéma, hanem ténykérdés, ezer és ezer éjszaka is suhanó busz jut el évente A-ból B-be, szerencsére mindenfajta gond nélkül.
Természetesen a – mellesleg kőkeményre szabott – vezetési szabályokat, melyek a nagy kategóriájú járművekre Európa-szerte kötelezőek, mindenkinek maradéktalanul be kell tartani: éjjel és nappal egyaránt. Mi több: felelősségteljes cég és gépkocsivezetői még az írott szabályokon is túlléphetnek adott esetben, hogy a szakemberek tényleg tökéletes fizikai és szellemi állapotban üljenek kormány mögé.
S hogy mi a bajom a Palkovics-féle önkéntes megmentők ténykedésével? Hát csak az, hogy az ilyesfajta, a szakszerűséggel köszönőviszonyt sem ápoló azonnali tűzoltó intézkedések, rendelkezések és utasítások – minden látszat ellenére – csak rontanak a helyzeten, többnyire nem is keveset. Igaz, jó pár évtizede működik ebben a szellemben egy egész ország: ha egyszer nekik jó, ugyan mit érdekli a döntési monopóliumot élvező keveseket, mit okoznak a többségnek…
Szerző: Boda András
Facebook-oldal: https://www.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön szárítottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tíz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai […]
Az Országos Mentőszolgálat kormányzati forrásból – az adófizetők pénzén – 1,6 milliárd forintért új eszközöket vásárolhatott. Ez olyannyira örömteli hír, hogy maga Kásler is ott volt, amikor átadták ezeket az eszközöket. Noha minden fejlesztésnek örül az ember, azért nem kellene úgy viselkedni, mintha legalábbis száz milliárd forintok érkeztek volna az OMSZ-hez. Ha ezt a pénzösszeget […]
Jó reggelt kívánok! Higgyék el, egyáltalán nem élvezem, olyannyira nem, hogy a belem fordul ki tőle. De mert a minap az egyik kedves olvasó/kommentelő embertársunk mélységesen felháborodott (egyáltalán nem ő az első és minden bizonnyal nem is az utolsó) Edgar barátom trágár, minősíthetetlen kocsmai stílusán, továbbá nehezményezte, hogy némely szerzőnk (megszólítva érzem magam én is) […]
Hamarosan ismét összegyűlik nemzetünk legjava, az idén harmincadik évét ünneplő Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. A magát diáktábornak és szabadegyetemnek nevező politikai dzsembori meghatározó szerepet tölt be Orbán és párttársai életében. Ott sokszor felvázolják a várható terveket az ország jövőjével kapcsolatban, ezért fel lehet készülni ismételten a legrosszabbakra. Németh Zsolt a rendezvény sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az elmúlt […]
Mivel senkire nem sikerült rásóznom a mai jóreggelt poszt megírását (kapjátok be, kedves pajtások!), beletörődtem a sorosomba, így aztán július iduskáján (meginthétfő) tisztelettel üdvözlök mindenkit, aki éppen ráér! Arra gondoltam, hogy valami saját magán túlmutató, egetrengető bölcsességel indítom a hetet (nem Coelho, bocs), úgyhogy a változatosság kedvéért újfent kedvenc Hamvas Bélámat idézném, mert ő aztán […]
A Mi Hazánk Mozgalom a Magyar Igazság és Élet Pártjával, valamint a Független Kisgazdapárttal közösen kíván alternatívát nyújtani a választóknak a XI. kerületben, ahol a független Kenéz Ágnest támogatják az őszi önkormányzati választásokon. Se Gyurcsány, se Orbán politikáját nem kívánják támogatni, helyi szinten sem. Ameddig előbbit még el is lehet hinni, utóbbit már a legkevésbé […]
Jó reggelt! Máris vasárnap van, de semmi baj, hamarosan megint lesz. A személyi kultusz építgetése egy pillanatra sem lankadhat. Hát nem nagyon, de nagyon gyönyörű? Rákosi elvtárs a kanyarban sincs, ennyit talán Kim Ir Szen gürcölt szeretett népéért, vagy talán még ő sem. Tiszta szerencse, hogy legalább a délutánt bajtársai körében tudta tölteni ez a […]
Bukdosik a lelkem, Mint szamár a jégen: Meghanyatlott Az én büszkeségem. Nagyon meghanyatlott Ős fenyő módjára S a volt úrnál Nincs szomorúbb árva. Fűrész fűrészelte, Fejsze nekivágott: Büszkeségem, Óh, halálra váltott, Búcsúzom már tőled Bölcsességgel telten S bölcsességgel Bukdosik a lelkem. Ady Endre
A KDNP-s Nacsa Lőrincnek elege van, vagy legalábbis ezt adták ki parancsba a számára. Toporzékoljon ő is egy kört a sajtóban, attól majd meghatódnak az emberek. A kormánypárt – a KDNP-t is vehetjük a Fidesz részének – egyszerűen képtelen túllépni azon, hogy a DK (és a Momentum, bár őket nem nevesítette) az Európai Parlamentben nem […]
Jó reggelt! Állítólag szombat van, lehet pihenkélni. Minden megy a maga útján, az origós Manyika néni ezerrel építi az Orbán Viktorról elnevezett személyi kultuszt. Remélem, lesz majd arról is hír, hogy Orbán Viktor mennyivel hugyozott sárgábbat szerdán, mint kedden és hogy a költőt milyen virág illatára emlékeztette a vasárnap esti szellentése. Addig is, ameddig elérkezik […]
Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kiszítta régen már a nap heve, Fogatlan szája bús sóhajüreg, Oly csöndes néni és olyan öreg. Fonnyadt karjával multakat ölel, Halálra vár s az tán sosem jön el. Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz, Szentképet s egy fényképet nézeget – Öreg korát dús bánat ülte meg. Sokszor […]
A közigazgatásban patrióta, nemzeti hősökre van szükség, akik tudják, mit jelent az, ha az ezeréves történelemmel rendelkező szervezet részei lehetnek. Orbán Balázs államtitkár a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem oklevéltáadó ünnepségén beszélt arról, hogy micsoda hatalmas nemzeti ügy az, hogy minél több fiatalt bírjanak rá arra, hogy a nemzet érdekében a közigazgatásban helyezkedjenek el. Orbán azt is […]
Jó reggelt! Máris itt a péntek és a hidegfront. Aki a kánikula miatt elvermelte a pulcsiját, az kezdheti előásni. Talán még eső is lesz. Vagy nem. De hogy holnap szombat, az teljesen biztos. Ezt csak úgy ideteszem, hogy legyen minek örülni: A székelyföldi gazdaságfejlesztési programban 66 nagyberuházást támogat a magyar állam A székelyföldi gazdaságfejlesztési program […]
Kopár szobám – kopárabb négy fala Csupaszon, fázón mered az égnek. Talán a kékes magasba vágynak, Hol nem fú szél és csillagok égnek. Őriznek engem, óvnak, szeretnek – Kétoldalt egy-egy, hátul egy s elől. – Ha meghalok, gondolom magamban, E négy fal akkor rögtön összedől. Föltámad akkor Anyjok a Szélvész, Föltámad akkor Apjok a Vihar […]
Úgy tűnik egyre több gond van azzal, hogy az Európai Bizottság élére Ursula von der Leyen német védelmi minisztert jelölték. Kiderült ugyanis, hogy nem mindenki örül a jelölésnek, illetve annak, hogy a jelölés óta eltelt időben diplomatikus semmitmondásnál többre nem volt képes a német védelmi miniszter. Azon pedig érdemes elgondolkodni, hogy ha Orbán Viktor és […]
Hali! Hó az nincs, bár tegnap éjjel majdnem, amikor Zabaron kevés híján fagypontig zuhant a hőmérséklet. Annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Talán Salvini pajtásnál, aki – mármint nem személyesen, egy bizalmasán keresztül – egy osztrákos manővert adott elő, amiről ráadásul felvétel is készült. A hangfelvétel szerint arról volt szó a találkozón, […]
Kásler Miklós Lyonban beszámolt arról, hogy megalakult a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia, amelynek célja, hogy összefogja az onkológia területén meglévő tudásanyagot, amelyet egymás között megosztva a részt vevő országok jelentős lépéseket érhetnek el a megelőzésben és a kezelésben. Az országok közti közös munka megjelenhet például a gyógyszerinnovációban vagy a klinikai kutatásokban is. Ez szépen hangzik, […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS
