November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Hogy mi a bajom a Palkovics-féle önkéntes megmentők ténykedésével?

Megvádolták az olaszországi buszbaleset egyik válságos állapotban lévő sérültjét, a kómában tartott gépkocsivezetőt.

Jó darabig úgy gondoltam, e hasábokon nem foglalkozom ezzel a szörnyű történéssel – elég sok minden miatt. Egyrészt némi szakmából fakadó érintettség miatt (ha netán valaki lemaradt volna, netán újszülött, néhány éve autóbuszvezetésből igyekszem fenntartani magamat), bár természetesen hozzáértőnek nem merészelném mondani magam – másrészt annyi okosság ömlött ránk mindenhonnan, hogy azt gondoltam, semmi szükség további bölcs meglátásokra.

Az elmúlt két hétben aztán volt történés bőséggel – én azt hiszem, akkor szakadt el nálam a karvastagságú manilakötél, amikor Palkovics államtitkár megadta a további iránymutatást, vagyis megelőlegezte, előírnák, hogy az iskolásokat szállító buszok éjszaka ne járhassanak. De erről a nagyszerű ötletről majd egy kicsit később.

A helyzet, amennyire ez számunkra tudható, pillanatnyilag továbbra is az, hogy nem igazán derült ki, mi is okozta Verona mellett a számos fiatal életet (is) követelő busztragédiát. Az olasz hatóságok végül is arra jutottak, hogy műszaki hibára utaló jel nem mutatható ki – amatőrként erről azért hadd legyen már az a szerény véleményem, hogy a lényegében csupasz vázból nem is igen vonhattak le más következtetést. Miután pedig a DNS-vizsgálatokból kiderült, hogy az egyik válságos állapotban lévő, mélyaltatásban tartott sérült a gépkocsivezető, az olaszok vádat emeltek ellene – pontosabban, ha jogászkodni akarunk, akkor viszont egyelőre úgy áll az ügy, hogy csak emeltek volna, bármilyen nyomozati cselekménynek ugyanis előfeltétele, hogy az érintettel írásban közöljék a tényt, ami pillanatnyilag természetesen lehetetlen.

A vádemelés meglebegtetése mindenesetre azt mutatja, hogy nagy valószínűséggel az lesz a vizsgálat végeredménye, hogy az autóbuszvezető hibázhatott. Bárhogy is lesz, most azt gondolom, az utóbbi évtizedek egyik legtragikusabb magyar vonatkozású buszbalesetének valódi okára aligha derülhet már fény – inkább mellőzném is a találgatásokat, úgyse vezetnek sehová.

Annyit azért hadd szabadjon egészen halkan megjegyeznem, hogy miközben például a sebészorvosi hivatást hagyományosan (és persze nagyon is helyesen) igen felelősségteljesnek tartja a közvélekedés, addig az autóbuszvezetők legfeljebb valahol a betanított munkás kategóriában kapnak helyet, mindaddig legalábbis, amíg nem történik baj. Tudom, sok szempontból sántít ez az összevetés, az mégsem nagyon cáfolható, hogy míg a műtőasztalon egy szakmai hiba, figyelmetlenség, mulasztás egyszerre egy élet végét jelenti, addig ugyanez a busz vezérállásában valószínűleg sokkal, de sokkal többét.

És bár Magyarországon közel sem csak az autóbuszvezetők (ugyanide értve persze a tömegközlekedés más, hasonló területein tevékenykedőket is) dolgoznak éh-, vagy, pontosabb talán, ha azt mondjuk, rabszolgabérért, azt nem olyan nehéz megérteni, miért lenne jó, ha e réteg tagjai képesek lennének egyetlen munkahelyen, szabályosan, egy munkából viszonylag nyugalmasan megélni. Mert mindannyian utazunk buszon, metrón, vonaton – szerintem kimondható, mindenkinek jó, ha a húsz, ötven, száz, ötszáz ember életéért felelős szakember lehetőleg minden szempontból rendben van. Azaz jó lenne, ha rendben lenne. És persze még ebben az elképzelt, ideális esetben is bőven benne van egy baleset esélye – merthogy annak az a természete sajnos. Pókfonalon lógunk, törékeny kis semmik, ahányan csak vagyunk. Ma még itt, holnap ki tudja, merre.

De hagyjuk a filozófiát, nézzük inkább a tényeket – amelyekből roppant kevés áll a veronai baleset vizsgálatát végző szakemberek rendelkezésére, hogy a kellő bizonyossággal jelenthessenek ki bármit is. Mi sem természetesebb viszont, hogy a politikusok azonnal tudják, mi a teendő, ha valami történik: haladéktalanul bizonyságát kell adniuk, ők csakis értünk születtek e bolygóra. Palkovics Lászlót oktatási államtitkári pozícióba fújta egy (számára) kedvező szellő – ám aki tud, az mindent tud. Ő például a közlekedésszervezés terén is szépen elboldogul: ni csak, jóformán azonnal tudja, mi a megoldás, hogyan kerülhetők el a tragédiák – mivel a baleset éjszaka történt, ne járhassanak a diákokat szállító buszok éjszaka, attól fogva minden rendben lesz. Ha csak… mondjuk tíz év múlva ki nem siklik egy vonat kedd délután fél kettőkor Mágocsnál – mert onnantól fogva nyilvánvaló, hogy keddenként dél és négy óra között Somogy megyében teljes körű vágányzárat kell életbe léptetni.

Tudom, kérlek, ne is mondjátok, ne poénkodjak, gyenge a párhuzam: éjszaka, elalvás, dekoncentráltság, figyelmetlenség, az ugye teljesen más tészta… oké, de akkor azért hadd kérdezzem már meg gyorsan, mi a helyzet az egyenlet másik oldalával, ami viszont azt mutatja, éjszaka nagyságrendekkel kisebb a forgalom, ezzel pedig a balesetveszély is, sokkal egyenletesebben, kiszámíthatóbban lehet haladni – és nem vitatéma, hanem ténykérdés, ezer és ezer éjszaka is suhanó busz jut el évente A-ból B-be, szerencsére mindenfajta gond nélkül.

Természetesen a – mellesleg kőkeményre szabott – vezetési szabályokat, melyek a nagy kategóriájú járművekre Európa-szerte kötelezőek, mindenkinek maradéktalanul be kell tartani: éjjel és nappal egyaránt. Mi több: felelősségteljes cég és gépkocsivezetői még az írott szabályokon is túlléphetnek adott esetben, hogy a szakemberek tényleg tökéletes fizikai és szellemi állapotban üljenek kormány mögé.

S hogy mi a bajom a Palkovics-féle önkéntes megmentők ténykedésével? Hát csak az, hogy az ilyesfajta, a szakszerűséggel köszönőviszonyt sem ápoló azonnali tűzoltó intézkedések, rendelkezések és utasítások – minden látszat ellenére – csak rontanak a helyzeten, többnyire nem is keveset. Igaz, jó pár évtizede működik ebben a szellemben egy egész ország: ha egyszer nekik jó, ugyan mit érdekli a döntési monopóliumot élvező keveseket, mit okoznak a többségnek…

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.