Mert a nép akkor és attól lesz okos, ha alkalmazkodik a mindenkori hatalom mindenkori gecijeinek mindenkori akaratához

Forrás: hetek.hu Forrás: hetek.hu

Számtalan dologról lehetne elmélkedni, de én most egy olvasói hozzászólást választok a tegnapi napról.

“Azt hiszi, ő az ország királya, miközben szolgálója.”
Elmentek a náthásba ezzel az ócska, néphülyítő dumával. Igen, király! Azzá tette ez a bamba istenatta. Akik rá szavaztak azé’, akik hagyták, azé’. Mindenkinek ott a nyakában egy nyolcmilliomodnyi felelősség. A szolga (ha tudta a regulát) legfeljebb kap egy trafikot ha nyugdíjba megy, nem várat.

Tudom – jó, nem tudom, de nagyon erősen gyanítom -, hogy a fenti komment ironikus töltetű, de sokan, túl sokan ezt valóban és vérkomolyan így is gondolják. Ezért kellett megszületnie ennek a cikknek.

Oké, elmegyünk a náthásba. Kussolunk, mert az istenadta megválasztotta magának a királyt, mert KIRÁLYT akar maga fölé, nem szolgát a kormány élére. Rendben. Elfogadjuk, tudomásul vesszük. Akkor is, ha mi nem erre szavaztunk, ha mi éltünk a nyolcmilliomodnyi felelősségünkkel.

Tudomásul vesszük, hogy ez van, mert kétmillió ember ezt akarja, hatmillió meg nem tudja, mit akar, vagy mást akar, de képtelen az akaratát érvényesíteni, vagy éppen semmit nem akar, csak annyit, hogy hagyják őt békén végre.

Beállunk mi is a sorba, lapítunk, mert megszólalni, ellentmondani veszélyes. Mert nekünk jobban kifizetődik a személyes érdekeink mentén véleményt mondani, hasznosabb a tyúkszaros kis egzisztenciánkat építgetni, célszerűbb azt és úgy leírni, amivel a hatalom jelenlegi birtokosai elégedettek, amit elvárnak tőlünk.

Ha mi máshogyan gondolkodunk egy kormány működéséről, ha napról napra elmondjuk ezeket a gondolatokat – és ezek csak vélemények, lehet köztük téves, hibás, kevésbé tetsző, megosztó, naív is bőven – akkor csak hülyítjük a népet.

Mert a nép akkor és attól lesz okos, ha alkalmazkodik a mindenkori hatalom mindenkori gecijeinek mindenkori akaratához. Mert az a helyes magatartás, hogy aki képes szavakba foglalni a gondolatait és akinek az a meggyőződése, hogy az ország egészére nézve kártékony, ha korrupt bűnözők, bármire alkalmatlan takonygerincűek és telhetetlen bendőjű haszonlesők fosztják ki minden istenverte napon, azok kussolnak. Az majd megold mindent.

Mert egyesek – és kettesek és hármasok – véleménye szerint ebben az országban négyévente van lehetőség beleszólni az ország sorsának alakításába, amúgy két választás között pofa be, ez van. Nem az a szemét ember, aki lop, csak, hazudik, visszaél a neki juttatott hatalommal, hanem az, aki erről beszélni, írni mer. Nem az hülyíti a népet, aki gennyesre gazdagodott a közösből, aki képes az ország lakóinak érdeke ellen alkukat kötni személyes érdekből, hanem aki leírja, hogy ez így nem jó, nem normális és nem is elfogadható.

Mi menjünk el a náthásba az ócska, néphülyítő dumánkkal, mert vannak (sokan) ebben az országban olyanok, akik a mindenkori széljárásnak megfelelő hitet vallanak, ha kell, naponta más hitet. És azt hiszem, értem is ezt a gondolatmenetet.

Szar lehet szembesülni azzal, hogy nem mindenki áll bele az éppen aktuálisan dombra felkapaszkodott ügyeletes szarházi hugyozásának sugarába és sikoltozza boldogan: de édes ez a langyos tavaszi eső! Pocsék lehet tapasztalni, hogy nagyon sokan tisztában vannak azzal, hogy hol a helye a politikusoknak, hogy hol a helye az ország lakóinak ebben a félresiklott illiberális unortodox hülyeségtengerben. Kínos lehet érezni, hogy kurvára nem mindenki hajlandó mindig arra hajolni, amerre a szél fúj, hanem elég sokan pontosan tudják és ki is mondják, hogyan kellene működnie ennek az egésznek.

Mert ez az istenkirályos-helikopteres-neres-cöfös-rablós-pandúros-talpnyalós-meghunyászkodós franc nem csak a mindenkori kormány mindenkori feltétlen híveinek a hazája és ne feledjük: – jogos jussa! -, hanem azoké is, akik nem szavaztak az aktuálisra, akik ellene szavaztak, akik senkire nem szavaztak, akik nem is tudnak szavazni, mert a testi-lelki nyomoruk nem teszi lehetővé, akik nem szavazhattak, mert még gyermekek. Ez mindannyiunk közös otthona és bizonyos értelemben mindannyiunk közös tulajdona, ahogy mindannyiunk közös felelőssége is.

Mi itt a Szalonnánál abban hiszünk, hogy feladatunk, felelősségünk és kötelességünk is rámutatni azokra a dolgokra, amelyek szerintünk ártalmasak, betegek, pusztítóak és mindannyiunk közös érdekei ellen valók.

Egyszerűbb lenne hallgatni, lapítani, vagy éppen azt a nyolcmilliomod egyszeri lehetőséget számonkérve áttolni a felelősséget mindenki másra. Kifizetődőbb és a személyes érdekeinket nézve sokkal hasznosabb lenne úgy tenni, mintha nem a mi dolgunk lenne és mintha semmi tenninivalónk nem lenne, majd a következő választáson mi is elővesszük a ránk eső nyolcmilliomodnyi lehetőséget és élünk vele.

Addig pedig kuss, lapítás, bólogatás, seggnyalás. Kinek mi a túlélési technikája.

Sajnos mi azt gondoljuk, hogy az a nyolcmilliomodnyi felelősség nem egy négyévente egyszer beváltható jegy egy olyan buszra, ami elindul valamerre és mi semmi mást nem tehetünk a négy év múlva esedékes következő megállóig, mint csendben kérődzve ücsörgünk a hájas valagunkon és ráröffenünk mindenkire, aki feláll és megpróbálja legalább megkérdezni, hogy most mi a francért megyünk visszafelé és egyébként is, mi a következő állomás.

Valamiért azt gondoljuk, hogy a lapos fingként való sunnyogás nem emberhez méltó létforma. Valamiért úgy is gondoljuk, hogy nem csak jogunk, de kötelességünk is ugatni azért, hogy ez egy jobb, élhetőbb ország legyen. Ezt azért tudjuk megtenni minden áldott nap, mert őszintén hiszünk abban, hogy sikerül gondolkodásra késztetni olyanokat is, akik eddig a fejüket leginkább a sapka valahová történő elhelyezése céljából tartották a nyakukon és abban is hiszünk, hogy lesz olyan, akit meg tudunk győzni róla: nem, kurvára nem négyévente egyszer használatos jegyet váltottak az ismeretlenbe, a busz vezetője pedig nem a jármű tulajdonosa, hanem egy fizetett alkalmazott. Akit rá lehet kényszeríteni, hogy a megfelelő irányba forduljon, hogy jól, az utasok kényelmét és biztonságát szem előtt tartva vezessen. Ha erre nem hajlandó, akkor pedig picsán lehet rúgni. Nem négyévente. Bármikor.

Mi azt gondoljuk, hogy az hülyíti a népet, aki el akarja hitetni mindenkivel, hogy nincs lehetőségük, nincs joguk és nincs választásuk. Lófaszt nincs. Van. Erről szól minden írásunk minden nap. Ha tetszik, ha nem.adomany