December 17,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Isten hozott itthon, Vlagyimir Vlagyimirovics!

Drága Valgyimir Vlagyimrovics!

Hát eljött ez a nap is. Már hetek óta olyan izgalomban vagyok, mint a hétszentség. Hétfőn elmentem fodrászhoz is, mondtam Margitkának – ő a fodrász a faluban – hogy hamvasítunk, dauerolunk. Kérdezte is az uram, hogy mire fel ez az ünnepi lila hajkorona, csak tán nem meghalni készülök. Ilyen vicces ember az én uram.

Ma már hajnalban felkeltem, átlapátoltam a szomszéd kertbe a latyakot, teliültettem az egész udvart virágokkal. Biztosan láttad, amikor elrepültél felettünk. Mert itt repültél, tudom én. Éreztem, amikor a szíved az én szívemhez közelített. Majdnem lángra lobbant rajtam az ünnepi otthonka, amikor olyan közel voltál, mint még soha. Ameddig élek, nem felejtem el ezt az élményt. Mesélni fogom az unokáimnak is, amikor hazajönnek látogatóba. Ha megtanulnak addigra magyarul, mert most még csak angolul tudnak.

Sűrű köd volt, de amikor a géped fölénk ért, szétnyílt a ködfüggöny, felragyogott a nap és két hatalmas sas szelte át az eget. Az uram szerint a szomszéd gyöngytyúkjai voltak, de ő mindig is ilyen sültparaszt volt, semmi érzéke az emelkedett gondolatokhoz. Tudom én, hogy sasok kísérnek, vigyáznak rád még az égen is. Drága kincse vagy te az emberiségnek, csak sokan nem értik meg a te nagyságodat.

Drága Vlagyimir Vlagyimirovics! El akartam én menni Budapestre, hogy egy pillantást vethessek rád, talán még a kezedet is megcsókolhattam volna, de nem volt pénzem buszjegyre. Meg ha lett is volna, akkor sem tudtam volna menni, mert elöntötte a víz az utakat. A sok hótól van, mert a Te tiszteletedre az is esett. Az út meg szar, még akkor is, ha látja az ember, hová lép. Ha meg nem látja a latyaktól, akkor pláne. Úgyhogy az az egy busz se jár naponta, ami máskor szokott, szóval maradtam itthon.

Vlagyimir Vlagyimrovics, galambocskám! Ha te azt tudnád, micsoda jó életünk van nekünk, amióta Viktor barátod vigyázza az országot, el sem hinnéd. Azóta felvirágoztunk, minden héten lépünk egyet előre. Anyám néha kettőt is, mióta az uram faragott neki egy járókeretet. Mert nem tudott nagyon járni a mama, de majd fog tudni, ha megműtik a térdét. Már csak három évet kell rá várni. Csodás életünk van, drága Vlagyimirovics! Mindenki boldog, mint a madár, ágról ágra. Szabadok vagyunk és büszkék. Erősek! És képzeld, Viktorovics barátod még azt is meg tudta csinálni, hogy meggyógyuljanak a betegek. Nálunk a vakok újra látnak, a bénák eldobják a mankót, a némák dalra fakadnak.

Nekem is hülyéskedett a vérnyomásom még nyolc év előtt, de mára teljesen elmúlt! Nem merek orvoshoz menni, mert ha megtudják, kirúgnak a munkahelyemről, ha meg kórházba találok kerülni, akkor az uram már áshatja is a sírt, mert élve onnan kevesen jönnek ki. Hulljon a férgese! Hullik is. Most kemény tél volt, meg is haltak egy csomóan. Így, ha majd jön a tavasz, csak az erősek maradnak. Büszke, erős ország leszünk mi, Vlagyimir!

Nem tudom, volt-e időd a repülőgépről nézelődni – a Világ Ura nem ér rá mindig, tudom én – hogy micsoda fejlődés van itt? Na ugye! Én mondjuk nem látok fejlődést, de csak azért, mert a mi falunk pont kimaradt belőle, de a tévében mindig mondják, hogy van. Két faluval odébb biztosan is van, mesélte a szomszéd, akinek a lányáék ott laknak. Ott épült egy akkora játszótér, hogy mindenki a csodájára jár! Még ötszáz gyerek is játszhatna ott egyszerre, azt mondják. Igaz ugyan, hogy az egész faluban öt gyerek van, de ha lenne ötszáz, az is játszhatna ott. Bizony. Nappal legalábbis, mert este nincs világítás. Nem a játszótéren (ott se), hanem az egész faluban nincs. Volt régebben, csak Viktorovics veje kicserélte modernebbre, azóta nincsen egyáltalán, csak a sötét van. Hiába, a fejlődést nem lehet megállítani!

Remélem, méltó fogadtatásod volt, Vlagyimir Vlagyimirovics. Jó lenne, ha megszeretnéd ezt az országot és befogadnál minket Oroszország anyácska köténye alá, mert ha majd nem ad pénzt az Unió, itt fogunk halomra dögleni. Kell az erős nagytestvér. Szeress minket, Vlagyimirovics! Azzal ne törődj, hogy Viktorovics régebben azt ordította, hogy ruszkik haza! Ő akkor nem arra gondolt, hogy innen menjenek haza a ruszkik, hanem hogy ide jöjjenek ők és érezzék otthon magukat. Ezt én akkor nem értettem, mert mégis egy buta falusi asszony vagyok lila hajjal, de már értem. Úgyhogy isten hozott itthon Vlagyimir Vlagyimirovics!

Ne haragudj, de most elbúcsúzom, mert meg kell kavarnom a paprikáskrumplit, mielőtt leég. Puszillak, drága!adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.