Az erkölcs jegyében

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Egy idő óta dühöng az erkölcs Hunniában. Csak éppen hogy szégyenpad és kaloda nem áll a városok és falvak piacán. Egyébként azonban mindent megteszünk az erkölcs érdekében. A lapokat megtöltjük szörnyű szenzációkkal, egy kis lincselésre mindig készen vagyunk s a tanügyi bácsik azon töprengenek, hogy milyen erkölcsös szigorúsággal nyomorítsák meg a jövőben még jobban szegény kis nebulóink életét. És ebben a nagy erkölcsös, keresztes hadjáratban imponáló dolog a mennykő nagy harmónia. Erkölcsöt prédikál ma e hazában mindenki. Hatalom és proletárság, a pap és szabadkőmíves, konzervatív és liberális, gazdag és szegény. Hiszen borzasztó erkölcstelenség lehet ám itt, hogy miatta ebben a legzavarosabb országban mindenki egyetért!… Sodoma lehet itt, melyben tíz igaz sem található. Ezt hajlandó az ember hinni, látva e példátlanul nagy konszonanciát…

Pedig hazug ez a nagy erkölcsmánia. Veszedelmes és hazug. Nem azt mondjuk, hogy csupa erkölcsösség és egészség virul e honban. De ennek a mostani nagy felháborodásnak nincs az erkölcshöz semmi köze. Tendenciózus hajsza, csinált hadakozás, megvadult hazugság ez a mostani keresztes hadjárat. A célja dehogyis az erkölcs. Más. Egészen más.

Honnan indult meg ez a nagy erkölcsös hadjárat?

Mint Magyarországon minden, ez is a politikában fogamzott. Az új éra indult meg a purifikáció ékes jelszavával. Az új éra pedig – mindenki tudja – a klerikalizmus és a feudális kaszinó uralmát jelenti. A purifikáció – óh ezt is jól tudjuk már – ügyes bérmaneve a reakciónak. Tehát a kaszinó – Magyarországnak e mostanság korlátlan ura csinálja a purifikációt és erkölcsöket. Ők csinálták volt meg – a kaszinó urai – annak idején a néppártot, nehogy tovább lehessen folytatni az egyházpolitikát. Ők csinálták meg az agrár kérdést, nehogy nagyon nekibátorodjék a szocializmus. Egánt és a rutén-mentést is a kaszinó szülte meg, hogy illedelmes formát nyerjen az antiszemitizmus, mert Tiszaeszlárt kissé bajos volna újra előrántani. A kaffkákat is a kaszinó küldi ki, hogy Damoklesz kardját érezze minden talpalatnyi hely s hogy valaki elégedetlenkedni [ne] merjen az új rendszerrel. Kuruc ifjúságot nevelt a kaszinó, lovagjátékokkal próbált megszoktatni bennünket egy új feudális korszak gondolatával. És csinált még sok egyebet is…

Most már az erkölcs terjesztésére adta magát teljesen a kaszinó. Onnan árad ma az országra az erkölcs, hol a becsület fogalma ki van merítve a kártyaadósságról szóló kemény paragrafussal, hol úgy kötik az üzleteket szerelemre, mint gabonára s értékpapírokra a tőzsdén, honnan nem is régen a leggaládabb politikai hajszákat intézték, hol a lelki szegénység nagysága csak azért nem szánalmas, mert szörnyen vad és veszedelmes.

Óva intünk jámbor embereket, ne üljenek fel ennek a hazug erkölcsharcnak. Ez az erkölcsharc pokoli módon egy csapással akarja preparálni a magyar társadalmat a reakcióra s el akarja vonni és vonatni a figyelmet azokról az égető, nehéz kérdésekről, melyeket meg kell oldania az országnak s melyeket csak radikálisan lehet megoldania – tehát úgy, ahogy nem ízlik a klerikális és feudális törekvéseknek. A reakció mindig az erkölcsök hamis jelszavával lopakodott be. Így akar belopakodni most is. Nagy reményei lehetnek, mert az erkölcsmánia beugrasztott mindenkit, a legmegbízhatóbb liberálisokat, sőt – és ez tragikomikus valóság – a szocialistákat.

Az erkölcsnek a mi cobolyprémes klerikálisainkhoz s fajtalan, degenerált feudális urainkhoz van legkevesebb köze. De független az erkölcs a vallástól is. Annyira független, hogy még bigott ember is lehet – erkölcsös.

Ha az erkölcs, egészség és fegyelmezettség kevés ebben az országban, más a tennivalónk. Jobban és világosabban kell nevelni gyermekeinket s kiegyenlíteni, eloszlatni a nagy szociális igazságtalanságokat. Mit jelent ez? Legyűrni a klerikalizmust s széttörni minden fentmaradt hűbéri bilincset. Ha az erkölcstelenség nagy, ennek a klerikalizmus és az osztályuralom az oka.

A mostani erkölcsmániának ne ugorjék be józan ember. Ellenben itt a tizenkettedik órája az igazi erkölcsharcnak. Ez valami más, mint a mai. Itt már aligha lesz olyan szép a harmónia s ne is legyen!…

Ady Endre

Nagyváradi Napló 1902. augusztus 31.