Július 16,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ahogyan a Főkormányzó Úrnak vartyogni méltóztatik

* Brüsszelben beszélt a magyar miniszterelnök.

Orbán az Antall József Tudásközpont (január utolsó hétvégéjén legyünk nagyvonalúak és kegyeletteljesek most, s akármennyire ingerlő is, ne bontsuk ki ezt az intézményelnevezést) és a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén lépett fel, nagyjából azzal az esztrádműsorral, amit három nappal korábban a Lámfalussy Lectures (a Magyar Nemzeti Bank szervezte „szakmai konferencia”) keretében vezetett elő Budapesten.

Régóta érzem, hogy ennek a mi emberünknek kicsi már az itthoni pálya – jelentősebb formátum, sokkal többre hivatott ő annál, mint hogy rendesen ki tudja futni magát a magyar ugaron. Meg nem is csak ez… nem… inkább hogy készen vagyunk már mi itt: ahogyan ugye bizonyos Madách drámaszerző írta egyik, régebben viszonylag ismert dolgozatában, az első színben – „Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen. / Év-milliókig eljár tengelyén, / Míg egy kerékfogát ujítni kell.”

Csak hadd írjam még ide, hol, milyen körülmények között játszódik a jelenet, hangsúlytalanul, igazán magam sem tudom, miért: „A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angyalok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség.” Ejjjj… de jól el tudnék ízléstelenkedni ezzel most… a négy főangyallal, meg a sok térdelővel… no de ne… sok ám a dolog.

Szóval elkészült a Nagy Mű, alighanem. Illetve vannak még nagyon apró csiszolgatnivalók, de nagy luxus lenne, ha ezekkel Ő Maga bíbelődne. Ezért is mentek, önként, hősiesen vállalva a nagy utazás embert próbáló fáradalmait is, a „közmédia” vezetői (hadd büszkélkedjünk már velük név szerint is: Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója és Medveczky Balázs, a Duna Médiaszolgáltató televíziós szolgáltatási igazgatója) az új-zélandi Auckland-be, hogy az ügy súlyának megfelelően személyesen adjanak tájékoztatást a Duna World programjáról a kint élő, nyilván élénken érdeklődő honfitársaknak. Akiket persze (ha jól tudom, Új-Zélandon mostanában van május elseje) egyúttal arról is megkérdeztek, mit szeretnének látni a továbbiakban a televízióban – állítólag a kint élők 99.987 ezreléke már alá is írta azt az önkéntes alapon spontán kinyomtatott petíciót, amelyben tiszteletteli határozottsággal kérik, hogy a Duna World csatorna a továbbiakban lényegesen több információt adjon a magyar nemzeti kormány fergeteges sikereiről, az ország példátlan fejlődésének megannyi apró, hétköznapi momentumáról, a miniszterelnök napi jó cselekedeteiről, hősiességéről, gógyijáról  – továbbá hangot adtak annak a vágyuknak is, szeretnék, ha vágatlanul élvezhetnék Németh Szilárd, Kósa Lajos, Tállai András és sokan mások összes beszédét.

A „közmédia” vezetői (akikhez egyébiránt csatlakozott Szabó László Zsolt, az MTVA korábbi, merőben független vezérigazgatója, aki most, minő meglepetés, épp új-zélandi nagykövetté bukott), s a további költségcsökkentés jegyében átadták az aucklandi magyar nyugdíjasoknak a több mint 47 új-zélandi dollár értékű Elisabeth-bont, amivel persze majd haza kell röppenniük, hogy vehessenek pár csomó póréhagymát meg akciós ecetes céklát. Kicsivel korábban (mintha soha nem lenne elég nekik a köz érdekében tett szorgos fáradozás) Szingapúrban is meg kellett ismerniük a szórványmagyarság kulturális igényeit – az ott élők 99.987 ezreléke már alá is írta… de lehet, hogy ezt már mondtam. Nem baj: ismételgessétek csak.

Közben akkor mondom a lényeget, a brüsszeli kinyilatkoztatás eszenciáját. Szóval: szerencsétlen Európa dolgai rosszul mennek, az öreg kontinens végveszélyben tántorog, de még a tántorgás iránya is rossz – szerencsére azonban van lehetőség megreformálni és „újra naggyá tenni”. Nincs más teendő, mint jól figyelni minket, és mindent szigorúan úgy csinálni, ahogyan a Főkormányzó Úrnak vartyogni méltóztatik.

Aszongya még ez a mi büszkeségünk, hogy a nyílt társadalmak helyett az emberek demokratikus társadalmakat szeretnének. No. Fussunk akkor neki ennek egy picurkát: ha az emberek demokratikus társadalmakat szeretnének, az nem jelenthet mást, hogy a magyar modell kell nekik, de nem kicsit. A magyar demokratikus társadalom a kiút csórikáimnak. Mondjuk nem látok ebben semmi meglepőt – elvégre is létezett itt nem olyan rég egy Német Demokratikus Köztársaság, hogy csak egy példát említsek: annak nem kevésbé mélységesen demokratikus szellemi vezetői is fáradhatatlanul sugározták az életvezetési instrukciókat a saját migráció kiáramlását finoman visszaszorító falacskán túl nyomorgó testvéreiknek („A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.” – közismert részlet a Trabant kezelési útmutatójából), mígnem egyszer csak elég sok minden megváltozott, Erich Honecker pártfőtitkár addig soha nem látott izgatottsággal nézegetett a szarukeretes szemüvege fölött, Észak-Korea azonnal jelezte, ők szívesen vendégül látják, ha már annyira szereti a demokráciákat, de ő végül csak Moszkváig menekült, ott is a chilei nagykövetségre… Csak mondom, mindegy.

A nyílt társadalmak korának tehát vége: vélekedik Orbán Viktor, aki immár kizárólag a hermetikusan zárt társadalmakat képes elviselni úgy-ahogy, azt is szóvá teszi, hogy a csaló, hazug Európa két évtizede még nagyratörő célokat tűzött ki maga elé, de egyiket sem valósította meg… Hm… mintha ismernék egy ilyen országot is… ahol két és fél évtized nemhogy a kitűzött célok eléréséhez, de jószerivel még arra sem volt elég, hogy nekiduráljuk magunkat a hozzájuk vezető útnak… Európa kudarcaiban pedig sajnálatosan vaskosan van benne a kis nagybeteg, a betonkemény brüsszeli odamondogató, akinek vezényletével, engedélyével és tudtával korábban sosem látott mértékben folyik az „öreg hölgy” gátlástalan lehúzása, markecolása, a csalárd módon megszerzett, hihetetlen vagyonok, mindannyiunk pénzének eltüntetése és felélése…

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.