Ezt nagyon csúnyán túltolod, Dénes!

Fotó: Kovács Tamás / MTI Fotó: Kovács Tamás / MTI

„A mögöttünk lévő 120 évben ennek a kis országnak a fantasztikus olimpiai sikerei mindig egyesítették a nemzetet. A jelenleg zajló mozgolódásnál azt érzékelem, hogy az olimpiát mint ürügyet használják fel, amit nem tartok helyesnekAz ezeréves magyar történelem egyik legfőbb jellemzője az volt, hogy a széthúzás végigkísérte az életünket. Egy kivétel volt: a sport. Nagyon sajnálom, hogy a sportban is érzékelhető ez a széthúzás, ami teljesen más dimenziót nyit. 

-Hogyan éli azt meg, hogy Budapest olimpiai pályázata ennyire megosztó dolog lett idehaza?

Először is az, hogy én a rendezés mellett vagyok, talán nem kérdőjelezhető meg. Ez teljesen független attól, hogy melyik oldalon állok, mi a véleményem a politikáról. Én az olimpiáktól kapott élményeimet tovább szeretném adni másoknak. Ez egy olyan különleges 16 nap, amelyet csak az tapasztalhat meg, aki olyan szerencsés, hogy részt vehet egyszer egy olimpián. A történet gazdasági részéhez nem értek, de azt tudom, hogy a meglévő problémák az esetleges olimpiarendezéstől függetlenül léteznek. Sajnálatosnak tartom, hogy az olimpiarendezés ellen most kampányolók közül senki nem beszél arról, mekkora támogatást kapna Budapest a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól. Nem tisztességes dolog ezt elhallgatni. Ha én elfogadom a rendezés ellen ágálók kritikáit, ők se hallgassák el a tényeket csak azért, mert ezek számukra nem kedvezőek. 

-Mennyit árthat az ügynek a mostani népszavazási kezdeményezés?

Megnehezítheti a pályázatunk eredményességét az a népszavazás, amelyet az utolsó pillanatban kezdeményeztek (Nem, tévedés: egyelőre aláírásgyűjtés folyik azért, hogy egyáltalán lehessen népszavazni – szerk.). A magyar pályázat esélye hónapról hónapra javult. Jelen pillanatban kétszer-háromszor nagyobb az esélyünk nyerni, mint nyolc hónappal ezelőtt. Nem volt szükség arra, hogy a majdani döntéshozókat elbizonytalanítsuk azzal, hogy ebben az ügyben Magyarországon nem összefogás, hanem széthúzás van. Függetlenül attól, hogy ez a népszavazási kezdeményezés milyen véget ér, nagyobb kárt tud okozni, mint azt sokan gondolják. Roppant szomorú, hogy már a sport is megosztó tud lenni. Itt nem egy Újpest–Fradi meccsről van szó, hanem az olimpián szereplő magyar nemzeti csapatról, amely Budapesten minden idők legmagasabb létszámú együtteseként küzdhetne meg a világgal. Minden csapatsportágban indulhatnánk. Gondoljuk meg, mekkora dolog lenne ez.

-Mi szól még a budapesti rendezés mellett?

(…) Az olimpia minden sportágban egyre több és több gyereket csábítana az élsport irányába. Az pedig már ne legyen nóvum, hogy egy élsportoló sokkal hamarabb gyógyul meg, kevesebb ideig foglal el egy kórházi ágyat, és kevesebb gyógyszert kell költeni rá. Nagyon nem tartom elegánsnak Magyarország meglévő problémáit összekötni egy olyan dologgal – az olimpiával –, amely eddig soha nem osztotta meg a nemzetet.

Kemény Dénest, a Magyar Vízilabda-szövetség jelenlegi elnökét, a magyar vízilabda-válogatott egykori szövetségi kapitányát idéztem, akinek vezetésével 16 év alatt 29 világversenyen 24 érmet szerzett a magyar csapat, köztük három olimpiai és egy vb-aranyat, valamint két Eb-címet. Tisztelem, becsülöm mindazért, amit a magyar sportért tett, és valószínűleg jelenleg is tesz.

Fenti gondolatai a szakmai és erkölcsi romlás legbűzösebb pocsolyájában fetrengő Origo című propaganda-oldalról származnak, amely az indokoltnál jóval hosszabb, messziről indító, alattomos kérdésekkel telebaszkodott interjúban tolja az olimpia-mantrát. Mivel fogalmunk nincs, hová tűnt Rogán Antal, és mert elég következetesen igyekszünk figyelni erre a súlyosan közérdekű témára, Kemény Dénesről, illetve a hozzá hasonlókról szeretnék leírni néhány keserű gondolatot. Ne mossuk össze a nemzet szellemi szürkeállományával, a Bencsikekkel, a sehonnai barnanyelvekkel, a fizetett/tudatlan pártfogók kórusban bégető csordáival.

Nem értek vele egyet, de igyekszem elfogadni, hogy Kemény Dénes az arcát adta az olimpiát reklámozó kisfilmhez, akárcsak az azonos célt szolgáló óriásplakáthoz. Nem töröltem bele a lábam, amikor a minap egy műsorban azt állította: „tisztességes, hogyha van népszavazás, az időzítés az nem tetszik, tehát a harmadik negyed közepén nem szoktak szabályt változatni egy mérkőzésen.” Most viszont nem tudok tovább hallgatni, leírom, hogy csalódás és kiábrándulás kerülget. A Kemény Dénes szakmai teljesítményét megillető tisztelet mellett is forog a gyomrom a megszólalásaitól.

Nem tartom sem helyesnek, sem elegánsnak, tisztességesnek pedig a legkevésbé sem, hogy egy sikeres sportember a sportszerűség legalapvetőbb szabályaira hivatkozik az olimpia védelmében, miközben a sportszerűség hetedik éve nem létező kategória Magyarországon, de ez őt egyáltalán se zavarja.

Fejezzük be ezt a marhaságot, hogy sportembernek nyilvánvalóan élete álma egy olimpia megrendezése, ezért nézzük már el neki, hogy nem ért hozzá, de akarja és támogatja és kampányol. Mert a nemzeti összefogás jobb, mint a széthúzás és mert meccset nem szokás lefújni a harmadik negyed után. Ne keressük már a felmentéseket azért, mert Kemény Dénes a maga szakmájában letett valamit az asztalra, és ennyi idő után szeretne egy olimpiát akkor is, ha fogalma nincs, mivel jár. Ne legyen már ez az érvelés alapja, hogy nem értek hozzá, de a sport nemzeti ügy, és punktum.

Mikor lenne megfelelő neked a tisztességes népszavazás, Déneském? Az olimpia után? Akkor már szerinted is időszerű volna? Azt miért nem teszed szóvá, hogy a legtöbb meccset el sem kezdik addig, amíg nem világosak a szabályok? Ha kimaradt volna esetleg: itt azt sem kérdezték meg, akarjuk-e egyáltalán ezt a meccset, akarunk jegyet venni rá, egyáltalán van miből? Azért mert valaki sztársportoló/edző azt jelenti, hogy hülyének is kell lenni?

Egyetlen fillért nem sajnálok Kemény Dénestől, amit a közpénzprojektben vállalt munkássága elismeréseként valószínűleg megkap(ott), de ha már tisztesség és elegancia, megkérdezném: hol volt ő, amikor a kormánypárt eldöntötte, hogy nem kell megkérdezni az embereket, mert túl hülyék hozzá úgyis? Azért, mert Kemény Dénes sztáredzőnek hatalmas élmény lenne, és további 300 embernek is hatalmas élmény lenne a hazai rendezésű olimpia, mennyire sportszerű a többiek torkán lenyomni, aztán ha ugrálnak, akkor a fejükhöz vágni, hogy bekavarnak és veszélyeztetik a… mit is?

Mindenki ahhoz adja az arcát, a szakmai tekintélyét, amihez akarja, de az ezeréves kib*szott múltat hagyjuk már a francba, tényleg! Lehet, hogy a te székedből nem látszik, de rohad az ország, Dénes! És kurvára igazad van abban, hogy itt nem egy Újpest-Fradi meccsről van szó, ellenben szó van súlyos ezermilliárdokról, generációk jövőjéről. Mivel nem értesz hozzá, elmondom: 120 év alatt három darab városnak érte meg gazdaságilag olimpiát rendezni, de a három közül is csupán egyetlen játék volt nyereséges. Se Los Angeles, se Salt Lake City, de még Barcelona sem Budapest. Mindenhol, ismétlem mindenhol, ahol az embereket sportszerűen megkérdezték (még a mérkőzés előtt, úgy értem), leszavazták az olimpiát. Pedig nekik is van nemzeti büszkeségük, és ezeréves múltjuk, Dénes!

Ha te ebben az országban éltél az elmúlt hét évben és láttad, hogy mi történik sportszerűség címszó alatt, ha soha egyetlen szót nem emeltél semmi ellen, akkor tök jó lenne, ha most is csendben maradnál. Ellenkező esetben muszáj lesz téged is oda írnunk, ahova az összes többi, saját magát kilóra eladó, sorba beálló, elismert és tisztelt sportembert/kultúrembert, akire felnéztünk, de mára eladta a becsületét.

Senkinek, aki ezt a túlárazott, szétlopott olimpiát fizetni fogja (már most is fizeti, pedig meg se kérdezték róla!) nem kötelessége elfogadni, hogy Kemény Dénes élete álma egy budapesti olimpia. Most ebben a medencében fordítva úszol, és csúnyán túltolod az ostoba propagandát, Dénes! Ha valami, akkor ez bizony mindennél károsabb.

adomany