Milyen nemzeti büszkeség, hajlott gerincű csinovnyikok?

Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke hajlongva vesz át egy díjat Balog emberi erőforrástól (Fotó: MTI/Illyés Tibor) Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke hajlongva vesz át egy díjat Balog emberi erőforrástól (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Ezt figyeljétek, drága emberek! Nem orbánozok, nem rogánozok, nem szijjártózok, nem kötök bele az élő fába. De azért elmorzsoltam néhány nyomdafestéket nem tűrő, egyáltalán nem kedves szót mielőtt nekiveselkedtem ennek a cikknek.

Itt van nekünk a Professzorok Batthyány Köre (PBK), egy nemzeti érzelmű, konzervatív, jobboldali egyetemi tanárokat tömörítő gittegylet. Ők azok, akik nemrégiben félszájjal, halkan bírálni méltóztatták a kormányt a korrupció, az oktatás, az egészségügy és a gazdaság jelen helyzetére való különös tekintettel. A szervezet elnöke, Náray-Szabó Gábor már akkor előremagyarázta a bizonyítványukat: állásfoglalásukat csupáncsak kritikus szolidaritásnak szánják, céljuk, hogy a döntéshozók és a társadalom is átvegye meglátásaikat. Persze, hogy jó az irány, csak hát itt-ott pár jelentéktelen elhajlás nehezíti a dübörgést.

Ez az a tömörülés, amelyet egyik alapítójuk, a Széchenyi-díjas Solymosi Frigyes akadémikus például azt követően hagyta ott, hogy a professzorok a kormányt szervilisen támogató felhívást tettek közzé a menekültellenes népszavazással kapcsolatban. A Széchenyi-díjas akadémikus előtt a PBK bevándorlásról szóló állásfoglalása miatt már Ángyán József is kilépett a Professzorok Batthyány Köréből.

Akik maradtak, azok viszont teszik a dolgukat serényen. Különös tekintettel arra, hogy halk bírálatukért (hanyatló oktatás, intézményesült korrupció, a valóság helyére lépett látszat) is azonnal helyretette őket a miniszterek elnöke. A hosszú vita után, de nagy többséggel elfogadott éves értékelésre válaszul Orbán köszönőlevelet és egy eligazító, az elemzéstől eltérő mellékletet is küldött a haza bölcseinek, hátha legközelebb ezerszer meggondolják, mielőtt sikamlós kritikára adják a fejüket.

Ennek fényében szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a PBK elnökével – még mindig Náray-Szabó Gábor kémikusról van szó – készült interjút, amelynek olvastán nem egy, de legalább tizenegy bicska kinyílt a zsebemben. Terjedelmi okokból csak a legvadabb állításokat idézem, amikről viszont feltétlenül kell váltanunk pár szót. Náray-Szabó a szervezettől elvárt, földig lehajló ágú szervilizmus jegyében árnyalja korábbi, félszájjal megfogalmazott bírálataikat, amelyeket valójában nem is a kormánynak, hanem a társadalomnak címeztek ők:

-24.hu: Az embereket senki nem kérdezte meg, hogy akarnak-e paksi bővítést vagy budapesti olimpiát.

-Náray-Szabó: Paksról nagyon széles, politikai jellegű egyeztetés folyt és folyik most is. Az olimpia támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint egyre inkább nő. Egyébként nem gondolom, hogy a kormánynak mindenről népszavazáson kellene megkérdeznie az embereket.

-Az olimpiaellenes népszavazásról, a Momentum aláírásgyűjtéséről mit gondol?

-Nincs jó véleményem róluk, mert itt nem arról van szó, hogy ők valami jót szeretnének, hanem eleve arról, hogy nem akarnak olimpiát. Volt már ilyen, az 1996-os világkiállítás, azt is sikeresen megfúrták az SZDSZ nyomására.

-Ön miért szeretne olimpiát?

Kizárólag azért szeretnék olimpiát, mert a nemzeti összefogást, a büszkeséget erősítené. Egy kicsit összefognának a magyarok, és lenne egy olyan érzésünk, hogy mi, akiket a világ közvéleménye mindig is lenézett, egyedül is megcsináltuk. Nem mellesleg, lehet, hogy felpörögne a gazdaság is.

– Az nem zavarja, hogy miközben milliárdokból erősíti a kormány a nemzeti érzését, az ön zsebéből is kilopják a pénzt?

– Nem. Mert a nemzeti érzésre áldozni kell. Az olimpiára én a saját zsebemből is áldoznék. Az állampolgárnak, ha, úgy tetszik, az én szemszögemből nézve, az a fontos, hogy időre elkészüljön egy állami beruházás, és biztonságosan működjön. Ha ennek az az ára, hogy olyanok viszik el a pénzt, akiket nem szeretünk, akkor azt én elfogadom.

Nem szeretnék senkit tovább idegesíteni, de még volt szó az általam kötelező olvasmánynak tartott interjúban arról például, hogy Náray kartársat Orbán megnyugtatta, ő pedig megnyugodott: Olaszországban bezzeg nagyobb a korrupció (a beszántandó Transparency International friss elemzését is ajánlom azért figyelmébe, hátha két seggnyalás között megvilágosodik). Hogy nem csak a kormány tehet a szar egészségügyről, hanem az emberek, akik egészségtelenül élnek. Hogy az kormánytagok urizálásánál van nekünk nagyobb bajunk is. Hogy a nevelő célzatú közmunka és a rezsicsökkentés mennyire jó, és hogy természetesen a rohadt menekültek.

Maradjunk viszont és inkább a fenti parádés, a kezemet ökölbe szorító érvelésnél. A Momentum kezdeményezése alapvetően szar, mert 1996-ban az SZDSZ is megfúrta a világkiállítást. Aki nem akar olimpiát, vagy hatszáz éve nem akart világkiállítást (mi köze ennek bármihez?) az rosszat akar, mert olimpiát akarni mindenáron, az jó. Tehát azért kell olimpia, mert a nemzeti érzés erősítése, a mimagyarok, a büszkeség mindent felülír. Mert állítólag az olimpia – definíciójából adódóan (?) – erősíti a nemzeti érzést. Ha közben milliárdokat lopnak ki a zsebünkből, az sem baj. Mindent alá kell rendelni az eszmének, akár annak is, hogy olyanok lopják a pénzünket, akiket nem szeretünk, csak azért, hogy legyen olimpia. Le kell nyelni, mert nyelni jó.

Ez az ember 74 éves. Megelőzendő, hogy bárki azt gondolja, az időseket támadt kedvem cseszegetni: nem, kikérem magamnak, nem erről van szó. Azért írjuk már ide: Náray és a nemzet professzorai valószínűleg már a kilencvenedik életévük felé járnak, amikor Magyarország olimpiát rendezhetne 2024-ben. Az, hogy az ország rangidős értelmisége – akit valószínűleg alig érintenek már az olimpiával járó valószínűsíthető gazdasági összeomlás következményei, amely következmények a még meg sem született gyermekek generációját viszont nagyon is érinteni fogja – nyíltan beszél arról, hogy neki nem probléma, ha meglopják, olyan szinten kritikán aluli vallomás, hogy az összes pofám leszakad. Majd a pórnép kinyögi a lopást, nem? De.

Ez a nemzeti oldal ars poeticája? Ez a morális felfogása a magát konzervatívnak, polgárinak nevező senkiháziak gyülekezetének? Van ilyen? Nem baj, ha átvernek, ha belénk rúgnak, nekünk imádni kell azt, ami van? Ez Magyarország szellemi felső tízezre? Ez a taknyán csúszó, gerinctelen, egyetlen önálló gondolatot megfogalmazni képtelen Náray-féle bagázs? Ezekre az emberekre kellene büszkének lennünk? Ezeket kellene tisztelnünk, ezekről kellene példát vennünk?

Ezek a hajlott gerincű urak mégis mire lehetnek nemzetileg büszkék? Arra, hogy kiszolgáltak egy olyan rezsimet, amelyik szétverte az országot, meglopta a polgárait, politikája legfontosabb elemeként a korrupciót azonosította? Amelyik az olcsó apákfiúkozással és lábszagú eszdéeszezéssel próbálja lejáratni azokat a fiatalokat, akiknek viselniük kell egy olimpia méretű nemzeti büszkeség minden következményét. Kik ezek a senkik, akik a kormány avas lózungjaival kitömött pofával savazzák azt a generációt, amelyik szerint lopni nem magától értetődő, gazsulálni nem életcél, és a minket érintő dolgokról nekünk dönteni felelős állampolgári kötelesség? Nem tudom, kik ezek, de felfordul tőlük a gyomrom. Szigorúan nemzeti alapon.

adomany