NEHAZUGGY

Milyen nemzeti büszkeség, hajlott gerincű csinovnyikok?

Molnár Bálint | 2017. Január 25, Szerda | 13:50

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezt figyeljétek, drága emberek! Nem orbánozok, nem rogánozok, nem szijjártózok, nem kötök bele az élő fába. De azért elmorzsoltam néhány nyomdafestéket nem tűrő, egyáltalán nem kedves szót mielőtt nekiveselkedtem ennek a cikknek.

Itt van nekünk a Professzorok Batthyány Köre (PBK), egy nemzeti érzelmű, konzervatív, jobboldali egyetemi tanárokat tömörítő gittegylet. Ők azok, akik nemrégiben félszájjal, halkan bírálni méltóztatták a kormányt a korrupció, az oktatás, az egészségügy és a gazdaság jelen helyzetére való különös tekintettel. A szervezet elnöke, Náray-Szabó Gábor már akkor előremagyarázta a bizonyítványukat: állásfoglalásukat csupáncsak kritikus szolidaritásnak szánják, céljuk, hogy a döntéshozók és a társadalom is átvegye meglátásaikat. Persze, hogy jó az irány, csak hát itt-ott pár jelentéktelen elhajlás nehezíti a dübörgést.

Ez az a tömörülés, amelyet egyik alapítójuk, a Széchenyi-díjas Solymosi Frigyes akadémikus például azt követően hagyta ott, hogy a professzorok a kormányt szervilisen támogató felhívást tettek közzé a menekültellenes népszavazással kapcsolatban. A Széchenyi-díjas akadémikus előtt a PBK bevándorlásról szóló állásfoglalása miatt már Ángyán József is kilépett a Professzorok Batthyány Köréből.

Akik maradtak, azok viszont teszik a dolgukat serényen. Különös tekintettel arra, hogy halk bírálatukért (hanyatló oktatás, intézményesült korrupció, a valóság helyére lépett látszat) is azonnal helyretette őket a miniszterek elnöke. A hosszú vita után, de nagy többséggel elfogadott éves értékelésre válaszul Orbán köszönőlevelet és egy eligazító, az elemzéstől eltérő mellékletet is küldött a haza bölcseinek, hátha legközelebb ezerszer meggondolják, mielőtt sikamlós kritikára adják a fejüket.

Ennek fényében szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a PBK elnökével – még mindig Náray-Szabó Gábor kémikusról van szó – készült interjút, amelynek olvastán nem egy, de legalább tizenegy bicska kinyílt a zsebemben. Terjedelmi okokból csak a legvadabb állításokat idézem, amikről viszont feltétlenül kell váltanunk pár szót. Náray-Szabó a szervezettől elvárt, földig lehajló ágú szervilizmus jegyében árnyalja korábbi, félszájjal megfogalmazott bírálataikat, amelyeket valójában nem is a kormánynak, hanem a társadalomnak címeztek ők:

-24.hu: Az embereket senki nem kérdezte meg, hogy akarnak-e paksi bővítést vagy budapesti olimpiát.

-Náray-Szabó: Paksról nagyon széles, politikai jellegű egyeztetés folyt és folyik most is. Az olimpia támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint egyre inkább nő. Egyébként nem gondolom, hogy a kormánynak mindenről népszavazáson kellene megkérdeznie az embereket.

-Az olimpiaellenes népszavazásról, a Momentum aláírásgyűjtéséről mit gondol?

-Nincs jó véleményem róluk, mert itt nem arról van szó, hogy ők valami jót szeretnének, hanem eleve arról, hogy nem akarnak olimpiát. Volt már ilyen, az 1996-os világkiállítás, azt is sikeresen megfúrták az SZDSZ nyomására.

-Ön miért szeretne olimpiát?

–Kizárólag azért szeretnék olimpiát, mert a nemzeti összefogást, a büszkeséget erősítené. Egy kicsit összefognának a magyarok, és lenne egy olyan érzésünk, hogy mi, akiket a világ közvéleménye mindig is lenézett, egyedül is megcsináltuk. Nem mellesleg, lehet, hogy felpörögne a gazdaság is.

– Az nem zavarja, hogy miközben milliárdokból erősíti a kormány a nemzeti érzését, az ön zsebéből is kilopják a pénzt?

– Nem. Mert a nemzeti érzésre áldozni kell. Az olimpiára én a saját zsebemből is áldoznék. Az állampolgárnak, ha, úgy tetszik, az én szemszögemből nézve, az a fontos, hogy időre elkészüljön egy állami beruházás, és biztonságosan működjön. Ha ennek az az ára, hogy olyanok viszik el a pénzt, akiket nem szeretünk, akkor azt én elfogadom.

Nem szeretnék senkit tovább idegesíteni, de még volt szó az általam kötelező olvasmánynak tartott interjúban arról például, hogy Náray kartársat Orbán megnyugtatta, ő pedig megnyugodott: Olaszországban bezzeg nagyobb a korrupció (a beszántandó Transparency International friss elemzését is ajánlom azért figyelmébe, hátha két seggnyalás között megvilágosodik). Hogy nem csak a kormány tehet a szar egészségügyről, hanem az emberek, akik egészségtelenül élnek. Hogy az kormánytagok urizálásánál van nekünk nagyobb bajunk is. Hogy a nevelő célzatú közmunka és a rezsicsökkentés mennyire jó, és hogy természetesen a rohadt menekültek.

Maradjunk viszont és inkább a fenti parádés, a kezemet ökölbe szorító érvelésnél. A Momentum kezdeményezése alapvetően szar, mert 1996-ban az SZDSZ is megfúrta a világkiállítást. Aki nem akar olimpiát, vagy hatszáz éve nem akart világkiállítást (mi köze ennek bármihez?) az rosszat akar, mert olimpiát akarni mindenáron, az jó. Tehát azért kell olimpia, mert a nemzeti érzés erősítése, a mimagyarok, a büszkeség mindent felülír. Mert állítólag az olimpia – definíciójából adódóan (?) – erősíti a nemzeti érzést. Ha közben milliárdokat lopnak ki a zsebünkből, az sem baj. Mindent alá kell rendelni az eszmének, akár annak is, hogy olyanok lopják a pénzünket, akiket nem szeretünk, csak azért, hogy legyen olimpia. Le kell nyelni, mert nyelni jó.

Ez az ember 74 éves. Megelőzendő, hogy bárki azt gondolja, az időseket támadt kedvem cseszegetni: nem, kikérem magamnak, nem erről van szó. Azért írjuk már ide: Náray és a nemzet professzorai valószínűleg már a kilencvenedik életévük felé járnak, amikor Magyarország olimpiát rendezhetne 2024-ben. Az, hogy az ország rangidős értelmisége – akit valószínűleg alig érintenek már az olimpiával járó valószínűsíthető gazdasági összeomlás következményei, amely következmények a még meg sem született gyermekek generációját viszont nagyon is érinteni fogja – nyíltan beszél arról, hogy neki nem probléma, ha meglopják, olyan szinten kritikán aluli vallomás, hogy az összes pofám leszakad. Majd a pórnép kinyögi a lopást, nem? De.

Ez a nemzeti oldal ars poeticája? Ez a morális felfogása a magát konzervatívnak, polgárinak nevező senkiháziak gyülekezetének? Van ilyen? Nem baj, ha átvernek, ha belénk rúgnak, nekünk imádni kell azt, ami van? Ez Magyarország szellemi felső tízezre? Ez a taknyán csúszó, gerinctelen, egyetlen önálló gondolatot megfogalmazni képtelen Náray-féle bagázs? Ezekre az emberekre kellene büszkének lennünk? Ezeket kellene tisztelnünk, ezekről kellene példát vennünk?

Ezek a hajlott gerincű urak mégis mire lehetnek nemzetileg büszkék? Arra, hogy kiszolgáltak egy olyan rezsimet, amelyik szétverte az országot, meglopta a polgárait, politikája legfontosabb elemeként a korrupciót azonosította? Amelyik az olcsó apákfiúkozással és lábszagú eszdéeszezéssel próbálja lejáratni azokat a fiatalokat, akiknek viselniük kell egy olimpia méretű nemzeti büszkeség minden következményét. Kik ezek a senkik, akik a kormány avas lózungjaival kitömött pofával savazzák azt a generációt, amelyik szerint lopni nem magától értetődő, gazsulálni nem életcél, és a minket érintő dolgokról nekünk dönteni felelős állampolgári kötelesség? Nem tudom, kik ezek, de felfordul tőlük a gyomrom. Szigorúan nemzeti alapon.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!