Vendégírás: Európa, aggyá’ pénzt!

Fotó: Reuters/Leonhard Foeger Fotó: Reuters/Leonhard Foeger

Jelen dolgozatunkban a madárinfluenza kapcsán vonunk le messzemenő következtetéseket. Mindannyian hallottunk a honi baromfiállományt sújtó betegségről, hallunk a több tízezres nagyságrendű kényszervágásokról, halljuk az előrejelzéseket, miszerint mind a baromfihús, mind a tojás ára emelkedhet. Nem gondoljuk természetesen, hogy ezért Orbán Viktor volna a felelős, vannak előre nem látható, vis maior esetek.

Viszont tegnap egy eldugott, szinte mínuszos hír ütötte meg szemünk:

A madárinfluenza járvány gazdasági hatásainak enyhítésére Magyarország hivatalosan is kéri az Európai Bizottság válságtámogatását – közölte hétfőn a Földművelésügyi Minisztérium (FM) az MTI-vel. A szaktárca tájékoztatása szerint az Európai Unió szabályozása lehetőséget biztosít arra, hogy egészségügyi vagy járványügyi szempontból indokolt esetekben be lehessen avatkozni a belső piac működésébe és különleges, egyedi válságintézkedéseket hozhasson az Európai Bizottság. Ezért Magyarország tekintettel a jelentős mértékű ágazati nehézségekre kéri a mechanizmus alkalmazását az uniótól – a kérést Nagy István, az FM parlamenti államtitkára hétfőn Brüsszelben a Mezőgazdasági és Halászati Miniszteri Tanács ülésén terjeszti elő.

Igen, jól értelmezik a hírt, óriási problémákat okoz nekünk a madárinfluenza, ezért Brüsszelhez fordulunk. Ja igen, nyilván értesültek már róla, Brüsszel az a város, ahol rengeteg elmebeteg és/vagy gazember szorgoskodik azon, hogy a mi kis tejjel-mézzel folyó Kánaánunkat tönkretegye.

A madárinfluenza miatt január közepéig mintegy 3 milliárd forint közvetlen kára keletkezett a gazdálkodóknak, közölte korábban Csorbai Attila, a Baromfi termék Tanács (BTT) elnök-igazgatója – olvashatjuk még a hírben.

Itt válasszuk kétfelé gondolataink további menetét! Az egyik ág legyen a fentebb említett hárommilliárd forintnyi összeg!  Nem tagadom, hárommilliárd forint óriási összeg, egészen biztosan soha ennyi pénzem nem lesz, és szinte biztos vagyok abban is, hogy a nyájas olvasóknak sem. A hárommilliárd forint nemzetgazdasági, költségvetési szempontból viszont pipafüst. Vagy legalábbis annak kéne lennie. Pláne akkor, ha tudjuk – és a mindent elárasztó kormánypropaganda alapján tudhatjuk -, hogy Magyarország gazdasági csoda színhelye, a fejlődésnek még a képzelet sem szabhat határt. Csak ezeknek az örömhíreknek a tolmácsolásán 245 köztisztviselő szorgoskodik Rogán Antal minisztériumában, és költ el kampányonként súlyos milliárdokat. De egyébként is úgy repkednek hazánkban a tíz-húsz-ötvenmilliárdok, mint fülledt nyári estéken a szerelmes fecskék. Mindenesetre – gazdasági csoda ide vagy oda – a sok rettentő fontos dolog mellett a baromfitenyésztéssel foglalkozó, és nagy bajba került termelők megsegítésére most épp nem akad forrás…

Gondolataink másik iránya maga az Unióhoz fordulás ténye. Mi is történt? Egy előre nem látható „baleset” esik meg velünk, amilyen egy árvíz, egy földrengés vagy egy menekültáradat lehet, és a magyar kormányzat hirtelen öntudatos európai polgárrá válik. Szolidaritásról papol, európai uniós szabályokat citál, nekünk jár a segítség, Európa, aggyá’ pénzt!

Csak egy pillanatra játsszunk el a gondolattal, hogy az EU elkezdene úgy viselkedni ebben a szituációban, (nem fog!) mint ahogy a kormányunk viselkedett-viselkedik mondjuk a menekültválság ügyében! Kapnánk pár kioktató nyilatkozatot, miszerint mindenki oldja meg a problémáit egyedül; a madárinfluenza elleni harcnak nemzeti hatáskörben kell maradnia; a német kormánypárt Orbánt tenné felelőssé a madárinfluenza terjedéséért, és megjegyezné, hogy stadionok és kisvasút helyett talán a baromfitartás biztonságára kellett volna költeni, stb., stb…

Elmondhatatlan szerencsénk, hogy az EU-ban a szolidaritás a legfontosabb. Egyelőre.

Szerző: Ráczkevy Miklós

adomany