Mint a Vörös Csillag Termelőszövetkezet zárszámadó ünnepsége az esti pacalpörkölt után

ov

Bevallom férfiasan, romokban hever a lelkem. Ennyire talán még soha nem omlottam össze, mint most. Nem gondoltam volna, hogy itt és így kell megtudnom. De itt kellett, így kellett.

„Mindenki arra volt kiváncsi, hogy vajon milyen ruhát fog viselni Melania Trump az elnöki beiktatáson. Ahogy kiszállt a kocsiból és sétált a Fehér Ház lépcsőjén, mindenki számára világossá vált, hogy egy kobaltkék Ralph Lauren ruhát választott. Mellé pedig egy egészen a könyökéig érő kesztyűt és természetesen gyémánt fülbevalót”.

Igen, Blikket olvastam. Na és akkor mi van? Csak magamba kell szívnom a kultúrát valahonnan. Na ugye! Én sajnos nem voltam jelen személyesen Donald Trump beiktatásán. Biztosan elkeveredett a postán a meghívóm, van ilyen. Vagy valami hülye összefogta Orbán Viktoréval és kikézbesítették Mucsaröcsögére, de már úton van visszafelé és húsvétra megkapom.

A szörnyű ebben az egészben az, hogy amennyiben három centire állok az eseménytől, akkor sem ismertem volna fel a ruha tervezőjének keze járását, vagy micsodája van neki. A természetesen gyémánt fülbevalót sem ismertem volna fel, de ez még mindig az én bunkóságom következménye.

Nem vagyok egy divatdiktátor, tánc- és illemtanár még annyira sem, de az számomra is evidencia, hogy ilyen esetben Melania Trump mégsem jelenhetett meg kínai susogós melegítőben, vagy nájlonotthonkában. Ez idáig rendben van. De a cikk folytatódik, mert a jóból soha nem elég. A folytatásban pedig azt olvasom, hogy amerika népe – nyilván nem mindenki, mert szerintem ez a kék kosztüm amúgy is érdekesen festene egy iowai farmeren, vagy egy nebraskai favágón – bojkottot hirdetett Ralph Lauren divattervező ellen és többé nem fognak tőle ruhákat vásárolni.

Ha van valami, amiben egyet tudok érteni Amerika népével, ha létezik olyan ügy, ami mellett teljes mellszélességgel ki tudok állni, az a bojkott. Itt és most ünnepélyesen megesküszöm, hogy soha a büdös életben nem fogok ruhát vásárolni sem Laurentől, sem Ralphtól. Együtt a kettőtől meg még annyira sem. De miért kellene itt megállni? Sőt, tegyük nemzetivé az ügyet, már amennyiben nem védette le a Fidesz a nemzeti jelzőt.

Tudja valaki, hol csináltatja az Orbán nevű a ruhácskáit? Van valami világhírű divattervező, aki kinőtt zakókat és rommá gyűrt gatyákat gyárt? Mert a jövőben tőle sem fogok vásárolni és attól az illetőtől sem, aki Lévai Anikó otthonkáit megálmodta. Továbbá nem bérelek helikoptert attól a cégtől, amelyiktől Rogán Antal és az ő Cecília nevű oldalbordája bérelt. Akkor sem, ha egyébként marhára sürgősen el kellene ugranom Gávavencsellőre, mert éppen oda hívtak esküvőre.

Most, hogy jobban belegondolok – Orbán Ráhel és üzlettársától kezdve Habony Árpádon és Andy Vajnán keresztül Tállai Andrásig nincs olyan politikus, vagy politikus ölében/hóna alatt ücsörgő mélymagyar, akinek a ruházkodási szokásai akár a nulla szintet megütnék. Úgy nézhet ki egy kormányülés, vagy zártkörű buli, mint a Vörös Csillag Termelőszövetkezet zárszámadó ünnepsége az esti pacalpörkölt után, még innen az általános bebaszáson. Annyi különbség azonban feltétlenül van, hogy ameddig az elnökelvtárs valódi műbőr kalapját nem én fizettem, addig a jelenlegi Toprongybrigád toalettjét meg én, ha nem is önként és főleg nem dalolva.

Hogy maradjak a könnyed bulvártémánál, mielőtt túlságosan elfajulnék: értem én, hogy nagyon fontos dolog a divat és fontos kifejezni a nemtetszésünket. Akár bojkott útján is. De én ünnepélyesen kijelenthetem, hogy hajlandó vagyok eltekinteni az elszabott öltönyöktől, az ízléstelen ruháktól, randa cipőktől, ha cserében hozzáértő, becsületes politikusokat kaphatok. Az sem érdekel, ha térdben kikönyökölt macinaciban és antennás svájcisapkában jelennek meg a kormánytagok, csak mozduljon már valami ebben az országban a valóságban is, ne csak a kormányhirdetésekben éljünk jobban. Hanem igaziból is.adomany