Ha a másik f…kával vernénk a csalánt, nem a sajátunkkal

Forrás: nyugat.hu Forrás: nyugat.hu

Nem vagyok egy Nostradamus szakértő, ezért fogalmam sincs, hogy mit jósolt erre az időszakra, vagy hogy a jóslatok megfejtői mit tulajdonítanak neki. Ha esetleg háborút vizionált (többnyire azt szokott, úgyhogy nem nagyon nyúlhatok mellé), akkor igaza volt.

Bár szerencsére nem világégés van, mint ahogy már volt az emberiség történetében, hanem csak helyi kis feszültségek. A nagy egészet nézve apróságok, benne élni rohadtul pocsék. Ráadásul ezek a mikroháborúk is megelőzhetőek lennének, ha tanulnánk a saját múltunkból és tanulnánk egymástól. Praktikusan: ha a másik f…kával vernénk a csalánt, nem a sajátunkkal. De mi szeretünk szenvedni. A másik opció, hogy hülyék vagyunk, de ilyesmivel nem szívesen szembesül az ember.

Hasonló hibákat követünk el, mint amilyeneket mindenki más, mindenhol máshol. Gondolhatok itt a Brexitre, gondolhatok Donald Trumpra. A nem megfelelően tájékozott tömeg inkább az ösztöneire, mint a józan eszére hagyatkozva olyasmi mellett döntött, ami ellen az ország másik fele hevesen tiltakozik. Utólag. Holott módjuk lett volna meggátolni az események bekövetkeztét, ha akkor ilyen aktívak, amikor el kellett volna sétálni a szavazófülkéig, vagy még előtte, amikor mód lett volna meggyőzni a közvetlen környezetet, vagy legalábbis társadalmi vitákat folytatni.

Most az angolok egy jó része becsapottnak érzi magát, a másik része boldog, mert végre szabadok lettek. Azt majd az idő fogja eldönteni, hogy kinek lesz igaza. Ahogy azt is, hogy akik most úgy érzik, hogy visszaszerezték a függetlenségüket, hogyan fognak reagálni akkor, amikor az ország nem fogja tudni kitermelni a megfelelő életszínvonalat. Mi lesz akkor, amikor rájönnek: nem csak Európát zárták ki Nagy-Britanniából, hanem Nagy-Britanniát is Európából. Ne úgy legyen, de tartok tőle, hogy fájdalmas felismerés lesz.

Az Egyesült Államokban is zajlik az élet. Már majdnem többen tüntetnek Trump ellen, mint ahányan elmentek szavazni. Pedig utólag sokkal nehezebb tenni valamit a nem kívánt dolgok ellen, mint időben megakadályozni azok megtörténtét.

Nekünk is megvan a magunk baja, bár mi nem most kezdtük, hanem már derékig gázolunk benne. És ha így folytatjuk, akkor nem kifelé haladunk a mocsárból, hanem egyre mélyebbre trappolunk benne. Ha a társadalom szundikáló, a politikai véleménynyilvánításból kivonuló része nem ébred fel időben, akkor itt sem marad más, mint az utólagos felismerés: baj van.

Baj márpedig van. Akkor is, ha a propaganda szerint minden tökéletes már most is, az idő előrehaladtával pedig még ennél is jobb lesz. Kétségtelen, hogy nagyon keveseknek valóban eljött a Kánaán, a baj csak az, hogy ennek a családi jól-teljesítésnek az árát nagyon sokan fogjuk megfizetni. Egyre többen és egyre nagyobb lesz az ár.

A menetrend gyakorlatilag nem sokban tér el. A sajtó bedarálása, hatékony propagandagépezet kiépítése, az ellenzék lejáratása, fenyegetés, zsarolás. Amit Trump most tesz meg – mert most nyílt rá lehetősége – a nyilvánosság ellen.

Az amerikai kormányzat „foggal, körömmel” fog harcolni a sajtó ellen a Donald Trump elnököt érő méltánytalan támadások miatt – jelentette ki vasárnap Reince Priebus, a Fehér Ház kabinetfőnöke.

Orbán Viktor már régen harcol a sajtó ellen. Foggal, körömmel, tűzzel, vassal. És nem csak a sajtó, hanem minden jogvédő szervezet ellen, a civilek ellen és az ország polgárai ellen is. Pénzzel, propagandával, hazugságokkal, vádaskodással, fenyegetésekkel. Nem mondom, hogy feltétlenül nyerésre állnak, mert az – a hatalom minden igyekezete ellenére is – még mindig a polgárokon múlik. Rajtuk, rajtunk múlik, hogy engedünk-e az erőszaknak, hiszünk-e a hazugságoknak, vagy képesek vagyunk felismerni, hogy az igazság jobb a haugságnál, a szabadság jobb az elnyomásnál. Akkor is, ha sokkal kényelmesebb sodródni az árral és ha nem kockázatmentes kimondani az igazságot.

A következő hetek, hónapok erről fognak szólni. Ahogy közeledik a választás, egyre keményebb hangnemben fognak erről szólni. Rajtunk múlik, hogy a gyeplőt végleg a lovak közé dobjuk, vagy felvesszük a kesztyűt és keményen megmarkoljuk a vezetőszárat. Rólunk szól ez, eddig is rólunk szólt. Rólunk, a gyerekeinkről, a szüleinkről. Én bízom benne, hogy még időben ébredünk, hogy ne utólag kelljen elérni azt a kétes dicsőséget, hogy többen tiltakozunk a bekövetkezett események ellen, mint ahányan tettünk valamit azért, hogy megelőzzük az előre is jól látható bajt.adomany