VENDÉG

Lajos bá’, minket csórókat, mindenki csak le akar nyúlni?

„Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.”
/Gibran Kahlil/

Ugyan Ön ismeri a történetünket, de azok kedvéért akik most olvassák  a kálváriánkat először, néhány mondat a múltról. Lassan két éve, hogy egy  hangzatos nevű, de annál haszontalanabb, szociálisnak mondott  szövetkezet, egy több mint 5 milliárdos – az EU által 2,9 milliárd forinttal támogatott – projekt keretében közel 3000, többségében alacsony képzettségű, iskolázottságú, zömmel  évek óta munkanélküli, többségében roma munkavállaló foglalkoztatását vállalta, hosszú távú munka ígéretével. Olyan volt ez nekünk, mintha megnyertük volna a lottó ötöst. Örömünk csak pár hónapig tartott, hiszen hamarosan kiderült, hogy mi felvételünkre minden valószínűség szerint csak az EU-s pénzek „magánosítása” érdekében volt szükség. Eszközök voltunk a szövetkezet vezetői kezében, akik valószínűleg lelkiismeret furdalás nélkül használtak,majd dobtak el  bennünket önző céljaik érdekében.

Legutóbbi találkozásunkkor – ha emlékszik – elmondtam, hogy a munkavállalók többsége 2015. júniusában már nem kapott bért, munkajogi helyzetünk hosszú hónapokig rendezetlen volt. Így nem kerülhettünk vissza a munkaügyi rendszerbe, nem voltunk jogosultak sem közmunkára, sem foglalkoztatást helyettesítő támogatásra. Sokunknak közel egy évig semmilyen legális jövedelme nem volt.

Nincs sok iskolánk,de sok  ész is nem kellett  ahhoz, hogy lássuk, a szövetkezet kasszája üres, a milliók kámforrá váltak. Hogy hova kerültek? Egy biztos, hogy valószínűleg, mi dolgozók láttunk a cégnek átutalt közel 1,5 milliárdból a legkevesebbet. Mit tehettünk? Mindenki menekülési útvonalat próbált keresni. Mintegy ezren munkaügyi bírósághoz fordultak, nagy részük ügyvéd segítségét vette igénybe. A városi legendák szerint néhány ügyvéd – a könnyen jött pénz reményében-felosztotta egymás között a piacot. Úgy tűnik, hogy berepült az ablakukon a károsultak nevét, elérhetőségét tartalmazó lista, így tucatjával keresték meg a társaimat, telefonon, levélben. Furcsa szellők járhattak a szőke Tisza mentén, vagy a „festők városában”. Hogy találkoztak e az ügyvédek személyesen is  az ügyfeleikkel? Tudomásom szerint ez nemigen volt jellemző. Sorstársaim többsége-ha jól tudom– postán megkapta a formanyomtatványt, aláírta, visszaküldte. Ahogyan én hallottam, a szerződések többsége már akkor is úgy volt megfogalmazva, hogy az ügyvédek csak nyerhettek az ügyön. Gondolja el hogy 20 -25 százalékos sikerdíj volt kikötve, természetesen, plusz áfa. Sok társammal beszélgettem, sajnos a többségének fogalma sem volt, hogy mit ír alá, ők csak arra vágytak, hogy a pénzükhöz jussanak, tudjanak enni adni a gyermekeiknek. Most döbbentek rá arra, hogy igencsak lóvá tették nagy részüket. Számoljon csak egy kicsit utána, hallani olyan ügyvédről, akinek jóval száz fölött van az ügyfelei száma. Mekkora összeget tehet zsebbe -mondjuk így,  rutin munkával -, ha csak   átlagosan 80 ezer forint sikerdíjjal számolunk?

A munkaügyi bíróságok – tudomásom szerint – minden esetben a volt munkavállalóknak adtak igazat, annyira egyértelmű volt a helyzet. Ugyanakkor az is látható volt azonban, már 2015 nyarától, hogy a közel 3000 munkavállaló kizárólag a kormány bérgarancia alapjából juthat majd, a törvényesen megillető járandóságához. Erre hosszú várakozás után 2016 november 23-tól nyílt meg a lehetőség, amikor a Törvényszék elrendelte a szövetkezet felszámolását. Így mindannyiunk számára megteremtődött a lehetőség, hogy a törvényes járandóságunkat megkapjuk.

Mikor kiderült, hogy a felszámolási eljárás elindult, s megkezdődött az elmaradt bérek kifizetése, valóságos ügyvédi roham indult meg. Jómagam, de társaim is, nem is tudtuk mit tegyünk, mit csináljunk. Nem vagyunk mi olvasott, joghoz értő emberek, talán jó néhány barátomnak még szövegértési problémája is van,így nem is igazán fogtuk fel , mit akarnak ezek a jól öltözött, nagy dumájú, tanult emberek. Csak kapkodtuk, kapkodjuk a fejünket még napjainkban is. Meglepődve láttuk, hogy ugyanazok az ügyvédek, akik az eddigi perekben – úgymond – eljártak, a bérgarancia alap megnyitása után, továbbra is keresték azokat a munkavállalókat akik nem fordultak bírósághoz, illetve különböző ígéretekkel, finom „fenyegetéssel” bombázták azokat, akiknél még a bíróság nem tárgyalta a keresetet. Uram, mit tenne Ön akkor, ha egy diplomás  ember, azt mondja a telefonba, hogy:

– „A bérgarancia alapból a kormány nem »magától«, hanem az ő közbenjárására fizet. Egyébként is, amit most utalnak, az csak előleg, mert még nincs jogerős végzés.”

– „Ha nem fordulok ügyvédhez, akkor nem fogok pénzt kapni, mert a szükséges összeg nem áll a rendelkezésre”.

– „Azt kérte  az ügyvéd telefonon, hogy minden papíromat küldjem el neki. Ő előleget is rendez nekem ha aláírom a szerződést. Ezért  25 százalékos sikerdíjat kér. Kérte egy letéti szerződést is írjak alá, így a pénzem az ő számlájára fog menni, amiből ő leveszi a díját, a többit küldi nekem”.

Higgye el uram, hogy reggelig sorolhatnám, hogy kit, mivel hitegettek ezek a -szerintem- pénzsóvár emberek. Ön sok iskolát végzett, mit gondol tisztességes eljárás az, hogy az ügyfelek nem kapják meg a saját ügyvédjüktől a bírósági papírokat? Csak úgy hozomra követelik, hogy utalják a sikerdíjat. Lehet rosszul tudom, de nekem azt mondták,  a kormány bérgarancia alapjából minden sorstársam hozzájut a törvényes járandóságához, ahhoz sikerdíjas-ügyvédi közreműködésre nincs szükség. Látom, bólogat. De akkor mi a csudát csináljunk? Gondolja el, azok akik még nem jutottak a pénzükhöz, talán még az ördöggel is szövetkeznének, hogy minél hamarabb pénzt lássanak. Nyomorban élő, sokgyermekes, sok esetben eladósodott családokról van szó. Mindent elhisznek,- mert el akarják hinni – amit ezek a jogi emberek mondanak.

Nekem nincs okom feltételezni, hogy barátaim csak úgy kitalálták az egészet. Sőt, úgy vélem, a tényleges helyzet még ennél is rosszabb, hiszen nem vagyok mindenkivel kapcsolatban. Persze azt sincs okom feltételezni – remélem -, hogy az érintett ügyvédek nem törvényesen, a hatályos jogszabályok figyelembevételével jutottak a károsultak névsorához, lakcíméhez, telefonszámához. Azt sem szeretném – én tudatlan, ilyen ügyekben járatlan ember – feltételezni, hogy esetleg néhány ügyvéd – a könnyen jött pénz reményében – felosztotta egymás között a „piacot”. Tudja,  én sem most jöttem le a falvédőről, így azért erős kételyeim vannak arról, hogy a szociális szövetkezet volt dolgozói ügyében érintett ügyvédek mennyire jártak el etikusan, mennyire voltak arra tekintettel, hogy nyomorban élő, alacsony iskolázottságúak képviseletét vállalják. Tették mindezt, az érintettek „anyagi” helyzetét  – ezt így szinte nevetséges kimondani, hiszen többnyire nincstelenekről van szó – figyelembe véve, szerintem igen magas sikerdíjért. Úgy vélem, hogy az érintetteket nem a legjobb tudásuk szerinti képviselete, hanem kizárólag a pénzszerzés motiválta. Magyarázza el nekem, hiszen Ön is jogvégzett ember, hogy miután megkezdődött a bérgarancia alapból a juttatások kifizetése, a sikerdíjon kívül mi indokolhatja újabb perek indítását? Ráadásul úgy, hogy mire a perre esetleg sor kerülne, már a felszámolók intézkednek az elmaradt bérek lehívásáról.

A minap a postaládámba valaki, biztosan  véletlenül  bedobott egy, a napokban aláírt szerződést. Mielőtt töltök még egyet a sörből, engedje meg, hogy idézzek belőle: „…elmaradt munkabér tartozásom Bérgarancia Alapból történő érvényesítése körében a peres és peren kívüli jogi képviseletemet teljes jogkörrel lássa el. A Felek megállapodnak abban, hogy az elmaradt munkabér /bérgarancia támogatás/ összegét a Megbízott …….vezetett…..számú ügyvédi letéti számlájára kérik teljesíteni.”

Látja, dühömben még a sört is kiöntöttem. Sírni tudnék a tehetetlenségtől, annak a tudatától, hogy élnek vissza magukat a jog emberének nevezők társaim tudatlanságával, hogyan használják ki nyomorunkat, pénztelenségünket. Az előbbi szerződést olvasva, Ön szerint rosszul gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy a kiszolgáltatott helyzetű embereknek mindenképpen fizetniük kell, ha aláírják a szerződést?

Higgye el, nem a pár pohár sör beszél belőlem, mikor azt gondolom, az ügyvédi hivatás többet kell, hogy jelentsen, mint egyszerű pénzszerzési lehetőséget. Különösen fájdalmasnak, talán mondhatom, erkölcstelennek tartom, hogy olyan embereket használnak fel néhányan saját pénztárcájuk vastagítására, akik képtelenek magukat megvédeni, segítségre szorulnak. A közel két éve várt pénz ígérete egy magasan iskolázott embertől, aki ráadásul doktori címet is visel a neve előtt, minden esetleges kételyüket eloszlatja. Ezzel visszaélni – hiszem, ebben egyetértünk – nem úriemberhez méltó. Tudom sok, a foglalkozását szakmailag magas színvonalon végző, becsületes ügyvéd van, akik komolyan veszik azt, amire felesküdtek. Nem is szeretnék általánosítani. Félek azonban, hogy akikről most bátorkodtam a véleményemet elmondani,  más kategóriába tartozhatnak.

Vajon miért minket, kisembereket akar mindenki átvágni? A szövetkezet, magukat szociálisan  érzékenynek mondó volt vezetői becsaptak, rászedtek, kihasználtak bennünket, valószínűleg megérte nekik. Most pedig azt tapasztalhatjuk, hogy az igazság gátlástalan „védői” akarnak bennünket felhasználni, vagyonuk gyarapításához.

Lajos bá’, minket csórókat mindenki csak le akar nyúlni? Rosszul gondolom, hogy nekünk, a társadalom elesettjeinek is jogunk van tisztességes, korrekt, szakszerű, megfizethető, de akár ingyenes ügyvédi képviseletre? Vagy a magamfajtának  nincs helye a „jog asztalánál”, mi nem vagyunk teljes jogú magyar állampolgárok? Egyetért velem abban, hogy minket, akik mindennap megküzdünk az életben maradásért, kapzsi, kisszerű emberi célok érdekében felhasználni, netán kihasználni, több mint emberi gyarlóság?

Budácsik Lajos

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább