NEHAZUGGY

Ezzel fogtok szembesülni minden áldott nap

H. Andrea | 2017. Január 21, Szombat | 10:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem állítom, hogy a kőkemény mínuszokban, merevjózanon, egy helyben állva, lelkesítőnek szánt unalmas beszéde(ke)t hallgatni az utcán bárkiben ellenállhatatlan vágyat ébreszt bármi iránt is, és esetleg ünnepelni támad kedve.

Pedig. Miután az egész tegnapi nap Donald Trump beiktatásáról szólt, szerintem úgy lenne kerek a dolog, hogy szenteljünk egy kis időt az új amerikai államelnök lelkes budapesti szurkolótáborának (már amennyiben néhány tíz összefagyott nénit, bácsit tábornak lehet nevezni) tegnap esti ünnepi performanszára is – amelyre, mint nagyon okosan beharangoztuk, a Szabadság téren került sor pénteken egy névtelen civil szervezet kezdeményezésére.

A sztárokat és fellépőket, a kormánypárt udvari szerzői, az úgynevezett értelmiségi keménymagja adta volna. De nem adta. Ugyanis a neves és hírneves Bencsik András meg a többiek – Nógrádi Tanárúr György, Bogár László, illetve bizonyos Tóth Gy. László – magára hagyták a nemzet kereszteslovagját, Bayer Zsoltot az ünneplésben. Betegségre és a nagy hidegre hivatkozva. Elgondolkodtató. Én azt hittem, hogy mikor a pártról, a hazáról és egy idegen ország államelnökének önként felajánlott hűségről van szó, a nemzeti oldalon semmi nem jöhet közbe. Ehhez képest.

Ehhez képest néhány tucat lelkes szurkoló hősiesen csonttá fagyott azért (egészségükre), hogy Bayer Zsolt magányos nyöszörgését meghallgassa. Akinek kellett a pódium egy egészen szüreállis, majdhogynem szánnivaló szerepléshez. Aki fázott is kegyetlenül, frusztrált is volt, és szerintem jobban unta az egész (agy)halotti torra emlékeztető bulit, mint bárki más a helyszínen. Jó szokásához híven, a szittya magyar hagyományoknak megfelelően ezúttal sem bírta ki, hogy a bensőjében szunnyadó fröcsögő, gyűlölködő vadállatot fel ne ébressze.

Egyrészt a 24.hu újságíróit konkrétan elküldte a picsába. Másérszt a 444 újságíróit nevezte rohadt állatoknak. Nem azért, mert oka volt rá, hanem mert annyi fáradságot sem vett, hogy tisztába helyezze magát a tényekkel, amelyek alapján ünnepelni összegyűlt saját magával. Aztán hazament, valószínűleg rátöltött a megfázásra és az éjszaka leple alatt kiizzadta magából a Magyar Hírlap hasábjain (nem úgy volt, hogy átigazolt a Magyar Időkhöz? vagy közbejött valami gebasz?) az ünnepi beszéd egy részét, körbecsepegtetve zsé-kategóriás személyeskedéssel, sértőnek szánt minősítésekkel. Amelyek arra engednek következtetni, hogy az ellenzéki média fogja az őrületbe kergetni szegény Zsocát.

Lássuk be, ez az egész bohóckodás nagyon mellément tegnap. A Fidesz elsőszámú tollforgatója valójában tátott szájjal rohangált a péniszerdőben. Úgy, mint talán még soha. Nem fogadta több tízezres tömeg, amely a lábai elé borulva skandálta volna, hogy életünk végéig csak a Fidesz… vagy Trump… vagy ki az istenért is gyűltünk ide össze. Zsolti barátunk egyedül maradt néhány csillogó szemű, hálás nyugdíjas néni- bácsi és pár kósza fiatal társaságában a temetési ceremónián. Igen, a liberális világrend – zord időjárás által súlyosan akadályozott – eltemetésére gondolok. Bayer is arra gondolt.

Az összkép ismeretében szinte teljesen mindegy egyébként, hogy miről beszélt. Bár annyiban mégsem, hogy a liberális sajtó terrorjának kényszerképzetétől szabadulni nem tudó Bayer, aki valójában az Index Barack Obama örökségéről írt cikkére építette vérszegény harci hörgését, ezúttal is azt az egy darabot adta elő, amit ismer. A hatalom ánuszából kifelé pislogva hetedik éve vinnyog, mintha valóban elnyomott kisebbségként tengetné nyomorúságos, egzisztenciális értelemben fenyegetett életét.

Bayer Zsolt a lelkesedés leghalványabb nyoma nélkül, unott pofával előadta a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi sirámait, akinek nem lehet szava, mert elnyomja őt az a beteg liberális kisebbség, amely ócska, beteg társadalmi ügyeket meg a halálkultuszt képviseli. De majd most jön a mindenki által osztatlanul körberajongott Trump, és vége ennek a rémálomnak. Nem kell többé tolerálni ezeket a beteg, agresszív, más színű népeket. Mert a világ békében és nyugalomban szeretne élni, de ezektől nem lehet.

Én azt nem tudom, hogy a világ más tájain szokás-e ilyen típusú, idegen politikusok alá mélyen benyaló rendezvényeket tartani, nem tudom, ki választotta meg Bayer Zsoltot, és ki jogosította fel arra, hogy ilyen típusú politikai tevékenységet folytasson. Nem tudom, milyen frusztrációkat kell egy életen át hordozni valakinek, hogy minden keservét és dühét a másként gondolkodókon, a világot máshogyan elképzelőkön élje ki. Az viszont tisztán látszik, hogy – hideg ide vagy oda – nincs az a 98%-os kereslet ezekre a provinciális, bigott, álkeresztény és álmélymagyar gondolatokra, amiket Bayer és eszmetársai – akik sajnálatos módon csúfosan cserben hagyták – képviselnek.

Ahhoz képest, hogy mekkora kitörő diadalmenet volt és a fideszes propaganda orrba és szájba tolta Trump választási győzelmét, kicsit kevés az a néhány budapesti néző, aki egyébként is ott ül az Echo Tv előtt. Ez az a szint, amire az ember kényszer hatására sem süllyed le, nemhogy önszántából.

Tényleg végtelenül szánnivaló voltál, Bayer Zsolt! Ahogyan főkeresztény fehér férfiként túlbuzog benned a vak gyűlölet, és állatozol, degradálsz. A helyzet az, hogy szép lassan ki fog derülni: az, amiről beszélsz, amiről beszéltek, amire milliárdokat költ a kormány, nem létezik. Ezzel fogtok szembesülni minden áldott nap. Hogy nem lehet a végtelenségig hergelni az embereket azzal, hogy még mindig el vagytok nyomva, még mindig harcolni kell, hogy fő az éberség, elvtársak.

Lehet rohadt állatozni, és kell is alkalomadtán. De nem azokat, akik szóvá teszik, hogy évtizedekre szétlopjátok az országot. Amiről te hörögsz, az nem a mindennapi tapasztalat: a magyarok nem azt tapasztalják, hogy arab-néger, buzi férfiak nem hagyják őket élni és leszbikus, feminista nők terrorizálják szentéletű férfitársaikat. Nem tudom, mit reméltek Trumptól, hogy mióta kell nekünk idegen országok elnökeivel szolidaritást vállalni?

Felőlem holnaptól is úgy csinálsz hülyét magadból ahogy akarsz, de egy dolgot jól jegyezz meg: ez az ország valóban békét szeretne, biztonságot és kiszámíthatóságot. Ez pedig jelen állás szerint hatalommániás, gátlástalan, küldetéstudatos országnyomorító gazdád és az őt kiszolgáló, hozzád hasonlók miatt nem lehetséges. Mert mindenhonnan a gyűlöletetek, a felsőbbrendű, lesajnáló, a valóságot magasról leszaró hazugságaitok áradata jön szembe. Majd akkor lesz mit ünnepelni, amikor ennek vége szakad. Tegnap meg jobban jártál volna, ha nem égeted és idegesíted magad, hanem otthon maradsz és benyomsz egy fél üveg pálinkát.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!