NEHAZUGGY

„Én egy olyan szabad országban szeretnék élni, ahol az ilyeneket lecsukják”

Tamás Róbert | 2017. Január 20, Péntek | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az internet fura jószág. Néha egészen megdöbbentő dolgokat öklendezik az emberre. jelent

Természetesen a Szalonnáról folyik a diskurzus, mint eltakarítandó szemétről. Soha nem értettem és soha nem is fogom érteni az ilyen gondolkodást. Annyira szürreális, hogy nehezen találom a megfelelő szavakat. Nem az a probléma, hogy valakinek, valakiknek nem tetszik a Szalonna stílusa, mondanivalója, külleme, tartalma. Azzal semmi gond nincsen, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek szíve joga kedvelni, vagy nem kedvelni, akár gyűlölni egy közszereplőt, weboldalt, pártot, gondolatmenetet, bárkit és bármit.

Én is belefutok naponta olyan cikkekbe, véleményekbe, amelyekkel képtelen vagyok azonosulni, nem tudom, nem is akarom elfogadni. A munkatársaim is így vannak ezzel és nyilván mindenki más is így van ezzel. Olvasóként átlépem a nekem nem tetsző cikkeket, szerzőként leírom az ellenvéleményemet. De soha nem jutna eszembe bárki véleményalkotási jogát elvitatni, soha az életben senkit, sehol nem jelentenék sem be, sem fel. Például Bayer Zsoltnak nem emlékszem olyan cikkére, amitől ki ne nyílt volna a zsebemben a bicska, de bármikor az utcára mennék azért, hogy hatalmi szóval ne lehessen elhallgattatni sem őt, sem egyetlen – részemről mégoly vérforralóan aljasnak, vagy hazugnak érzett – weboldalt, blogot, szerzőt sem. Senkit sem.

A demokrácia, a szólás szabadsága itt kezdődik. Nem itt végződik, csak itt kezdődik. Hogy elviselem a másik véleményét akkor is, ha még a kötőszavakkal, vagy az ékezetekkel sem tudok egyetérteni. Mert neki joga van elmondani, amit gondol, nekem jogom van nem kedvelni, jogom van egyet nem érteni, vitatkozni, negligálni, kiröhögni. De betiltani? Soha. Ahogy testületileg mindannyiszor a hideg futkos a hátunkon – többek között – a Jobbiktól és mindentől, amit ők képviselnek, mégis nem egyszer és nem kétszer álltunk ki a jobbikos politikusokat ért nemtelen támadásokkal szemben. Mert így éreztük becsületesnek.

És újra ott tartok, hogy nem értem ezeket az embereket a cikk elején. Feljelent? Bejelent? Pedofília? Édes jó istenem! Vajon ismeri a szó jelentését? Van róla fogalma, hogy mi a rasszizmus? Sejti, hogy mit jelent a közösség elleni izgatás? Megérti valaha, hogy éppen ezek ellen tépjük a szánkat?

Hány ilyen ember lehet? Az önmagukat ellenzékiként meghatározók is feljelentgetik a kormánypártiakat? Mindenki mindenkit? A kormánypártiak mind el akarják hallgattatni az ellenzékieket? Mindenki figyel mindenkit? Mindenki feljelent mindenkit? Ha a Facebook feljelentés alapján, ellenőrzés nélkül törölne profilokat, lenne még az országban akár csak egy is? Egyetlen egy? Szerintem nem lenne.

És a másik honvédő, aki olyan szabad országban akar élni, ahol lecsukják azokat, akik nem értenek egyet az éppen regnáló hatalommal és ennek hangot is adnak. A múlt rendszerből itt ragadt kisember, aki minden bajára abban lát megoldást, ha feljelent, lecsukat. Talán még a kínpadot, esetleg a kivégzést sem venné rossznéven. Hiszen a megválasztott kormányt kritizáljuk. Hogy merjük? Még pénzt is áldozna arra, hogy elhallgattasson minket. És nyilván nem csak minket. Mindenkit, aki az anyjaként imádott kormányt kritizálni meri.

És mi lesz, ha kormányváltás lesz? Akkor fordul a kocka, a most üldözött ellenzék fogja feljelentgetni a most kormánypárti majdani ellenzéket? Ennek soha nem lesz vége? Nem tudunk kivergődni a házmesterek országából, mert nem értjük meg, hogy az nem szabadság, ha csak azt mondhatja, írhatja le bárki, ami nekünk tetszik? Ez az ember vajon kiállna például azért, hogy a Magyar Időket, a Pesti Srácokat, vagy bármelyik kormányszócsövet hatalmi szóval be ne tiltsák? Mert én kiállnék. Bármikor. A Szalonna is kiállna. Mindannyian. Miközben testületileg hányunk tőlük. Minden áldott nap. Mégis kiállnánk.

Most is és akkor is, ha nem a Fidesz lesz hatalmon. Mert a mi szabadságunknak az ő szabadságuk az ára. És fordítva. Azt hittem, már nem fogok soha meglepődni semmin. Talán jól van így, hogy mégis.

Amikor elindítottuk a Szalonnát, fejest ugrottunk a sötétbe. Azt pontosan tudtuk, hogy ha komolyan, teljes erőbedobással akarjuk csinálni, akkor – nem leszek álszent, nem szokásom – meg kell élnünk ebből. Nincs más opció, ezt, így munka mellett, néhány órában nem lehet csinálni. És azt is tudtuk, hogy nincs az a munkahely, ahol megmaradhattunk volna, ha kiderül, mit csinálunk szabadidőnkben. Mert ez egy ilyen ország most.

Azt is pontosan tudtuk, hogy ilyen tartalommal reklámbevételre nem számíthatunk. Mert ilyen a politikai helyzet, mert a jól fizető reklámok oda mennek, ahová a kormány irányítja őket. Erőből, felsőbb utasításra, megfélemlítéssel, mindegy, hogyan. Tehát egyetlen esélyünk van. Ha az olvasóknak kell a munkánk és ha fizetnek érte. Megpróbáltuk, sikerült. Megálltunk a magunk lábán.

Azt is tudtuk, hogy fogunk kapni gyalázkodó, fenyegető leveleket, üzeneteket. Kapunk. Túléljük.

Azzal is számoltunk, hogy technikai támadások érik majd a szervert. Megtörtént, sokszor. Ezt is túléltük.

Ezzel azonban nem tudunk és nem tudok mit kezdeni. Hogy valaki pénzt áldozna azért, hogy elhallgassunk. Hogy valaki olyan szabad országot képzel el magának, ahol lecsukják azt, aki nem ért egyet az aktuális hatalommal, aki leírja a véleményét, levezeti az összefüggéseket, ki meri mondani a szarról, hogy az bizony büdös. Márpedig büdös. Akkor is, ha megválasztott szar. Akkor is, ha más számára rózsa illatú.

Nem gondolom, hogy az az ember szereti a hazáját, aki börtönbe, bitófára kívánja azokat, akik más véleményt fogalmaznak meg, mint amit ő gondol. Nem jól szereti a hazáját az, aki hazug vádakkal feljelent azért, hogy elhallgattason másokat. Rosszul szereti a hazáját az az ember, aki úgy gondolja: a hatalom szent, a kormány sérthetetlen, a politikusokat nem szabad kritizálni. Politikusnak lenni: szolgálat. A politikusok, a kormány nem az én, nem a mi urunk, hanem a szolgáink ők. Ha úgy gondoljuk, hogy rosszul szolgálnak, akkor kritizálni kell őket. Tükröt kell tartani, mert ez az ország, ez mindenki érdeke.

Mindenkié. Még azé az embertársunké is, aki erkölcsileg magasabbrendűnek érzi magát akkor, amikor pedofíliával, rasszizmussal vádol. És azé az embertársunké is, aki úgy képzeli el a szabadságot, hogy börtönbe a lázadókkal és legyen végre csend.

Azt gondolom, azt gondoljuk mi, Szalonnások, hogy mi jól szeretjük a hazánkat. Vagy legalább igyekszünk, hogy jól szeressük. De a mi hazánk nem a Fidesz és egyetlen egy párt sem. Nem Orbán Viktor és egyetlen politikus sem. A hazánk nem jobboldali, nem baloldali, nem liberális, nem konzervatív, hanem ilyen is, olyan is. A korrupció: bűn. Lopni, hazudni, életeket tönkretenni: bűn. Hatalommal visszaélni: bűn. És halkan megjegyzem: aki a bűnösöket támogatja, maga is bűnös. Mi ebben hiszünk. Akkor is, ha néhány – vagy akár sok – olvasó nem érti, miről tépjük a szánkat minden áldott nap. Szerencsére sokan megértik. És ez a fontos. Semmi más. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!