Aki mindig hátrafelé néz, az pofára esik

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Egy reggel fehér lett a táj, belepett mindent a hó. Szép, mert a frissen hullott hó mindig szép. Betakar mindent. Az éles köveket, a töredezett járdákat, kopott kerítéseket, rozsdás autókat, szemétkupacokat. Most minden puha, tiszta, szerethető. Aztán az történik, ami mindig történik. Akkor is, ha nem akarjuk. A hó egyre kevésbé lesz tiszta, rászáll a korom, por. Szürke lesz, majd olvadozni kezd. Mocskos hólé csordogál mindenhonnan, lassan előbukkan a nem oly régen még szépségesnek látott puha takaró alól a valódi tartalom: az éles kő, a töredezett járda, a kopott kerítés, rozsdás autó és a szemétkupac.

A hazugság a hóhoz hasonló valami. Ha elég sokan és elég sokszor mondják, befed mindent. Az éles felületek puhává olvadnak, a kopott újnak tűnik, a törött hibátlannak, a ronda szépnek. A szemétkupac egy időre ártatlan-fehér szelíd domb lesz.

Aztán a hazugsággal is az történik, ami a hóval szokott. Előbb csak a kosz száll rá, szürkévé csúfítva a hibátlan-szépet. Majd olvadásnak indul, megcsúszik, lecsorog az addig takargatott felületről. Végül előbukkan minden, a maga valójában. Ezt elkerülni, meggátolni nem lehet.

A frissen hullott hóval szemben a hazugság-lepel már régebben olvadásnak indult. Aki eddig szépnek látta az elfedett valóságot, lassan felismeri az igazság éles körvonalait. Nem szép, nem kellemes. De igaz.

El kell takarítani a szennyet, meg kell látni és el kell fogadni a valóságot. Aztán elhordani a romokat, megjavítani, ami javítható.

Túl kell látni a hazugságokon akkor is, ha nem fog tetszeni az előbukkanó igazság. Mégpedig gyorsan és közös erővel kell nekilátni a takarításnak, mert a hatalom már lapáttal a kézben ismét igyekszik elfedni a napvilágra került tényeket, újra eltakarni azt az összekapart, szennyes hazugságokkal. Hogy szépnek lássuk.

Nem igaz az, hogy jó irányba haladunk. Oroszország nem a barátunk, nem a testvérünk. Oroszország egy nagyhatalmi terveket dédelgető diktatúra, önös érdekein kívül semmi nem érdekli. Ez nem baj, természetes dolog. Minden ország a saját érdekében működik, de a politikánkat ennek tudatában kell alakítani, helyükön kezelni a dolgokat.

Nem igaz, hogy csökkent az államadósság. Nem csökkent, egyre rosszabb helyzetben vagyunk. A rossz gazdaságpolitika nem az ország, csak bizonyos szűk kör érdekeit szolgálja. Nem a közösség, csak néhány család gazdagodik. Mindenki rovására, kárt okozva ezzel a közösségnek.

A közösség mindannyiunkból áll. Gazdag, szegény, diplomás, szakmunkás, segédmunkás, tót, magyar, sváb, cigány, férfi, nő, idős, fiatal, gyerek, felnőtt, vallásos, nem vallásos. Együtt vagyunk magyarok. Az ország nem a kormány. A közösség akarata nem a miniszterelnök, miniszterek, államtitkárok akaratával azonos. A közhivatalnokok nem uralkodnak, hanem szolgálnak. Az ország vezetőjének hobbijai nem élveznek elsőbbséget a polgárok szükségleteivel, akaratával szemben. A politikusok nem érinthetetlenek. Nem számonkérhetetlenek. Nem leválthatatlanok.

A politika hozzáértő és becsületes emberek kezébe való. Politikusnak lenni: szakma és elhivatottság. Nem csupán joga van egy politikusnak, nem csak kiváltságai vannak. Kötelezettségei, vele szembeni elvárások, erkölcsi és jogi számonkérhetőség is van. Szigorúbb és súlyosabb elvárások, mint az átlagember esetében. Most rossz emberek és silány szakemberek vezetik az országot.

Vissza kell állítani a jogrendszert, hogy az önálló, független hatalmi ág legyen, ne pedig bizonyos érdekek kiszolgálója. Meg kell tisztítani az ügyészséget, mert az most egy rossz szűrő, amely csak a neki tetsző, a gazdái érdekeit szolgáló ügyeket engedi át, kedve szerint szelektál. Vissza kell adni a bíróságok jogkörét és önállóságát. A nyomozati szerveket meg kell tisztítani. Az adóhatóságot át kell világítani és megtisztítani. A választási rendszert helyre kell állítani.

Társadalmi, civil kontrollt kell létrehozni. Talpra kell állítani a közoktatást, mindenki számára elérhetővé kell tenni a tanulás és fejlődés lehetőségét. Az egészségügyi reformokat ki kell dolgozni. A nyugdíjrendszert át kell formálni, hogy működőképes maradjon. Az adózást igazságossá kell tenni.

Közmunkára szükség van, de annak hasznos munkából kell állnia és a megélhetéshez elegendő bért kell tudnia kitermelni. Felesleges közmunka és segélyek helyett az állam feladata a társadalmi felzárkóztatás segítése.

Már sokmilliós az a tömeg, akik leszakadtak és szegénységben élnek. Szakemberek bevonásával segíteni kell a talpraállásukat. Aki néhány éve lecsúszott, elveszítette az otthonát, a megélhetését, önerőből felállni nem tud. A nyomor, a reménytelenség olyan fizikai-lelki-szellemi károkat okoz hosszú távon, ami csak külső segítséggel hozható helyre. A segély, az alig megfizetett közmunka ezt a helyzetet nem oldja meg, de tartósítja azt. Nem segély kell, hanem lehetőség. Valódi munkahelyek, vagy az önfoglalkoztatás segítése. Aki évek óta egyik óráról a másikra él, az nem tud tervezni. Elveszítette a képességét arra, hogy holnapban, jövő hétben, jövő hónapban, jövő évben gondolkodjon, kidolgozza a célt és az oda vezető utat. Ő, ha ételt kap, megeszi. Ha pénze van, feléli. A felesleges ruhát eltüzeli. Mert most fázik, nem holnap. Most éhes, nem a jövő hónapban. Szakemberek munkája, oktatás és hosszú idő kell, mire ezt a helyzetet fel lehet számolni. A hatalom soha el nem évülő bűne az, hogy ennyi ember került ilyen helyzetbe. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor nem csupán a nyomorban élőknek, senkinek nincs jövője ebben az országban.

Szembe kell néznünk a valósággal, fel kell ismernünk a hazugságot. Semjén öröme a „ciklus végére teljesíthető cél az egymillió új magyar állampolgár” ostobaság. A ciklus végére ennyi régi magyar állampolgár fog elmenekülni ebből az országból. A kormány felelőssége nem az új állampolgárok gyártása – ez nem jelenti azt, hogy a határon túli magyaroknak ne járna az állampolgárság, mert de -, hanem a régi állampolgárok megtartása, élhető és mindenki számára megfelelő ország biztosítása.

Hazugság az, hogy külföldi hatalmak akarják megdönteni a kormányt. Nem. Mi akarjuk megdönteni, magyar emberek. Mert káros, tolvaj, hazug, rossz. Mert bűnös. Mert elegünk van a rombolásból, a rablásból, a hazugságokból. Mert nem Oroszország lábtörlője és nem az új amerikai elnök seggnyalói,  hanem az Unió polgárai akarunk lenni. Itthon akarunk lenni az országunkban és otthon akarunk lenni Európában.

Álmokat kergetni nem szabad, mert az csak csalódáshoz vezet. A szegénységet felszámolni nem tudjuk. De nem mindegy az, hogy valaki úgy szegény, hogy egy cipője sincs, éhezik, fázik és reménye sincs kitörni ebből, vagy úgy szegény, hogy az alapvető létfenntartása biztosított, hogy munkával keresi a pénzt, hozzáfér a tanulás, a fejlődés lehetőségéhez és rajta múlik: megelégszik a meglévővel, vagy többet akar.

Lelkes, vagy elkeseredett civilek képesek elsöpörni a kormányt. De lelkes és elkeseredett civilek nem képesek vezetni az országot. Szakemberek kellenek. Jó és becsületes szakemberek. Egész biztos, hogy vannak ilyenek köztünk, bőven elegen. Biztos, hogy meg fogjuk találni őket, előkerülnek, helyükre kerülnek.

Lehet azon vitatkozni, hogy milyen módon kellene összerakni az új országot, hogyan kellene rendszert váltani. Kell is vitatkozni. De ezen kell vitatkozni, nem pedig azon, hogy ki tartozhat közénk, ki nem. Ki tüntethet, ki nem. Ki mondhatja el a véleményét, érveit, ki nem. Ki magyar, ki nem. Mert, ha itt leragadunk, ha egymás hibáztatásával foglalkozunk, kár kimenni az utcára, felesleges küzdeni a jelenlegi rendszer ellen. Akkor jó a mostani is, mert ilyen mentalitással újra csak egy, a mostanihoz hasonlóan torz és beteg rendszert tudunk létrehozni. El kellene felejteni a múltba merengést, Vereckét, Mohácsot, Trianont. A jelent kellene reálisan felmérni és a jövőt kellene megtervezni. Aki mindig hátrafelé néz, az pofára esik. Újra és újra.

Meg kell állítani a rombolást, el kell számoltatni a bűnözőket, el kell takarítani a politikai és erkölcsi hullákat. Aztán tovább kell lépni.

A hó gyönyörű. A hó hazug. Elfedi a valóságot, szépnek mutatja a csúfat, biztosnak a veszélyest, igaznak a hamisat.

A hó soha nem marad meg örökre.

Elolvad.

Mindig.adomany