Hogy a taknyukon csúsztak Európa Jövendő Királya fenséges karikalábai elé

MTI Fotó/Szigetváry Zsolt MTI Fotó/Szigetváry Zsolt

Pofára esett ártunk és ormányunk. Nem először, de legalább lendületből. Miután nem szokásuk dicsekedni az ilyesmivel, ha véletlenül kiderül, akkor pedig megpróbálják sikerként kommunikálni, mi beszélgessünk arról, hogy mi van olyankor, amikor nem szervilis és/vagy beszari a másik fél, akivel szembekerül az Orbán nevű és az ő akarata.

A másik fél jelen esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága. A testületbe Magyarország is delegál bírát, miután még az Unió része kicsiny hazánk. A jelenlegi tag, Sajó András megbízatása lejár, pótolni kell. Az ország három jelöltet állíthat, közülük választja ki az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése a megfelelő embert. Már amennyiben talál megfelelőt. Ha nem, akkor visszadobja mindhárom jelöltet és szevasz, Viktorka.

Aki ebben az országban él, pontosan tudja, hogyan működik a Fidesz-hálózat. Úgy értem, a híveken kívül tudja mindenki, bár lehetséges, hogy ők is tudják, csak éppen még büszkék is a vezérre, amiért ilyen agyafúrt. Mert nálunk – bizonyos körökben – a hernyótalpas, pofátlan nyomulás, sunyiság, hazudozás feltétlenül agyafúrtságnak minősül, ha alombéli csinálja. Ha az ellenség, akkor felháborító.

Tehát az Orbán-kormány csinálta, ahogy szokta. Mindenkit idiótának nézve, arrogánsan. Miután az Emberi Jogok Európai Bírósága – közismertebb nevén a strasbourgi bíróság – nem a pusztarekettyési birkózókör, ahol a vezetőség pontosan tudja, hogy csak akkor kapnak új törülközőtartót az öltözőbe, ha a felülről küldött elvtársra szavaznak, úgy visszadobták szeretett kormányunk jelöltjeit, hogy azok a taknyukon csúsztak Európa Jövendő Királya fenséges karikalábai elé.

Valami ismeretlen okból Strasbourgban nem hitték el istenbizony-becsszóra, hogy a kormány három jelöltje megfelel a feltételeknek. A feltételek: a jelöltállításnak demokratikusnak és átláthatónak kell lennie, a jelölteket nyilvános és nyílt pályázaton kell kiválasztani, függetlennek – úgy értem, hogy a kormánytól IS függetlennek – kell lenniük és megfelelő szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük.

Illiberális unortodoxék úgy gondolták, hogy ezek a szabályok mindenkire vonatkoznak, csak rájuk nem. Megszokták, hogy a saját kis porfészkükben úgy írják át a szabályokat, ahogy az nekik megfelel és ebbe senki nem szólhat bele. Erre kiderült, hogy ami működik a befagyni képtelen Duna mindkét partján, az a határon túl már nem feltétlenül igaz. Teljes suttyomban, de annyira suttyomban, hogy elárulni sem voltak hajlandóak a jelöltek nevét, nemhogy nyílt, átlátható, nyilvános pályázatot hirdettek volna, kiválasztották a nekik tetsző – bár nem létezik, de hátha mégis – pártkatonákat.

Ez még tavaly februárban történt, a civil szervezetek elleni kormányháború kezdő dátumaként meg is jegyezhetjük ezt az időpontot. A Helsinki Bizottság ugyanis volt olyan bátor, hogy rákérdezett Trócsányi László igazságügyi miniszternél, hogy mégis, mit sunnyognak és hol a nyílt, átlátható pályázat? Trócsányi válaszolt is, hogy semmi közük hozzá, amúgy sem előírás, hogy nyílt pályáztatás kell, az csak egy ajánlás.

Nyáron a Helsinki Bizottság megint érdeklődött és sikerült megtudniuk, hogy továbbra sincs közük semmihez, a kormány már delegálta a három jelöltet, de nem mondják meg, kik azok. Mert csak. Erre egy csomó magyarországi civil szervezet – a most kinyírni tervezett szervezetek – tiltakozó levelet írtak Trócsányinak, amit az igazságügyminiszter haladéktalanul és nagy ívben letojt, válaszra sem méltatva a szervezeteket. Erre ezek az aljas Soros-bérenc hazaárulók panaszt tettek az  Európa Tanácsnál. Utólag derült ki, hogy az ET ekkor már visszadobta a jelölteket, mert kettő az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, egynek pedig nem volt megfelelő gyakorlata.

Ártunk és ormányunk gyorsan átvariálta a jelölteket, bár nem olyan nagyon, mert az eredeti háromból kettő maradt, a harmadikat lecserélték. Ez a remek ötlet is eltaknyolt, az Európa Tanács egyiküket sem fogadta el, de jelezték is előre, hogy lesz szíves az egypárt nem pártkatonákat kijelölgetni, hanem nyílt pályázatot kiírni, mert különben megint elgáncsolják a remek tervet. Ami nyilvánvalóan arról szólt volna, hogy Orbán a hozzá hűséges embert ültet a testületbe és végre már nem csak a birkózószövetségben, a közbutítási kerekasztalnál, néhány kivételtől eltekintve minden önkormányzatnál, az egyetemek, kórházak és mindennek az élén jó elvtárs trónol, hanem az Unióban is fészket rakhat a Fidesz. Erre nem.

Nyilván gyorsan levezette a Habony-Finkelstein-Birnbaum trió (ők Orbán tanácsadói, bár Habonyt előszeretettel letagadja, amit a magam részéről meg is tudok érteni), hogy a rohadék civil szervezetek tettek be a jó kis elképzelésnek. Ezért – és még egyéb okokból – ki kell őket csinálni. A recept már régebben elkészült, amikor a norvég pénzekre fájt a kormány foga és ezért nekiment az Ökotárs Alapítványnak.

Most ugyanazt a trombitát fújták meg. Többhasznú a dolog. Kormányék egyébként is imádják az újrahasznosított cuccokat. Gondoljunk csak a többször melegített halszagú csatadalra, amit 1956 örömére csináltattak önmaguknak, a mi pénzünkből. Most az van, hogy a civil szervezeteket külföldről pénzelik, idegen ügynökök, más ország érdekeit szolgálják. Ezt a remek vádat a magyar kormányfőnek a magyar adófizetők pénzéből fizetett két amerikai tanácsadó és az ismeretlen gipszfaragó találta ki. Hogy mennyire gerinces emberek ezek a tanácsadók, fussunk át rajtuk.

Habony Árpádon nem nagyon kell, mindenki ismeri az ibizai szipogány divatdiktátort, egyedül csak az Orbán nevű nem tudja, ki lehet az a Habony. Arthur J. Finkelstein, akit már a hazájában régen nem vesznek komolyan és megbízatásokat sem kap, többnyire diktátor-hajlamú kormányfők mellé csapódik észt osztani. Híres a gyűlöletkampányairól – például a zsidók és melegek elleni otromba uszításról – miközben maga is zsidó és meleg.

A másik tanácsadó George Birnbaum. Miután belőle is elege lett az USA politikusainak,  1998-ban Izraelbe költözött, ahol Benjamin Netanjahu tanácsadója, majd miniszterelnöki kabinetfőnöke lett. Ezt követően közös vállalkozásba kezdett Arthur J. Finkelsteinnel és sziporkázó sikereket értek el például Szerbiában és Albániában.

Hát ők Orbán Viktor felcsúti fenomén tanácsadói. Ők dolgozták ki a stratégiát, amivel el kívánják taposni a magyarországi civil szervezeteket, azzal vádolva őket, hogy idegen érdekeket szolgálnak.

Nem akarom én bántani a szektatagokat, de mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy teljes erőből nekimenjenek a tulajdon honfitársaiknak két amerikai és egy letagadott gipszfaragó utasításait követve, egy olyan pártvezér óhajára, aki ma sehol nem lenne, ha Soros György nem taníttatja és nem biztosítja a megélhetését még reménybeli zseb-diktátor korában?

Mindezt csak azért meséltem el, mert valószínűleg a pártpropaganda elfelejt beszélni az Európa Tanácstól kapott méretes pofonokról, a civilek elleni támadás egyik okáról és arról, hogy kik dolgozták ki a tulajdon honfitársaira támadó kormány stratégiáját. Szép ez így, nem? Nem.adomany