NEHAZUGGY

Teljes erőből támogatom Orbán Viktor elgondolását

Tamás Róbert | 2017. Január 14, Szombat | 10:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lehet, hogy néhány (sok) olvasónak elege van már Orbánék legújabb halálbüntetéses-migránsterroristás-rezsicsökkentéses láncolatba szervesen illeszkedő legújabb hadjáratából, ami dupla hasznot hoz. Egyrészt eltereli a figyelmet a bajokról, másrészt megágyaz a sunyi támadásoknak, mert a korrekt kormányzás helyett (amikor a normális polgárok maguktól is arra a kormányra szavaznak, amelyik érezhetően jól teljesít) a potenciális ellenzék kinyírását tűzték ki célul korrupték.

Én most visszakanyarodnék a miniszterek elnökének pénteki szónoklatára, amit a Kossuth Rádióban volt kedves előadni. Annak is egy gondolatát emelném ki, amennyiben elfogadjuk tényként, hogy előfordul a gondolkodás kormányzati körökben.

A miniszterelnök a legfontosabbnak azt tartja, hogy megteremtsék annak lehetőségét, hogy minden magyar állampolgár tudhassa minden közéleti szereplőről, kicsoda, honnan – külföldről vagy Magyarországról – kapja a pénzét, és ha külföldről, támasztanak-e vele szemben elvárást.

(fidesz.hu)

Magam is teljes erőből támogatom ezt az elgondolást. Bizony, itt lenne az ideje, hogy megtudjuk, melyik közéleti szereplő honnan kapja a pénzét.

Engem például roppantul érdekel, hogy Lévai Anikó mennyi földet vásárolgatott össze és miből. Aztán arra is kiváncsi vagyok, hogy Sajátlábék hogy tollasodtak meg ilyen rohamtempóban, miután a hírek szerint a Tiborcz család komoly anyagi gondokkal küzdött, mielőtt a fiatalok egymásra leltek. A Tiborcz-tanya árverés alatt állt. Ehhez képest a miniszterek elnökének családja – ne feledjük, öt gyerek és két szülő megélhetéséről beszélünk – igen szépen vagyonosodik. Ez egykeresős családban – de még kétkeresősben is, amennyiben Lévai Anikó időnként tanított és ezzel keresett némi pénzt – nem kis teljesítmény. Még akkor sem, ha jól keres a családfő. És akkor még nem beszéltünk az univerzális tehetségű szomszéd és gázszerelő fantasztikus karrierjéről.

Azt is joga lenne tudni az egyszerűagyú polgároknak, hogy Szijjártó Péter miből vásárolta a harmadik villáját. Meg az elsőt és a másodikat. Ugyanis ő is a többszörösét költi a legális fizetésének. Ha a kedves szülők finanszírozzák a kicsi fiú életnívóját és ingatlanok iránti szenvedélyét, akkor meg kell nézni, ők vajon megtehetik-e és ha igen, akkor miből. Amennyiben telik erre a szülőknek, akkor egyszerűen csak ciki, hogy Petike rájuk támaszkodik, ha nem telik, akkor pedig megér egy alaposabb nyomozást.

Ott van még mindannyiunk kedvence, a Rogán nevű celeb-páros. A félmilliós ridiküllel, sokszázezres ruhácskákkal, helikopterezésekkel, főúri életmóddal. Egy keresővel, két gyerekkel. Ideje lenne összeszámolni, hogy a bevételük hányszorosát költik el – szerintem a napi kiadásokra és a luxuslakás fenntartására helyből Rogán fizetésének többszörösét -, ennek örömére miből sikerül tágítani a lakást, amit miből vettek. Ha hitelből, akkor azt miből törlesztik.

Tételesen végig kellene menni minden egyes politikuson. Gyurcsánytól Vonáig, Orbántól L. Simonig. Az édeskevés, hogy a miniszterek elnöke kijelenti: ő soha nem volt gazdag ember és most sem az, de nem is lesz. Ugyanez kevés mindenki mástól is. Tételezzük fel, hogy egytől egyig el tudnak számolni a vagyonuk, a feleségük, férjük, gyerekik, szüleik, unokatestvéreik – bizonyos esetekben a szomszédaik – vagyonával. Akkor semmi gond nincs, örülünk neki. De el kell számolniuk, mert – ahogy az Orbán nevű is nagyon helyesen kijelentette – minden magyar állampolgárnak joga van tudni, honnan kapja a pénzét minden egyes közéleti szereplő (márpedig a politikus az) és ennek a pénznek mi az ára. Kiemelten fontos ez akkor, amikor olyan emberekről beszélünk, akik közvetlenül, vagy közvetve hozzáférhetnek a közvagyonhoz, részt vehetnek olyan tranzakciókban, mint a letelepedési kötvények kereskedelme, lehetőségük van belenyúlni az uniós források elosztásának rendszerébe, esetleg a Magyar Nemzeti Bank pénze körül sertepertélnek.

Feltételezem – mert akkora malacrózsaszínű lelkem van, mint senki másnak -, hogy az Orbán nevű embernek éppen olyan fontos, hogy a kormány tagjaira, kormánypárti és ellenzéki politikusokra és egyéb közszereplőkre a gyanú árnyéka se vetülhessen, mint például nekem. Aztán persze számon lehet ugyanezt kérni mindenki máson is, mert miért is ne?

Én várom – a malacrózsaszínű lelkem, ugye -, hogy a kormány egy független, lehetőleg uniós vizsgálatot kérjen ezekben az ügyekben és amint megteremtődött az az erkölcsi alap, ami ma nyomokban sincs meg, lehet mindenki másra mutogatni. Az jelenthet egy aprócska problémát, hogy esetleg nem marad annyi politikus, amiből össze lehetne rakni egy újabb kormányt. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!