Ideje lenne sokaknak a ránctalanító krémet a bőrükre, nem pedig az agyukra kenegetni

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

A nem oly nagyon távoli múltban írtam jó párszor idős embertársaimról, nem ritkán a mondanivalóm nagy vihart kavart. Világosan kiderült a hozzászólások egyikéből-másikából, mekkora bajok vannak sokak fejében. Az persze távolról sem baj, hogy másként látunk dolgokat, más véleményen vagyunk. De az önfelmentéssel párosuló hülyeség már komoly probléma. Kiemelek egy hozzászólást, mert jól példázza az „orvosi ló” esetét.

„a ma, az a tegnap holnapja. A mai öregek a tegnap fiataljai ezt az országot, ezt a környezetet teremtették meg a mai fiataloknak. Szétlopták az országot, a jövőnket, és még az unokáinkat is eladósították. Ebben az országban minden mai öreg lopott!!!! Ki vizet, ki gázt, ki áramot, ki a gyárból a rezet, a betont, a mozdonyvezetők az üzemanyagot, mindenki mindent mit mozdítani lehetett!!! A mai öregek ingyen tanulhattak, volt munkalehetőségük, egészségügy, kórház ahova nem kell bevinni a törölközőt szappant gyógyszert wcpapirt. DE ELLOPTÁK mindezt! Elvették a mánkat, a lehetőségeinket és belesodortak minket egy olyan rendszerbe ami nekik se jó – ahogy a fenti sorok is mutatják- ugyanakkor elvárnák a tiszteletet???? MIRE????? Körbenézek az országban és látom mit csináltak vele az öregek, ezt nem tudom tisztelni! A mai fiataloknak már csak egy célja maradt ha nem akarja elvenni a holnap fiataljaitól a holnapot. Kimenekíteni innen a holnap fiataljait. Talán minket lesz miért tisztelni… Az öregek meg tiszteljék egymást a nyomorukban, amit saját maguknak köszönhetnek!”

Ebben minden benne van, amit a tudatlanság, a hülyeség, a propaganda kritika nélküli elfogadása, a tehetetlen ostobaság és az önkritika tökéletes hiánya, az önálló gondolkodás és a felelősségvállalás megtagadása csak képes kiöklendezni. Az említett bejegyzés alapvetően arról szólt, hogy talán célszerű lenne nem életkor alapján ítélkezni és kölcsönösen elismerni, tisztelni egymást, amennyiben van miért. A fenti hozzászólás tipikusnak mondható. Ezzel nem azt állítom, hogy mindenki, minden fiatal(?) így gondolkodik, mert szerencsére erről szó sincs. De vannak – és tartok tőle, nem kevesen – akik önálló gondolatok helyett a kitett csalit kapták be, és most azt rágják habzó szájjal, miközben hisznek annak igazában.

Fiatal (és nem fiatal, de szenilis) embertársaimnak ideje lenne szétnézni a fejükben és a ránctalanító krémet a bőrükre, nem pedig az agyukra kenegetni. Mindannyiunk érdekében. Az ordító önsajnálat és a tunyaság nem fogja megváltoztatni senki életét.

A mai „öregek” olyan országban éltek, ahol sem beleszólásuk, sem rálátásuk nem volt semmire. Az ország nem volt független, az akkori Szovjetúnió vezetői döntötték el azt, hogy mit írhat le egy újságíró, mi jelenhet meg könyv formában, mit mondhat a kormány, vagy akár a magánember, mit, mennyit és milyen gyárakban kell termelni, mivel kell bevetni a földeket. A magánvagyonokat elkobozták, kolhozokba kényszerítették az embereket. Megszabták az ünnepeket, a jelszavakat, az iskolai oktatást a történelemtől a nyelvtanulásig. A kormánynak annyi mozgástere volt, hogy ezeken a kereteken belül igykezhetett élhető feltételeket biztosítani. Nem volt szabad média, az internet még nem létezett, a leveleket ellenőrizhették. Mobiltelefon nem létezett, vonalas is csak kevés. Nem lehetett szabadon elhagyni az országot, hírek, információk alig jutottak be. Nagyon sok mai „öreg” veszített el mindent ebben a rendszerben, sokan éppen az életüket. Kilépni ebből az elnyomásból nem volt mód.

Az 1956-os forradalmárok demokratikus szocializmust és független országot akartak. A későbbi, felpuhult rendszerben sem volt döntési, vélemény, vagy bármiféle szabadság. Az akkori rendszerben élőkre most azt mondani, hogy felélték a mostani fiatalok jövőjét, minimum tulokság. Ezzel szemben a bűnösök (mert voltak, vannak, de nem egész generációk) elszámoltatása, de még nevesítése sem történt meg a mai napig. Az azóta oly sokszor kétségbe vont rendszerváltás megtörtént. Akkor is, ha rosszul, ha ezer hibája volt már az induláskor és millió hibája van mára.

A rendszerváltáskor az államadósság rátája 80% körül volt. Az ezerszer elátkozott Bokros Lajos és az ő – szintén ronggyá szidott csomagja – a kilencvenes évek második felére 40% körülre szorította le az adósságrátát úgy, hogy csak részben hajtották végre a csomag lépéseit, mert népszerűtlenek voltak az intézkedések. A magam részéről kíváncsi lennék arra, ha Bokrost nem áldozza fel az akkori kormány a tulajdon népszerűségének megvédése érdekében és végigmegy a kidolgozott terv, a válság tudott volna ilyen károkat okozni? Az biztos, hogy az államadósság mértéke néhány év alatt, 2011-re elérte a rendszerváltáskori szintet. Ezt ma hányan tudják azok közül, akik köpnek a Bokros-csomag hallatán? Ja, hogy szar volt, fájt, áldozatokkal járt? Most jobb? Most rendben vagyunk?

Most mi történik az országban? Ész nélkül rohanunk Oroszország karjaiba, holott a jelenlegi kormány és annak is a feje éppen azzal robbant be a magyar valóságba, hogy „Ruszkik haza!” Azóta változott a terv? Igen, minden kormánynak volt ezer hibája, bűne is, de a tegnap bűnei nem adnak felmetést a ma bűneire. Sem az elmúlt nyolc év, sem az elmúlt huszonöt év.

A hozzászólás írója hiába mentegeti akár önmagát, akár a generációját (bármelyik generáció legyen is az) azzal, hogy ezt örökölték. A rendszerváltáskor létrejött a szabadságnak az a mértéke, ami előtte álmainkban sem létezett. A vallás, szólás, vélemény, sajtó, gyülekezési szabadság. Pártok sokasága alakult és alakulhatott. Szabad választások voltak. Igen, minden aktuális kormány igyekezett befolyásolni a médiát, irányítani a gondolkodást, maga felé billenteni a választásokat. De az, ami ma történik, messze túlmegy ezeken.

A lopás új dimenziói tárultak fel akkor, amikor jogszabályokkal támogatják meg a tolvajok önmagukat. Mert lop az, aki többszörös áron végez el egy kivitelezést közpénzből, miközben gyakorlatilag nincs pályáztatás. Lop, aki a hivatali információival, befolyásával, hatalmával visszaélve előnyt kovácsol önmagának, barátainak, ismerőseinek. Lop, aki a közös pénzből rosszul gazdálkodik, miközben a nyomor napról napra növekszik. Lop, aki a kiszolgáltatott emberek juttatásait megvonja, aki az oktatást hozzáférhetetlenné teszi. Lop az is, aki hamis statisztikákkal, hazugságokkal fedi el a valóságot. Mindez nem a múlt rendszerben történt, hanem most történik.

Amit a múlt rendszerben nem lehetett megtenni, azt most lehet. Akkor is, ha a szabadságjogoknak már csak foszlányai vannak meg mára. Most már/még nem veri szét a tüntetést a rendőr kardlappal. Nem kell attól félni, hogy jön a sokszor megénekelt „fekete” autó és az ember hetekre, hónapokra, örökre eltűnik. Kockázat most is van, mert aki vállalja a kormánnyal szembeni véleményét, az egzisztenciáját veszélyezteti. Aki kimegy egy tüntetésre, az állását, a hozzátartozója állását, a nyomorult közmunkáját, a napi megélhetését kockáztatja. Aki szót emel, azt hamar megtalálja az adóhatóság, a rendőrség. Feljelentik, beperelik, lejáratják, meghurcolják.

MOST van Kubatov-lista, MOST van stadion stadion hátán, MOST van korrupció, MOST van Mészáros Lőrinc, MOST van elképesztő mértékű szegénység, MOST van munka helyett közmunka, MOST van szabadrablás. MOST van titkos szerződés Putyinnal. MOST adósítjuk el az unokáinkat is.

Ismét kiemelek egy mondatot a hozzászólásból, mert úgy hiszem, ez a kulcs.

„Körbenézek az országban és látom mit csináltak vele az öregek…”

Ó, barátom, dehogy! Ezt mi csináltuk, csináljuk. Az öregek, fiatalok, én és bizony, te is! Már nincs kire mutogatni, ez nem örökség. Friss seb. Közös bűn. Nem a múltból hoztuk, itt növekszik a szemünk előtt. A rendszerváltás óta elmúlt 25 év. Felnőtt egy generáció. A visszamutogatás, bűnbakkeresés helyett el kellene kezdeni beszélgetni, vitázni, szerveződni. El kellene kezdeni politizálni, ameddig még lehet. Ugyanis ha így haladunk, hamarosan azzal szembesülhetünk, milyen is lehetett a mostani „öregeknek”, amikor minden lélegzetüket tőlük független erők irányították. Ha egy mostani, a múlt rendszerhez képest nagyságrendekkel szabadabb helyzetben csak acsarkodni, vádaskodni tudunk, akkor meg is érdemeljük a sorsunkat.

Az általános ítélkezés helyett szét kellene válogatni a dolgokat. Figyelni arra, aki hasznos tanácsokat adhat és nem rúgni azonnal, mert előbb született, mont a mostani rendszer. Ehhez persze az kellene, hogy akik valóban hibáztak, főleg ha bűnösök, örökre tiltassanak ki a politikai közéletből, kortól függetlenül. De ne személyes gyűlölködés, homályos utalások, félinformációk, hazugságok és torzult híresztelések alapján ítélkezzünk.

Végül csak annyit: nem, nem lesz miért tisztelnie a holnap fiataljainak a ma fiataljait. Aki ma a szüleire, nagyszüleire mutogatva átkozódik és kéri számon a jelenlegi helyzetet, miközben nem tesz ellene semmit, attól az ő gyereke pontosan ugyanezt fogja számonkérni. Pont ilyen hazug, igazságtalan, önigazoló gyűlölettel.

adomany