Nincs ellenség, nincs háttérhatalom, sem pirézek. Csak mi

Facebook/Orbán Viktor Facebook/Orbán Viktor

Hihetetlen propagandahadjárat indult a kormánypárt minden létező felületén. A mi pénzünkből. Ellenünk. Szinte mindegy, melyik közpénzből működtetett, mesterségesen életben tartott weboldalt olvassa az ember, az az érzése támad, hogy úthenger ment rajta keresztül. Ebben nem is az a végtelenül dühítő, hogy iszonyúan sok pénz megy el azért, hogy az egy darab Orbán Viktor nevű ember és a néhány érdekelt család gond nélkül élősködhessen az országon, hanem az, hogy közben mindenkit hülyének néznek. Nyíltan, szégyenkezés nélkül.

Erre talán az egyik legjobb példa a Magyar Idők címmel futó izén sorra megjelenő publikációkból egyet kiragadva megnézni, miről is van szó. Legyen egy friss alkotás, Gajdics Ottó publikációja. Tudom, most többen felhördülnek, hogy miért kell egy kevesek által olvasott írást itt reklámozni, de nem értek egyet ezzel a véleménnyel. Figyelni kell a propagandát, tájékozódni kell minden létező módon, mert teljes képet csak úgy kaphatunk. Ez esetben azért is tartom fontosnak végignézni ezt a publikációt, mert elég egyértelműen ki lehet szemezgetni belőle, hogyan is gondolkodik a hatalom. Ezt pedig fontos tudni, mert a mi bőrünkre megy a játék. Nézzük, mit mond a költő.

Irgalmatlan hisztéria tört ki a balliberális holdudvarban, mert Németh Szilárd kimondta azt, amit minimum hárommillió ember gondol ebben az országban.

Hisztéria. Nem tiltakozás, nem felháborodás, hanem hisztéria. Esetleg nyivákolás, sivalkodás. Tiltakozni, felháborodni egyenrangú, felnőtt, véleményt alkotni képes polgárok szoktak. Hisztizni, nyivákolni, sivalkodni gyerekek, vagy más módon kiszolgáltatott, tehetetlenségükben, életkoruk, vagy korlátozott belátási képességük okán döntésképtelen, vagy döntésre nem jogosult, komolyan nem vehető, egyenlőtlen felek. Távolról sem véletlen ez a degradáló megfogalmazás. A pártpropaganda a maga primitív módján így szeretne hatni a társadalomra és így szeretné elérni, hogy csend legyen végre. Mert zavarja őket és mert tehetetlenek. Hogy hány ember ért egyet Németh Szilárd primitív fenyegőzésével, azt legkevésbé Gajdics Ottó hivatott eldönteni, de ettől még gond nélkül megteszi. Áttételes módon hivatkozva a nagyjából 3 millió emberre, akik az érvénytelen népszavazáson a kormánynak tetsző módon voksoltak. Igaz ugyan, hogy nem a Fideszre szavaztak ők sem – nem is erről szólt a dolog -, hanem a csoportos betelepítés ellen, de ez nem akadályozza meg a propagandát abban, hogy máshogyan tüntessék fel a dolgot.

„A mai alkalmatlan, tehetetlen, ám annál agresszívabb, harsogóbb ellenzék két kicsorbult, rozsdás kardot lóbál, amikor kétségbeesetten próbálja elhitetni magáról, hogy van valami halvány lila elképzelése Magyarország jövőjéről. Ezek a korrupciónak és a szabadságjogok eltiprásának a vádjai. De soha el nem hangzik egyetlen konkrétum, egyetlen tényekkel, adatokkal alátámasztott egyértelmű és világos példa. Csupa feltételes mód, ható ige, izzadságszagú mismásolás, erőltetett, művi, konstruált álvalóság.”

A kormány eszement ötletei – jelen esetben a civil szervezetek vegzálása – ellen nem csak az ellenzéki pártok tiltakoznak, hanem minden gondolkodni képes, a manipulációs törekvéseken átlátó ember. Azok is, akik nem tartják magukat baloldalinak és azok is, akik soha nem támogatnák a jelenlegi ellenzéki pártok egyikét sem. A propagandagépezetnek azonban érdeke, hogy egy tömbbe söpörje mindazokat, akik nem hisznek a kormány hazugságainak. A hatalom érdeke az, hogy két, egymástól jól elkülöníthető tábor legyen ebben az országban. A hazájukat szerető, reálisan gondolkodó, az ország integritását védő nemzeti jobboldal (ezek lennének ők) és a nyivákoló-sivalkodó, idegen érdekeket szolgáló baloldal (ez mindenki más).

Gajdics Ottó tényszerűen hazudik akkor, amikor azt állítja: nem hangzanak el tények. De, elhangzanak. Tények, számok, adatok, elemzések. Újra és újra elhangzanak, egyre frissebb, egyre ijesztőbb számok és nem csak magyar, hanem uniós adatok is. Ezeknek az adatoknak a létét el lehet tagadni, lehet virágzó jelent és még virágzóbb jövőt vizionálni. A valóság ettől egy centivel sem fog változni.

És most értünk el a cikkben az aktuálisan megvédendő ügyhöz, a civil szervezetek kormányzati fenyegetéséhez. Mert erről szól a történet, nem másról. A hatalom üzenete mindenkinek szól, aki kritizálni meri, ellent mer mondani. Mindenkinek, aki nem vonul be a fideszes akolba és nem elégszik meg az elé dobott takarmánnyal. Azt üzeni a kormány a tulajdon polgárainak: kinyírunk, eltaposunk mindenkit, aki mást mer gondolni, képviselni, mondani, leírni, mint ami a mi érdekünket szolgálja.

Majdnem hihető az a mese, amit a civilekkel szemben indított hadjárat köré szőnek a szakemberek. Mert szakemberek dolgozzák ki ezeket a kommunikációs trükköket, kétségünk se legyen. A propaganda úgy szól: civil szervezet nem politizál, attól civil. Ez hazugság. Attól civil egy szervezet, hogy nem az adófizetők pénzéből él, szemben a parlamenti pártokkal. Sokféle civil szervezet létezik, nem csak hímzőkörök és kertészkedéssel foglalkozó egyesületek, hanem olyanok is, amelyek a lakosság egy részének politikai akaratát nyilvánítják ki. Mint például – hogy ne távolodjunk el túlságosan Gajdics Ottótól – a CÖF. Bár ez esetben nehéz alátámasztani azt az állítást, hogy nem közpénzből működik, de legyünk most nagyvonalúak.

A következő érv: mindenkinek jogában áll tudni, hogy ezek a szervezetek milyen pénzből működnek. Nincs vita, jogában áll tudni. Ezért is nyilvános ezeknek a szervezeteknek a gazdálkodása. Bárki megnézheti, bárki ellenőrizheti. Ezért tehát felesleges háborút indítani, a kormány nyitott kapukat dönget.

„Ők persze azt állítják magukról, hogy ideológiamentes, nem politikai szervezetek, értékalapon működnek, nem politikai preferencia alapján. Csak azt felejtik el, hogy a kormánypártok is szakítottak az ideológiákkal, választóik akarata alapján politizálnak, akik értékalapon szerveződnek közösségbe. Ezek az értékek persze még véletlenül sem azonosak azokkal a liberális, globalista, internacionalista értékekkel, amelyekre Martin József Péter, a TI vezetője utalhatott.”

Gajdics Ottó, a kormány és a propagandagyár is elfelejt valamit. Pontosabban igyekszik elfelejteni. Mégpedig azt, hogy ebben az országban nem csak a Fidesz és az ő kétmillió szavazójuk él, hanem rajutk kívül még hatmillió ember, akik nem a Fideszre szavaztak és nagyjából másfél millió gyermek és fiatal, akik még nem szavazhatnak. És ezeknek az embereknek az akarata nyilván nem egyezik a kormánypárt akaratával. Ezeknek az embereknek, vagy ezek egyes csoportjainak az akaratát, értékítéletét közvetítik a civil szervezetek, vagy bármely más olyan fórum, ami ellen a kormány izomból, az erőfölényével bőven és sokszorosan visszaélve háborút hirdet.

A kormány – hatalmának megtartása érdekében – a saját polgárai ellen hirdet háborút. Mondvacsinált okokra hivatkozva igyekszik eltaposni minden ellenzéki hangot, minden más véleményt és akaratot. Ezért kell megszállniuk a médiát, ezért végzik ki a nem kormánypárti sajtót, ezért kellenek a hirdetések, az óriásplakátok, az ezer felületen megjelenő, önerőből életképtelen és érdektelen, de az irányított hirdetésekkel és különféle támogatásokkal életben tartott weboldalak. A kormánynak ellensége az ország háromnegyed része, ellenük hirdetett háborút Németh Szilárd, Orbán Viktor, Lázár János és minden kis csavar ebben az elnyomógépezetben ezért dolgozik.

Azt hiszik, ha beszántották az ellenzéki lapokat, ha megszállták a televíziót, rádiót, minden közhivatalt, sportklubot, iskolát, kórházat, akkor csend lesz végre. De nem lesz csend. Amit ők Soros György ármánykodásának akarnak láttatni, az nem más, mint az ország háromnegyedének, pontosabban abból azoknak az embereknek a hangja, akik ki mernek állni az elveik, a demokrácia, a szabadságjogok mellett. Ez pedig sajnos azt jelenti, hogy a kormánnyal szemben kell kiállniuk. Elég baj az ennek az országnak, hogy a tulajdon kormánya akarja lábbal tiporni és tiporja is minden áldott napon mindazt, amit a rendszerváltáskor közös akarattal megszavaztunk.

Orbán és az érdekköre egyedül maradt és lassan szembekerülnek a valósággal. A valóság pedig mi vagyunk. Nincs ellenség, nincs háttérhatalom, sem pirézek, sem semmi. Csak mi, akik normális országban szeretnénk élni. Elhiszem, hogy ez ijesztő lehet egyeseknek, de nem baj. Ez a tényeken semmit nem változtat.adomany