NEHAZUGGY

Gyógyszer előtt, vagy után, nem tudom

H. Andrea | 2017. Január 13, Péntek | 11:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahogyan az várható volt, a péntek reggeli igehirdetés – az idei első – nem maradt el a Kossuth rádióban, és ez hétről hétre felveti a kérdést: épeszű ember szól a néphez, vagy egy megromlott elmeállapotú egyén ismételgeti kényszeresen, amit előző este leírt magának egy papírra?

Sok mindent gondoltam már erről a kínzó kérdésről, szerencsére most sem fogom tudni megválaszolni (tény, hogy ha elmebetegnek titulálom, valójában felmentem minden felelősség alól), de annyit tehetek, hogy a legapróbb részletekig valótlanságokra épülő, a választóktól és a társadalmi-gazdasági-aktuálpolitikai realitásoktól teljesen elszakadt prédikációját megpróbálom a tényekkel szembesíteni.

Szar ügy ez, mert a propaganda gyűlöli a tényeket, nincs is semmi köze hozzájuk, a megcélzott tábor tudatlanságára, és felületes ismereteire apelláló harcos-győzelmi beszédek pedig termékeny táptalajra hullanak sokadik éve. Azt mondja az önjelölt magyar szabadságharcos (gyógyszer előtt vagy után, én nem tudom):

Megszokták Nyugaton, hogy mindent ők mondanak meg a magyaroknak, most szokatlan lehet, hogy nekik rossz, nekünk meg jó. Értsd: ezért érik külföldi kritikák a magyar gazdaságpolitikát, pedig olyan látványos eredményeket produkál. Mert megszokták. És irigykednek. És pláne savanyú nekik a szőlő.

„(…) ők sikertelenek, az ő számaik rosszak, a mieink meg jók, aminek az az oka, hogy mi másképp csináljuk, mint ők. És nem akarják beismerni, hogy ahogy mi csináljuk, az észszerűbb”

Hogy a nyugat-európaiaknak most hozzánk képest konkrétan miért rossz, az „a migráció mellett számos helyen tetten érhető”. Egyetlen példát nem volt képes/hajlandó hozni, hogy mégis mire gondolt. A lényeg: a Nyugat „ideológiai okokból” kritizálja a magyar helyzetet.

Továbbá: a magyar gazdasági eredmények külföldi kritikusainak fogalmuk sincs, mi van Magyarországon. A riporter ne adjon hitelt olyan híradásoknak, hogy a magyar kormány elriasztja a befektetőket, ilyeneket elolvasni sem szabad. Hiszen ha nem nőnének a befektetések, hogyan állhatna elő munkaerőhiány? – így érvelt a nemzet közgazdásza, aki a munkaerőhiányt nem az elvándorlással magyarázza, hanem azzal, hogy a cégek egyre bővítik kapacitásaikat, folyamatosan nőnek a befektetések.

Száguldunk, hasítunk, de meg kell védeni a rezsicsökit is, mert azt is el akarják venni. Csata lesz, nem is akármilyen, mert Brüsszel bele akar szólni gazdaságszervezési kérdésekbe, például energiaárakba, adókba, bérekbe. Nagy harc lesz, de megvédjük, éljen, éljen! Arra most külön nem térek ki, hogy a lengyeleknek feltétlenül ki kell állniuk a magyar internetáfa mellett, vagy hogy ő az átláthatóság élharcosa, mert a fenti hazugságok így is elhomályosították a tudatomat, és még hol van a lázadás évének csúcsa?

Tényleg hátra lehet dőlni, ez az ember egyszerűen nem tud hibázni (Rezsiszilárd is megmondta tegnap), a helyzetértékelés, a levezetés módja egyszerűen zseniális. Persze nem nekünk szól, hanem az egy a tábor, egy a zászlónak, akinek tök mindegy mit mond. Ha ő mondja, az sem baj, ha egy szó nem igaz belőle. Mindenki mással rég megszakította a kommunikációt és kapcsolatot ez az ember.

Hát igen, csak a számok ne volnának. Amelyek világosan mutatják, hogy V4-ek, szabadságharc ide vagy oda, minden tekintetben sereghajtók vagyunk. Példának okáért: Magyarországon a legalacsonyabb a minimálbér, már ha Romániát és Szerbiát nem tekintjük versenytársnak.

Miközben Lázár János tegnap azzal döngette a mellét, hogy éllovasok vagyunk az uniós források lehívásában és ez idén sem lesz másképp, mert különben összeroppanunk, Európa legszegényebb húsz térsége között van fél Magyarország: négy régió is felkerült az unió 276 területi egységét tartalmazó lista legvégére. Egy szlovák vagy cseh régió sincs az utolsó helyeken, ezzel szemben Pozsony a hatodik leggazdagabb régió az Európai Unióban.

Minden idők legrosszabb eredményét mérte Magyarország vonatkozásában a Világgazdasági Fórum versenyképességi indexében. Hat helyet rontva a 28 EU-s tagból 25.-ek lettünk, beelőzött minket Szlovákia is, Bulgáriára és Romániára hasonlítunk, akik egyébként szintén előttünk vannak.

Az államosított korrupció miatt brutálisan stagnál az ország termelékenysége, a régió összes országa megelőzött ebben a vonatkozásban is. Nyolc éve hajtjuk az európai seregeket úgy általában is.

Tavaly decemberi állás szerint a magyar gazdasági növekedés jócskán lemaradt a régióétól. A cseh 4,5, a lengyel 3,7 és a szlovák 3,6 százalékos növekedés mögött is jócskán elmarad a 2,3 százalékos magyar adat, és bár látszólag nincs különösebb baj a magyar gazdasággal, a költségvetés soha nem állt olyan jól, mint most, a GDP ha lassan is, de nő, nemhogy savanyú a szőlőnk, de lassan szőlőnk sincs, emberek.

Az sem feltétlenül magyar sajátosság, hogy 20 év után először ismét csökkent a várható élettartam, ám a helyzet ezen túlmenően is aggasztó: a kormány alig költ egészségügyre, oktatásra, gazdaságpolitikája pedig a külföldi és a hazai befektetőket egyaránt elriasztja. Politikai eszközökkel vagyonbirodalmakat hoznak létre, feudális viszonyokat építenek.

A hatalmas diadalnak tartott, mesterségesen kikényszerített 15 százalékos minimálbér- és 25 százalékos szakmunkásbér-növekedés hazavágja a kisvállakozásokat, amelyeket nem tudják kitermelni ezeket a bérköltségeket.

A magyar vállalkozók és munkavállalók kiemelkedően magas járulékokat fizetnek, a képzetlenek leszakadnak, aki pedig egyszer elmenekült innen, már a büdös életben nem jön vissza.

Tavaly lassult az ipari termelés növekedése, hat éve nem történt friss nettó tőkebevonás Magyarországra, nemzetközi szinten rossz híre van a magyar gazdaságpolitikának, az ágazati különadók és a külföldi kiskereskedelmi láncok ellen folyó állami hadjáratnak pedig beláthatatlan következményei vannak.

Miközben néhány tucat oligarcha mindenki mást szájba rúgva megszerzi az országot, földenként, médiánként, szállodánként, kastélyonként, kaszinónként, egész piaci szegmensenként, a százmilliárdjaik semmit nem tesznek hozzá a gazdasági növekedéshez, a GDP-hez, egyszerűen vagyonokat csoportosítanak át. A rendszerszintű politikai korrupció felzabálja a jelent és a jövőt. (ITT egy kiváló interjú, ami a fentieket kibontja.)

Tudom, hogy senkit nem érdekelnek a tények, amikor harcba kell hívni a híveket, pedig ezek a számok, adatok hamarosan fontosak lesznek. Ha tényleg van élő ember Nyugaton, aki ezeket a számokat irigyli, (a 27%-os áfával és kismillió járulékkal, illetékkel az élen) jó lenne, ha azt a miniszterelnök úr személyesen is megmutogatná.

A lázálmai egyre vadabbak, és egyre többen szavaznak lábbal erre a súlyosbodó párhuzamos valóságra. A társadalmi egyenlőtlenségek drámaian nőttek pár év alatt, ezt nem lehet már eldugni. Virtuális, Orbán fejében létező dübörgésünk dacára nem áramlik az irigykedő munkaerő Magyarországra, hanem mindenki megy, amerre lát. Közben a szélkakas az Unió pénzén harcol az Unió ellen és hétről hétre háborút indít saját polgárai ellen. Nem tudom, gyógyszer előtt, vagy gyógyszer után hozta össze a mai produkcióját, de mindegy is. Tragédia ez úgy, ahogy van.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!