Október 15,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Akkor már az is emberségesebb lenne, ha aktív eutanáziában részesítenék őket

Az állami fenntartású idősotthonokból nyolcezer-valahány férőhelyet átad a kormány az egyházaknak. Ezt Lázár János, a nemzeti oldal nemzeti kormányának nemzeti minisztere vetette oda, mintegy mellékesen az idei első kormányinfón.

Azt tudhatjuk – akit érdekel – hogy elképesztően kevés állami fenntartású idősotthoni hely van jelenleg is. Aki most csodálkozik rá erre a témára, annak jelzem: az állami fenntartás nem azt jelenti, hogy ingyen látják el az időseket, ezért éppen úgy fizetni kell – gondozásért, külön a gyógyszerért és minden egyébért – mint a magánfenntartású intézményekben. Egyszerűen csak annyit jelent, hogy az állam az üzemeltető. A mesék iránt fogékony honfitársaink szerint létezik az országban néhány ingyenes hely és akinek nincs, vagy nem elegendő a nyugdíja, nincsen hozzátartozója, akiről le lehetne nyúzni a bőrt, nincs ingatlan a nevén, aminek az árából fedezni lehetne az ellátását és valami isteni csoda folytán képes volt addig életben maradni, ameddig megüresedik egy ilyen ingyenes hely, az talán bejuthat.

Mindenki más fizet és mindenki más vár a sorára. A szerencsések, akik meg tudják fizetni a frekventáltabb magán fenntartású intézményeket – havi 250 ezer forint és a csillagos ég közötti összegben – azok hamarabb, akik csak az állami fenntartású otthonok ellátását tudják megfizetni – gyógyszerekkel együtt ez is bőven 100 ezer forint alaphangon – azok kihalásos alapon, több év várakozás után, akik nem rendelkeznek havi 100 ezer forintot meghaladó nyugdíjjal és nincs olyan hozzátartozójuk, aki ki tudja pótolni a szükséges összegig a térítési díjat, azok soha a büdös életben nem jutnak be egy idősotthonba. Se.

Nyolc év óta egyetlen egy férőhellyel sem bővült az állami fenntartású idősotthonokban a férőhelyek száma, a várakozási listák horror-hosszúak, a lakosság elöregedése folyamatos. Ennek örömére a még meglévő férőhelyekből nem keveset leráz magáról az állam, átadva bizonyos egyházaknak a feladatot. Miután pontos információ Lázár odavetett szavain kívül nincsen, csak találgatni lehet, hogy vajon a nagyvonalúság meddig terjed? Ingatlanok is járnak a feladat mellé? Lehetőleg értékes ingatlanok? Az egyházak – és nyilván az Orbán Viktor kegyelméből elismert egyházak – hogyan és miből fogják finanszírozni ezeknek a helyeknek a fenntartását? Ez azért kérdés, mert nem kevés állami támogatásra szorulnak szegények, ha az omlani készülő, de ilyen-olyan állami keretből megújult templomokra és egyéb alányúlásokra gondolunk.

Mi lesz vajon az egyházi otthonba való bekerülés feltétele? Aktív hitélet? Mennyibe fog kerülni? Ki fogja tudni megfizetni? Most az történik, hogy a jelenleg állami fenntartású 40-45 ezer férőhely nagyjából 20 százalékát az állam átadja az egyházaknak. Ezekre a helyekre a várakozási idő most is 6 hónap és két év között van. Mégpedig úgy, hogy sok esetben be sem fogadja az otthon a kérelmet, mert valamilyen okból nem tartja indokoltnak, vagy lehetségesnek az elhelyezést. Elméletben senkitől nem lehet megtagadni az elhelyezést azért, mert az illető nem tudja megfizetni a térítési díjat. Elméletben nem is tagadják meg senkitől. Legfeljebb aki nem tud fizetni, nem kerül sorra.

Tudom, hogy mindenről Gyurcsány tehet, de történetesen az Orbán-korány vezette be nem oly régen (2015 tavaszán) azt a rendeletet, melynek értelmében az állami és önkormányzati fenntartású intézmények minden férőhely után egyszeri belépési díjat kérhetnek. A felső küszöb 8 millió forint. A belépési díjtól függetlenül természetesen fizetni kell a havi költségtérítést is.

Tehát jelenleg 40-45 ezer hely van, ahol az idős, illetve beteg, önmagukat segítség nélkül ellátni nem képes emberek ellátása úgy-ahogy megoldható. A túljelentkezés – elhelyezkedéstől függően – ötszörös, vagy akár hússzoros.

Ismételjük: most 40-45 ezer férőhely van, ebben minden benne van, ami állami fenntartású. A demenciával élők gondozását ellátó helyek is. Jelenleg Magyarországon óvatos becslések szerint 250 000 demenciával élő ember él. Tudom, hogy a család dolga és úgy illik, hogy gondoskodjon az ember idős szüleiről, nagyszüleiről. Csakhogy nincs minden idős, ápolásra szoruló embernek családja. Másrészt, ha van is családja és mindent megtesznek, amit ember csak tehet, sőt, annál is többet, sok esetben egyszerűen nem megoldható a családon belüli ápolás. Az a család, ahol mindenki dolgozik, hogyan oldja meg a napi 24 órás felügyeletre szoruló gondozását? A demencia nem nátha, hogy majd elmúlik. Nem múlik el, viszont rosszabbodik és ez ellen nincs mit tenni. Van az a pont, ahonnan egyszerűen nem megoldható az otthoni gondozás. De állami intézmény nincs elegendő számban.

Nemhogy nincs, hanem az állam még a meglévő rendszerből is kivonul. A kérdés már csak az, hogy mi lesz azokkal az idősekkel, akiknek sem rokonuk, sem értékes ingatlanjuk, sem magas nyugdíjuk – esetenként semmiféle nyugdíjuk – nincs? Az állam felteszi a kezét és ennyi? Ezek az emberek pusztuljanak? Akkor már az is emberségesebb lenne, ha aktív eutanáziában részesítenék őket, hogy legalább ne szenvedjenek annyit. Tanyákon, vagy a saját otthonukban élő idős, beteg emberekről beszélünk, akik csendesen éhen halnak, kihűlnek, mindezt a saját mocskukban, ellátatlanul, nyomorultul.

Annyiban igaza van a  kormánynak, hogy itt nem kockáztatnak túl nagyot. Ezek az emberek már nem fognak utcára vonulni, nem fognak tiltakozni, tüntetni, zajt csapni. Csak meghalnak. Miután kitermelték azt a pénzt, amiből az Orbánok, Lázárok, Rogánok, Szijjártók, Vargák és társaik ingyen elvégezhették az egyetemet. Bizony.adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.