December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Miért kell ilyen gagyi mesét szőni két botoxolt celeb főszereplésével?

A tegnap esti jóéjt-poszt írása közben akadt bele a lábam a 888.hu egyik akármicsodájába és azóta sem tudtam túltenni magam rajta. A lényegében tartalmatlan és – véleményem szerint – stílustalan iromány a pártproganda olyan mélypontját mutatja meg – pedig biztos, hogy van ennél is lejjebb és meg is fogjuk tapasztalni – ami egyszerűen kiverte nálam a biztosítékot.

Azt már jó ideje tisztán lehet érezni, hogy G. Fodor Gábor alighanem kitűzte a faliújságra azt a néhány szót, amivel a 30 éves Gáborkát utasította rendre a családja. Beéghetett rendesen a trauma, mert a hiszti és a sivalkodás szavak lehetőleg minden irományba belekerülnek, függetlenül azok tartalmától, vagy tartalmatlanságától. Miután jól láthatóan ki van adva a munkatársaknak (nem nagyon hiszem, hogy van köztük újságíró, ezért nem ezt a kifejezést használom), hogy melyik nap kibe kell beleállni, kiről-miről mit kell gondolni és azt milyen primitív propagandává silányítva kell a potenciális szavazók szájába köpdösni, túl nagy mozgástere nem lehet a kreativitásnak, a saját gondolatokra nincs igény, nem azért fizet a gazda. Maradnak a gondosan megtervezett panelek, a nyolcadik feles után is érthetőnek gondolt üzenet és a megcélzott réteg permanensen primitív baromnak nézése.

Jelen esetben azzal dolgozott meg a fizetéséért a szerző – Nagy Gábornak hívják őt – hogy celebnek titulálta Barbra Streisandot és Meryl Streepet. Igaz ugyan, hogy két olyan művészről van szó, akiket valószínűleg többen ismernek és kedvelnek, mint ahányan Donald Trump nevét ismerni fogják valaha is, de miután vették a bátorságot és bírálták a demokratikusan megválasztott amerikai elnököt, máris átkerültek a hisztiző, nyivákoló celeb (magyarul hülyepicsa) kategóriába. Tegnap, amikor megtaláltam ezt a kis irományt egy percig azt gondoltam, kivételesen valami saját véleményt bugyogott a felszínre G. Fodorék moslékosvödre és a szerző a maga egyszerű eszközeivel a saját gondolatait hányta elénk. Aztán rá kellett jönnöm, hogy erről szó sincsen.

Egy nappal előbb Stumpf András a Mandíneren már megalkotta a 888-as sztori csontvázát. Ő még többé-kevésbé szellemesen szopja fel a kötelezően (nyugi, csak fideszeseknek kötelező) imádott Trumpot és kel a jóember védelmére „És a Legvérzőbb Szívű Liberális Hisztipók Díjat kapja… Meryl Streep című művében.

Nézzük, miről szól a valóságban az, ami valaminek látszik. Az alapsztori: Trump egy fellépésén önmagát adta. Azért nem azt írom, hogy ripacskodott, mert ripacskodni olyan ember tud, aki alapvetően nem az, de ott és akkor mégis. Vérbeli tahó nem ripacskodik, hanem ripacs. Erről a 2015-ös produkcióról van szó:

A történet lényege: Trumpnak vitája támadt egy újságíróval, a The New York Times munkatársával, Serge Kovaleskivel. Vele:

 

Facebook/Serge Kovaleski

Facebook/Serge Kovaleski

Túlságosan sok ész nem kell hozzá, hogy az ember felfedezze az ízületi betegségben szenvedő újságíró kéztartása és Trump gesztikulálása közötti összefüggést. Miután az ominózus videón éppen Serge Kovaleskivel folytatott vitájáról beszél, szó sem lehet arról, hogy valahol, valamikor, valamilyen okból véletlenül így mutogatott és az aljas sajtó, valamint a két sivalkodó celeb most megpróbálja olyasmivel megvádolni, ami neki eszébe sem jutott. Egyszerűen az van, hogy Trump egy büdös sutyerák tahó. Pont. Itt véget is érhetne a sztori, mert őszintén szólva se nem oszt, se nem szoroz a keményen magyar kisember életében az Egyesült Államok elnökének szellemi, vagy erkölcsi nívója.

Ámde. Az Orbán nevű ember és stábja – igen, ide már beletartozik Stumpf éppen úgy, mint G. Fodor, bár valószínűleg nem egy polcon ücsörögnek – valamiért azt találta ki, hogy kommunikációs szempontból feltétlenül hasznos lesz, ha Trump győzelmét úgy adják el a hazai piacon, mintha lényegében holnaptól Orbán vezetné az USA-t, vagy legalább régi pajtások lennének ők, a két nagy politikus. Trump és Orbán. Pontosabban: Orbán és Trump. Ezt a legendát hivatott fényezni a propagandagépezet és ebbe illeszkedik szervesen ez a hülyécske történet. Ahogy a haza nem lehet ellenzékben, úgy Trump sem lehet büdös tahó. Mármint magyar kommunikációs szempontból.

Erre jön Meryl Streep és azt mondja, hogy Trump egy büdös tahó. És Barbra Streisand is ezt mondja. Ráadásul a videón is ezt látjuk. Feladat: meg kell védeni Trumpot, mert amennyiben az egyszerűagyú magyar kisember is úgy gondolja, hogy Trump egy tahó, akkor nem lesz annyira értékes az ő – egyébként nem létező, de jól hangzó – Orbánhoz fűződő barátsága.

A kormánypropaganda gépezetének – honi viszonyokról beszélek – egyébként is az a taktikája, hogy amennyiben a valóság és az általuk propagálni óhajtott mondanivaló köszönő viszonyban sincs egymással – tehát észérvek kilőve – akkor jön a sunyi mocskolódás. Stumpf András esetében szellemesebben, a  „temérdek dollárért ránctalan arcocskától” (mi köze lehet a történetnek Meryl Streep arcocskájának milyenségéhez? Vagy az egyszerűagyú, csirkefarháton szociálódott magyar kisembernek, ezen belül a szektatagoknak itt kell elkezdeni gyűlölni Streepet, mert van pénze kozmetikusra, esetleg műtétre, miközben a közmunkából dőzsölő szavazó kénytelen avas disznózsírt kenni, de azt sem az arcára, hanem a kenyérre?) egészen a mélypontig:

„De Streep nem állt le itt. Felvezette az elmúlt év szerinte legbrutálisabb teljesítményét. Még ha nem is színésztől való. Egy mozdulat volt. A mozdulat, amely összetörte Meryl Streep szívét…

Ennél a pontnál kezdett érdekes lenni a beszéd. Ki tudja – gondoltam –, hátha Streep ott volt valami titkos, perverz hollywoodi bulin, ahol a mindjárt elnök is tiszteletét tette. Már vártam, hogy a díva előjön a borzalommal, amit saját szemével látott: a mozdulatot, amint Trump szeges korbáccsal ver egy kiláncolt, meztelen, kiskorú transznemű szenegálit, az ütemet pedig közben (ogyin, dva…) egy Szergej nevű titokzatos idegen susogja a fülébe. 

De nem. 

Az törte össze Streep nagy szívét, hogy Trump hülyén mutogatott a kezével, amikor szakmai alávalósággal vádolt egy New York Times-os újságírót. Aki történetesen mozgássérült. Éppen a keze nem működik neki.”

Az. Hülyén mutogatott, tök véletlenül.

Adódik a kérdés: miért ennyire fontos eljuttatni ezt a történetet a hívekhez? Miért kell ilyen gagyi mesét szőni az ártatlan gesztikulálás és a két botoxolt celeb főszereplésével. Az üzenet rendkívül egyszerű. Büdös tahónak lenni nem bűn, hanem a politikai korrektség hazug világával való leszámolás, aki ez ellen szót emel, azt nyugodtan sárba lehet rántani, mert nem érdemel mást.

Ez nem csak az USA-ban van így, hanem Magyarországon is. Meg is érkeztünk a célhoz. A megválasztott elnök azt csinál, amit akar. Nincsen semmiféle erkölcsi elvárás vele szemben, mert megválasztotta a nép. Aki ezt a megválasztott elnököt kritizálni meri, az nem lehet más, mint egy gúnyolni való senki, akivel szemben minden eszköz megengedett, de a leghelyesebb a személyekedés és a mocskolódás. Mert a győztes mindent visz. És ez már nem Trumpról szól, hanem Orbán Viktorról és az ő szolgahadáról, valamint rólunk. Mindannyiunkról. Ehhez tartsuk magunkat. Ez az üzenet.adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.