December 24,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Olvasói nyílt levél Orbán Viktornak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nézd, Viktor!

Tele van a hócipője veled azoknak – és mi vagyunk többen -, akik nem a haverjaid! Pedig mi emeltünk fel téged, mert annak idején fűt-fát sikerült elhitetned velünk, aztán oda jutottunk, hogy ma már köntörfalazás nélkül szarsz bele a képünkbe, valahányszor a parlamentben azt a cinikus pofádat kinyitod. Keményvonalasan a tudtunkra adod, hogy igenis király vagy, és azt csinálsz (velünk is), amit csak akarsz. Mert nyilván azt gondolod, a végtelenségig szólhatsz hozzánk és söpörheted le magadról a kényes kérdéseket úgy, mintha fogyatékos óvodásokkal lenne dolgod. Egyszerre szánalmas és megalázó is, amilyen hülyének nézel minket! Még hogy Európa legdinamikusabban fejlődő országa vagyunk… Ez már agyrém! A parlamentben pedig, amikor vérlázító módon beszólsz az érdemi kérdéseket felvető képviselőknek, valójában hozzánk intézed az arrogancia szintjén lekezelő, és rendre semmitmondó válaszaidat! Szemmel jól láthatóan szórakoztatva az idétlenül vigyorgó fideszes képviselőtársaidat, azt a gyülevész társaságot, mint egy parlamenti bohóc!

Ennél azért több komolyságot vártunk volna el tőled, ellenzékből is, Viktor!

Talán azt gondolod, nekünk is annyira tetszik, hogy ezt akarjuk látni-hallani? Csöppet sem zavar, hogy az egész ország szeme láttára viselkedtek ilyen szemérmetlenül?

Annyi eszed is lehetne, hogy a bukás felé vezető úton az első lépés, ha az ellenségedet alábecsülöd! Nem, nem elírás, ellenséget akartam mondani. Mert neked nem a nemzet barátságára volt szükséged, te inkább feláldoztál minket a pénz oltárán, és a haverokat választottad. Abba az illúzióba hiába ringatod magad, hogy ez egy következmények nélküli ország, mert, ha régóta az is, miattad is, ki kell, hogy józanítsalak. Egyszer minden véget ér, a Római birodalommal is megtörtént meg ugye a kommunisták, te aztán tudhatnád.

Más…

Mit gondolsz, ki eszi meg ebben az országban még az alább felsorolt szarokat?

1990 – Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!

1994 – Ha unod a banánt, válaszd a narancsot!

1998 – Van választás, polgári Magyarország!

2002 – A jövő elkezdődött!

2006 – Rosszabbul élünk, mint négy éve

és a legjobb…

2010 – Csak a Fidesz!

Talán azt képzeled, hogy a reklámszakmába csöppentél, amikor a politikai pályára léptél?

Tényeket akarunk kispofám, nem homályos, se füle-se farka üres frázisokat méregdrága transzparenseken, a mi pénzünkből! Azt lökd oda a kutyádnak, vagy anyádnak! Aztán nekem ne mondd meg, a kevéske pénzemből telebaszva az országot plakátokkal, hogy miként vélekedjek az engem – miattad – körülvevő körülményekről! Bár az érzésem az, hogy már az sem számít, mit hisz az egészről bárki is, a lényeg, hogy a kormány felöklendezzen valamit, bármit kommunikáció gyanánt. Aztán nesze hülye, ez van, edd meg!

Tudod, az alapvető probléma a magyar politikai életben az, hogy fogalomzavarban szenvedtek ti odafenn. Szünet nélkül a hatalomról pofáztok és a média is, miközben tiétek a szolga szerep kellene, hogy legyen ideális esetben, normális felfogásban, és kőkeményen tény szerint! Mármost, te ezt képes voltál nemhogy elfeledni, hanem totálisan az ellenkezőjére fordítani. Hofi erre mondta azt, hogy: „az van, hogy már a szar húzza le a WC-t”.

Konkrétan: nem azért bíztuk rád ezt az országot és a nemzet vagyonát, ami a miénk, nem a tiéd, hogy baromságokra tékozold, mások kezére átjátsszad, és lefölözd magadnak, te féreg!

Van már elég pénzed, a gyerekeidnek is vejestül együtt, mert összeloptátok és szereztétek magatoknak kétes úton, strómanok által, meg mit tudhatom én, hogyan. Az egy dolog, hogy te csökönyösen ragaszkodsz ahhoz a verzióhoz, hogy csóró vagy, amúgy, mindenki más tudja, hogy ez nem igaz. Törődjél bele, mert szánalmas az a szélmalomharc, amit Vonával fojtatsz, amikor a környezeted meggazdagodását firtatja a parlamentben. Te jó isten, hogy mekkora baromságokat hordasz össze akkor, és milyen gyomorforgató módon! Remélem, nem neheztelsz rám az őszinteségemért, de tudod, valakinek mégiscsak segítenie kell rajtad, hogy helyére kerüljenek a dolgok a fejecskédben. Hiszen tudhatod, te szegény, hogy a holdudvarodtól ezt a gesztust nem várhatod el. Nézz szembe a ténnyel! Téged ma a seggnyalóid szeretnek, meg akik agyhalottak ebben az országban! Szóval, amit várunk tőled, hogy mondjál le, oszlasd fel a Fidesznek nevezett bűnszövetséget, aztán irány a sunyiba, izé, dutyiba! Álom-álom…

De most tényleg!

Vegyél vissza az arroganciából legalább, te általunk miniszterelnökké vedlett kétszínű alak, és húzd meg magad ezután! Nincs több stadion, meg kisvasút, meg a temérdek ötvened rangú szar, ami elszívja a pénzt onnan, ahol szükség lenne rá! Bár a csodákban nem hiszek, azt mondom, mutasd meg a tehetségedet és bizonyítsd be, hogy tényleg kivételes ember vagy, amilyennek tartod magad! Fordíts a dolgokon! Értem én, hogy már nyakig süllyedtél a korrupció szarába, nyílván, millió szállal függesz másoktól és tartoztok egymásnak körbe, meg mit tudom én, hogyan működik ez a bűnözők között…, de most már gondolj ránk is!

Félre ne érts, nem könyörgök én neked, csak kapsz egy utolsó esélyt.

Őszintén, nem hinném, hogy szíven ütött volna mindez téged, Viktor, de így lesz igazán tiszta a lelkiismeretem, amikor ezzel a nemzettel eltaposunk majd téged!

Molnár János

„Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever…”. (Popper Péter)

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.