Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: Ott, akkor én egy eltaposni való féreg voltam a szemében

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pár napja az esti órákban édesapammal ültem az asztalnál. Beszélgettünk. Jó volt. A háttérben szólt a tv, jött a reklámblokk, a hajrá-budapesti-olimpia… Felszisszentem, hogy „jajjj nee! Remélem nem lesz!” Az addig nyugodt édesapám felüvöltött, rámhördült, hogy fogjam be! Elöntötte a harag. Ott, akkor én egy eltaposni való féreg voltam a szemében. Vagy talán még annál is undorítóbb, hisz a vére lennék és mégis ellent merek mondani, mást merek gondolni, mint amit ő helyesnek gondol.

– Hogy mondhatsz ilyent, hisz egy olimpiával az ország csak nyerhet. Az a sok létesítmény mind itt marad. Azok nem tűnnek el. Azokat utána bárki használhatja. Az a sok idelátogató ember csak hozni fogja a pénzt. Költeni fognak, az jó lesz mindenkinek.

– Így igaz, az a sok létesítmény… Azt mind meg kell építeni, mert nincsenek megfelelőek. Honnan lesz rá pénz? És azokat az olimpia után fenn kell tartani. Miből?

– Ha azt mondják, hogy van rá pénz, akkor van is! A Kádár idején is vettek fel hiteleket, azokat is vissza kellett fizetni valakinek. Majd most is vesznek fel, aztán vissza lesz fizetve. Az épületeket meg majd eladják. Az olimpiai faluba majd beköltöznek, eladják lakásoknak.

– Ha olyan helyen lesz a falu, hogy lesz, aki megveszi. De a többivel, a nem lakásokkal mi lesz? Ki fogja fizetni a villanyszámlát, a vizet, a portást? Soha többet nem lesznek teltházasak, mert mi itt, ezen a turulszaros anyaföldön nem élünk annyian, hogy kelljenek azok a qurva nagy stadionok. De ne rohanjunk előre. Tudod mennyit költöttek csak eddig erre az olimpia-előlészítő-agymenésre? És az a pénz hány helyről hiányzik? Mennyi utalványt kaptál volna abból a sok pénzből?! Hány sebből vérzik az egészségügy? Milyen nagy bajban van a nyugdíjrendszer? Lehetne belőle finanszírozni akár az unokáid külföldi tanulmányútjait. Annak több értelme lenne.

– Miért? Ha nem lesz olimpia, akkor azt hiszed lesz nyugdíjad? Az egészségügy rendben lenne?

Na, itt paff lettem! Mert végül is igaza van. Nyugdíjam – olyan, mint az övé – nem lesz, se olimpiával, se olimpia nélkül.

Folytattam, mert olyan vagyok, mint ő… az igazamért a végsőkig küzdök.

– Tudod te azt, hogy hány olimpia lett nyereséges?

– Csak az nem lett nyereséges, amelyik nem akart az lenni. Az hazugság, hogy egy olimpia nem lehet nyereséges!

– Mi történt azzal a sok épülettel? Láttad, hogy hány lett az enyészeté?

– Nem láttam. Hol láthattam volna?!

– A mostani pályázók közül miért lépett vissza az olasz? Biztos azért, mert az ő gazdaságuk nem dübörög úgy, mint a mienk, igaz? Az EU sereghajtója vagyunk! Nálunk csak talán Romániában és Bulgáriában élnek szarabbul. De amíg mi itt vitatkozunk, még az is lehet, hogy ők is lehagynak minket a vérbe!

Erre nem szól semmit.

– A szlovák munkásnak dupla annyi vagyona van, mint a magyarnak. És ők nem verik a mellüket, nem akarnak olimpiát rendezni, csak mi… Szarul élünk. Ezt érzed te is. Mert a politikusok lopnak. Ellopták a jövőnket. Az összes beruházást a saját cégeikkel csináltatnák túlárazva!  Azért akarnak mindenáron olimpiát, mert a betont utólagnem lehet megszámolni.

– Csak azt ne mondd, hogy erről Orbán egyedül tehet!!! Arról, hogy mi szarul élünk ő semmit se tehet! Erről a kommunisták tehetnek! – üvöltötte….

Felálltam az asztaltól, és elmentem. Ő az édesapám. Szeretem őt! Én nem vele akarok harcolni! Én nem akarom, hogy a nagy magyar valóság tönkretegye a kapcsolatunkat.

De valamit akkor is tenni kellene! Nem mehet így tovább! Valahogy fel kell nyitni a szemét.

Erővel nem lehet, hisz az csak még nagyobb dacot szül.

A naponta csepegtetett propaganda miatti hitet észérvekkel lerombolni nem lehet.

Pedig sürgősen lépni kell! Megoldást kell találni arra, hogy érthetően, egyszerűen, alapvető érzelmekre hatva felnyissuk a tömegek szemét!

Tanulnunk kell a Fidesztől és Orbántól! Mert ők már tudják: apukám szavazata is ugyan annyit ér!

Szerző: H. Lívia

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.