* Még 3.9 milliárd forint kell a miniszterelnök dolgozószobájának belső kialakítására.
Még, igen. 21 milliárd már kellett az épület formába hozásához, az se csúnya, kezdésnek. Égető, piszkosul nagy szükség volt amúgy is erre az egész Várba költözésre: ha jól követem az eseményeket, három minisztérium is felhúz, így aztán már az egész projekt költségvetése olyan 200 milliárd környékén jár, nagyszerű, kitűnő, hölgyeim és uraim, bőségesen elértük azt az álomhatárt, ami fölött egyszerű magyar halandó képtelen az értelmezésre.
Ha az utcán kilopnak valaki zsebéből kétezer forintot, azt mindenki megérti az esti Kék fényben: kétezer forint, a kurva anyját, na, ilyet láttunk már, legutóbb negyedikén, amikor a Bélának megjött a számlájára, és megadta az adósságát a Karesznak. Ő normál esetben nem vesz ki a falból – fialtatja a pénzét, azt szokta mondani, meg azt, hogy ő már most sokkal jobban él, mint valaha is élt és élni fog, és az idén nem 0.6 százalékos, hanem azonnali hatályú miniszterelnökúri rendelettel 0.9 százalékos lesz a nyugdíjemelés. Az az ő esetében… kiszámolja fejben, majdnem 750 forint, arra költi, amire csak… na jó, hát ami kijön belőle, az se kevés ám.
Szóval 200 milliárd: szegény Biri néni addig hallja/érti, hogy kétszáz – a többi nem létező égitest. Lényegében mindannyiunknak ugyanaz amúgy, még mielőtt Biri néni rokonai elkezdenék a szőnyegbombázást a kommenteknél. Én például 200 milliárdot nagyjából 1.25 millió hónap alatt keresnék meg, fényevéssel, padon alvással, olcsó kínai bálás benzinnel. Az százezer év meg egy pici, ha jól számolok – oké, nincs sok gondom, már amennyire érzem, de hát annyi időm azért lehet hogy már nincsen…
Szóval arra vezette rá valaki a vezércsillagokat, hogy érdemes felfoghatatlan összegeket ellop áldozni a nemzet, a középosztály és a nép állapotának még alaposabb feljavítására, na, nem mintha szükség lenne rá. Remek kis nép ez: jól elvannak például egymás megfigyelésével, feljelentgetésével, és más hasonló szórakozásokkal.
3.9 milliárdért újítják fel a dolgozószobát a karmelita kolostorban. Most olvasom az egyik szóhordó fiútól, attól a nyílt tekintetű, kicsit heges baltaarcú pajtitól, hogy nincs itt semmi látnivaló, haladjunk szépen tovább. Ő így beszélt: Orbán Viktor dolgozószobáját Tisza István korábbi miniszterelnök »közismerten puritán berendezésű«, ma Debrecenben található dolgozószobai bútorainak másolataival alakítják ki, így »semmilyen különleges beruházásra nincsen szükség«.
Ja, szóval akkor ez a puritán, rendben, vettem az adást – kicsit belém nyilallt, mi lesz akkor, ha netán beleszagolnak a luxusba… áh, ne fessük már az ördögöt a falra… Mekkora lehet az a szoba? Az enyém például, az egyetlen, 18 négyzetméter, és bőven elférek benne. Jó, nem kívánhatom, hogy putriban lakjon, az övé legyen tízszer ekkora, akkor az száznyolcvan kvadrát – négyzetméterenként jut 21 millió 666 ezer 666 forint. Annyiból azért már szépen ki lehet tapétázni, kesztölcivel, teszem azt, itt vidékütt legalábbis elég simán megvan.
Ó… de miket is fecsegek itt össze, amikor fontos híreket ígértem a Gazda hollétéről. Az mti csak számomra elérhető hírbázisában tegnapelőtt olvastam, hogy a magyar miniszterelnök Ausztriába, közelebbről Grazba utazott, ahol részt vesz az egy hétre tervezett Világjobbító Konferencia sorozatán. Az igencsak rangos esemény ma esti díszvendége és előadója nem más… mint… Hölgyeim és Uraim, Ladies and Gentleman!! The PM of Hungary… Mr. Viktor Orban. És egy nagyszerű diplomáciai hírem is van, kapcsolódó: Szijjártó Péter, a mini szter elmondta, a világ végre kezdi belátni Magyarország igazát. Orbán Viktor szavainak súlyát az is mutatja, hogy kőkeménynek ígérkező esti előadására már bejelentkezett Bonaparte Napóleon, továbbá Julius Ceasar, a kettesből.
Szerző: Boda András
Facebook-oldal: https://www.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.