NEHAZUGGY

Eddig sem volt szokásunk, hogy a küszöbünkre szaró embert meginvitáljuk egy teára

Tamás Róbert | 2017. Január 8, Vasárnap | 11:13

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kinyírni mindenkit, aki nem a kormánypárt híve, vagy legalább nem kussol. Tudtuk, hogy erről fog szólni az idei év, hiszen egyre közelebb vagyunk a választáshoz. Bár toronymagasan a Fidesz vezet és arra sem látszik sok esély, hogy hirtelen, a semmiből felbukkan az a friss, sokakat megszólítani képes párt, amire annyira várunk. Azonban az ördög – és Mészáros Lölö – nem alszik, akár néhány hét alatt is gyökeresen változhat a közhangulat.

Volt már erre példa és éppen a jelenlegi kormánypárt volt az, amely igen nagyon csodálkozott, amikor ez megtörtént. Ezért nem akarnak kockáztatni, totális médiafölény kell és mindenkit le kell pusztítani, aki akár csak minimálisan is képes lehet befolyásolni a helyzet alakulását. Azt is tudni lehetett, hogy a sajtó után sorra kerülnek a kicsik. Véleményportálok, blogok. Mindenki.

Mindez arról jutott eszembe, hogy napok óta több – vagy egy, de az nagyon szorgos – fideszharcos próbál fogást taláni rajtunk. Más ez, mint a naponta felbukkanó értetlenek, gyűlölködők és közönséges idióták. Pontosan látható, hogy nem hirtelen felindulásból önkéntes, hanem megbízást teljesít ő. Mióta a weboldal bedöntésével sokkal többet kellene dolgozni, azóta azt a területet békén hagyják. Sorra került a humán vonal, a személyes mocskolódás. Időnként románul, mert rohadjunk is meg, hogy van pofánk vállaltan összekötni a két ország magyarságát.

Az a helyzet, hogy sem most, sem a jövőben nem fogjuk szégyellni az erdélyi kötődést. Sőt. Semmi szégyellnivaló nincs ebben. Románia nem ellenség – Szlovákia sem és egyetlen ország, nép sem – éppen annyi nagyon normális, rendes román, szlovák ember van, mint amennyi magyar. Hülyék is akadnak szép számmal, ahogy Magyarországon is. Nacionalista agyaroggyant is van, éppen, mint itthon.

Tegnap – minősíthetetlen jelzők és mocskolódás kíséretében – arra szólította fel Andrea kolléganőmet egy ilyen hivatásos harcos, hogy adja vissza a magyar állampolgárságát. Miután románul tette ezt, joggal feltételezzük, hogy a jóember maga is erdélyi származású. A hörgések között az is felmerült, hogy miféle demokraták vagyunk mi, amiért töröljük az ő magvas gondolatait, nem tűrjük a más véleményt. Igen, kénytelenek vagyunk sokkal több energiát szánni a moderálásra és igen, töröljük az ilyen szemetet. Eddig sem volt szokásunk, hogy a küszöbünkre szaró embert meginvitáljuk egy teára, hátha a lakásban is kedve támad üríteni. Az ilyen humanoidot gondolkodás és lelkifurdalás nélkül rúgjuk le a lépcsőn. Ez van. Ennek köze nincs a szabad véleménnyilvánításhoz, vagy a másféle vélemény megfogalmazásához. Az nem vélemény ugyanis, hogy mi dögöljünk is meg egyenként, vagy csoportosan. Nem fogjuk megunni a törölgetést és a letiltást, bár kétségtelenül tudnák az ezzel tölött időt hasznosabb dolgokra fordítani.

Tehát: nem szégyen, ha valaki román, szlovák, szlovákiai magyar, romániai magyar, magyarországi magyar, itt élő magyar, külföldre költözött magyar, Magyarországra költözött külföldi, külföldön élő külföldi. Nem szégyen demokratának, liberálisnak, konzervatívnak, szocialistának, jobboldalinak, baloldalinak lenni. Nem szégyen továbbá zsidónak, cigánynak, melegnek, férfinak, nőnek, idősnek, fiatalnak, szőkének, barnának, feketének, vörösnek lenni. Eszeveszett nagy baromság azt gondolni, hogy ezzel lehet támadni valakit. Nem lehet.

Nagyon torz lélekre vall, amikor valaki nem a rossz dolgokon akar változtatni, hanem azt próbálja kiirtani, aki rámutat a rossz dolgokra. A kormánynak bármikor lehetősége lett volna és lenne most is jó, vagy legalább jobb irányba fordítani a kormány rúdját, de nem teszi. Márpedig nem kötelező korruptnak, embertelennek, tolvajnak, hazugnak lenni. Minden erőlködés hiába való, mert mindig lesznek, akik elmondják az igazságot. Mindig lesznek, akik beszólnak. A véres diktatúrákban is mindig vannak ilyenek, ez pedig nem egy véres diktatúra, annak csak egy alattomos, cinikus, gagyi változata.

Elgondolkodom néha, hogy milyen érzés lehet azzal a tudattal a tükörbe nézni, hogy ma is tönkretettem valakit, ma is jól szolgáltam a pénzemért, ma is elég mélyen benyaltam a mindkét felén vajazott kenyeremért, ma is széttapostam egy darabját a szabadságnak. Milyen lehet úgy bemenni a szerkesztőségbe, hogy az asztalon, vagy a gépen már ott az utasítás, ma kit kell kikezdeni, kit kell mocskolni, kibe kell beleállni, kiről mit kell hazudni, ha a szükség úgy hozza. Pocsék lehet.

Én is tudom és szerintem a diktatúra kiszolgálói is tudják, hogy bármikor széthullhat ez a rendszer és akkor nem lesz semmi, ami kellő védelmet nyújthatna a valósággal szemben. Akkor nem lesz sem hatalom, sem pénz, sem utasítás, hogy most mit kell csinálni. De addig ezek az alakok mindent megtesznek, amire utasítják őket.

A rossz hír az, hogy mi is mindent megteszünk, amit a demokrácia és az ország iránti elkötelezettségünk diktál. Az ország pedig nem a Fidesz és egyetlen egy párt sem az. Azok mi vagyunk. Jobboldaliak, baloldaliak, erdélyiek és nógrádiak, losonciak és londoniak. Ha valamit, ezt talán érdemes lenne elhinni az Orbán nevűnek: a haza nem lehet ellenzékben.

Hiszünk abban, hogy a szar elkenése helyett annak eltakarítása a megoldás. És nem csak mi hiszünk ebben, hanem nagyon sokan mások is. Éppen ez a vergődés oka. Ha sem felvásárolni, sem lefizetni, sem megzsarolni nem lehet egy portált, akkor marad a mocskolódás és a szerzők egyenkénti megtörése. Nem fog sikerülni, mert nem vagyunk egyedül. Nagyságrendekkel jobb megoldás lenne, ha becsületesen, normálisan dolgozna a kormány, az elvtársak nem rabolnák ki az országot, nem propagandával helyettesítenék a valós teljesítményt, ha a cinizmus helyett a szolidaritást választanák és nem szétszaggatni, hanem egyesíteni igyekeznének ezt a nemzetet. Akkor magunktól is befognánk, nem kellene ócska kis cselédeket ránk uszítani.

Nyilván ettől, hogy leírtam, nem sok minden fog változni, de hátha sikerült pár kínos percet szerezni mindazoknak, akik ilyen munkával keresik a kenyerüket. Ha csak egy is elgondolkodik egy percre, már megérte. Ha nem, akkor nem. Teszik tovább a dolgukat és mi is tesszük a magunk dolgát. Egyszer vége lesz ennek. Vagy így, vagy úgy, de vége lesz. Bizony. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!