Hajrá, Botka

MTI Fotó: Balogh Zoltán MTI Fotó: Balogh Zoltán

Nem várt rohangálást idézett elő Botka László szegedi polgármester a kormány pártpropaganda-gépezetében. Most mintha nem a szokásosan kényszeres sárdobálásról lenne szó, hanem komolyabb a kínlódás. Érthető persze, mert egyrészt megkapták a médiamelósok a feladatot, hogy kit kell rugdosni, másrészt a saját, jól felfogott érdekük feltétlenül az, hogy az életben ne lehessen leváltani a jelenlegi kormányt, mert akkor esetleg piaci alapon kellene működnie a jelenleg jelentős közpénzzel kitömködött oldalaknak. Értelemszerűen úgy elolvadnának, mint Kövér László bajusza.

Az ilyen típusú kínlódás – ha ész nélkül csinálja valaki, ahogy a gipszfaragó-zseni vezérelte propaganda is teszi – elkezd visszaütni. Még a leghülyébb alattvaló is csak röhögni tud azon, amikor a kivénhedt elvtársakból polgári keresztény gyökerekké átlényegült hazafiak csoportosan elkezdik kommunistázni a több generációval fiatalabbakat.

Közben pedig bőven lett volna lehetősége a Fidesz-KDNP-nek, hogy kiszórja az előző diktatúra pártkatonáit a politikai térből. Nem tették meg, érthető okokból. Ha megteszik, akkor ma nincs Fidesz-kormány (Fidesz se nagyon), nincs KDNP, nincs CÖF és nincs egy csomó remekbeszabott propagandaoldal. A volt MSZMP káderek legnagyobb felhasználója éppen a jelenlegi kormánypárt. Vagy kormánypártok, amennyiben képesek és hajlandóak vagyunk önálló pártnak tekinteni a KDNP-t. A volt KISZ titkárok, pártfunkcionáriusok, levitézlett munkásőrök és egyéb hű káderek mára belesimultak a NER mindent elfedő rendszerébe és vagy habzó szájjal kommunistáznak le mindenkit, aki nem Orbán taknyán csúszik, vagy/és egytől egyig ellenállók és szabadságharcosok voltak. Utólag. Néhányan pedig csak azért léptek be az MSZMP-be és maradtak ott évtizedekig, egyre feljebb mászva a ranglétrán, mert így óhajtották bomlasztani a rendszert. Belülről.

Így állhat elő az a helyzet, hogy bizonyíthatóan volt káderek kommunistázzák azokat, akik a rendszerváltáskor még gyermekek voltak, vagy meg sem születtek.

Nem olyan zajosan, mint a kormánypárt esetében, de az ellenzéki pártokban is jelen vannak ezek a volt káderek. Talán éppen ez a gátja annak, hogy megújuljon a baloldal és előmásszon végre a kormánypárt segge alól. Azt gondolom, minden demokratikusan működő országnak éppen annyira szüksége van jobb-, mint baloldalra ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan működjön. Jelen állás szerint egyikkel sem rendelkezünk, ha az öndefiníciót nem kezeljük tényként. Márpedig ne kezeljük úgy.

Ebbe az idillbe rondított bele Botka László, aki nem rebegett hálát azért, mert felmerült a neve közös miniszterelnök-jelöltként. Botka valóban az a figura, aki képes egy lendülettel belerúgni a kormánypártba is, a baloldali ellenzékbe is. Bár a sorrend talán fordított. Szeged számtalanszor újraválasztott polgármestere nem hajlandó elfogadni a feltálalt romlott kaját, hanem ki akarja borítani a tálat oda, ahol már régen helye lenne. A szemétre. Kegyetlenül kimondja, ő miben látja a baloldali pártok hibáit és feltételekhez köti az országos választáson történő esetleges szerepvállalását. A baloldal egyelőre még hápog és én biztos vagyok abban, hogy mielőtt ésszerű döntést hoznának, minden rossz, nem működő, régen berohadt opciót is ki fognak próbálni. Kár, hogy erre nincs már idő.

A kormánypárt lényegében pontosan attól tart, amitől az ellenzéki pártok. Hogy Botka képes lesz kiszórni a szemetet a baloldalról. Ez pedig a Fidesz érdekeivel ellentétes, hiszen nekik egy zsarolható, alkura hajlamos, a kapott konccal elégedetten elcsámcsogó látszatellenzékre van szükségük és véletlenül sem igazira. Ha Botka esetleg képes lesz összefogni a széttagolt ellenzéket (nem mondom, hogy ez be fog következni, bár én szurkolok Botkának), akkor sokakban tudatosodhat az, ami eddig is nyilvánvaló volt: a Fidesz támogatottsága távolról sem olyan óriási országosan, egyszerűen csak a kevés szavazni hajlandó között népszerűek. Pontosan ugyanaz a helyzet, mint az elbukott népszavazáson. Amint kiderült, hogy érvénytelen lett a voksolás, mert nem mentek el annyian szavazni, hogy az éppen a Fidesz által meghúzott érvényességi küszöböt elérje, máris változott a kommunikáció.

Hirtelen nem számított az ország lakossága, csak az a 3,5 millió ember, aki elment szavazni. Ezen belül a többség nyilván támogatta – nem, nem a Fideszt, hanem a betelepítés elleni fellépést -, de mégis arról harsogott a pártpropaganda, hogy lám, megnyerték a népszavazást és többség és hajrá. Ugyanez van a választással is. A lakosság nagyobb része nem szavaz, a Fidesz támogatottsága nem kétharmad.

Ha valakinek sikerülne megszólítani a nem-szavazókat, az bizony keményen a fiúk orrára tudna koppintani. Nem tudhatom persze, hogy Botka sikerrel jár-e, de a kormánypárt reális veszélynek érezheti, mert erősen elkezdtek óbégatni. Nem, mintha nem ezt tennék hetedik éve, de most mintha jobban betojtak volna, mint amennyire be szoktak tojni.

Az biztos, hogy a propagandalapok teljes erőből bele fognak állni Botka kinyírásába, ha komolyabbra fordul a helyzet. A fizetésükön túl is beleállnak, mert a túlélésükért fognak küzdeni. Költségvetési források és irányított reklámbevételek nélkül öt perc alatt pusztulnának ki, tehát elemi érdekük, hogy Botkával, vagy Botka nélkül, de a demokratikus baloldal soha ne tudjon kivergődni a jelenlegi állapotából.

A kormánynak pláne nem érdeke egy erős ellenzék, hiszen már mindenki nyakig sáros és nincs arra garancia, hogy egy esetleg Botka vezette ellenzék – amennyiben képes leváltani a jelenlegi kormányt – az eddig szokásos alkukkal (egyszer neked, egyszer nekem) büntetlenül futni hagyja a bűnbanda tagjait. Ezért nem bukhatnak.

Én pedig úgy gondolom, hogy az ország érdeke nem egyezik sem a Fidesz-KDNP, sem a jelenlegi baloldali pártok vezető tisztségeibe bebábozódott káderek, sem a propagandamédia napszámosainak érdekeivel. Úgyhogy részemről: hajrá, Botka!adomany