NEHAZUGGY

Semmi nincs rendben, kurvára semmi, drága felebarátom a vakhitben

Molnár Bálint | 2017. Január 3, Kedd | 15:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

B*szki, átléptünk 2017-be, az úgynevezett lázadás évébe, és még mindig nincs meg 2016 hőse. Igaz, hogy a kocsonya és a töltött káposzta és a szilveszteri mulatság pezsgőbe és egyéb butító alkoholokba fulladt gőze rátelepedett egyébként is tompa érzékszerveinkre, de kérdezem én így január 3-án: hogy nem kerítették még elő a sötétben bujkáló ellenforradalmárt, aki nevetségessé tette – ha csak négy mondat erejéig is – a fényestekintetű személyiségzavart?

Hat ártatlan embert (tudom, hogy háborúban nincsenek ártatlan áldozatok, de ha mégis) már sikerült azonnali hatállyal, tök undorító és meglehetősen átlátszó módon, ellenben annál szánalmasabb és hiányosabb magyarázat kíséretében kirúgni a f*szba, de hol van a bűnös, az elkövető, a véleményterrorista, az erkölcstelen geci, aki a tömény hazugságoktól bűzlő, ünnepinek szánt miniszterelnöki hányást színesebbé/tartalmát tekintve másabbá tette?

Nem arról volt szó, hogy az Orbán-rezsim mindenkor a helyzet magaslatán áll, hogy itt mindenki elnyeri méltó büntetését? Nem azért fizetünk közpénzből hadsereget, rendőrséget, terrorelhárítást, bűnüldöző szerveket (nem, ez nem büntetőügy egyébként, de a szentségtörésnél állítólag jóval több), hogy kézre kerítsék a rendszerellenes idegen elemeket? Az összes számítógépet ellenőrizték, kilenc és fél órás vallatásnak tettek ki embereket, a gyanúsítottakat egyesével hallgatta ki egy tíztagú (!?) bizottság, ami, lássuk csak be szépen, tömeggyilkosok esetében is ritkaságnak számít, hát még ha egy hivatalból kirendelt ügyvéd sem adatik meg az embernek. Nem, én nem gondolom, hogy emberünk hős lenne, főleg azt nem, hogy a komplett 2016-os év hőse lenne.

Ámde és éppen azért, mert. A Népszabadság földdel egyenlővé tétele óta tudjuk, hogy itt nincsenek hősök, mártírok, de főleg nincsenek következményekkel járó hatalmi túlkapások. Legfeljebb fél napos fellángolások és önmagukat csírájukban elfojtó, kósza lázadás-kezdemények vannak. Miközben az Orbán nevű Viktor körülbelül karácsony óta egy szó nélkül eltűnt, Bertalanka pedig nem hajlandó elmondani, hogy merre eszi a fene, nagyon nem lenne jó, ha újfent hagynánk a feledés jótékony homályába veszni egy olyan ügyet, ami rendeltetésszerűen túlmutat a földhözragadt tényen: ezúttal nem egy teljes szerkesztőséget végeztek ki, csak lelőtték az első sorban állókat.

Nem feltétlenül csirkefarhát-rezsicsökkentés-kompatibilis téma ez, de mindennél fontosabb. Úgy lőtték le az első sorban állókat, hogy egyikükre sem sikerült rábizonyítani semmit. Közük nem volt a fényesen zavaros interjújához, amibe akkor sem nyúlhattak volna bele, ha netán lett volna rá késztesésük és akaratuk. Központilag megtiltották nekik. (Leírni is borzasztó, súlyos, durva.) Pannon Lölöék házi rögtönítélő bírósága a rendőrségi vizsgálat eredményének, azaz az elkövető személyének ismerete nélkül rúgott ki embereket. Félreértés ne essék: ezek az újságírók gazdasági értelemben eddig is kiszolgáltatottak voltak (ha úgy tetszik, eddig is viszonylagos volt számukra a szerkesztői szabadság), most annyi történt, hogy hivatalosan is vegytiszta pártállami sajtóvá vedlettek át, tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

És akkor itt, ebben a redvás, bűzös, nyomasztó, fojtogató pocsolyában, amelyben üldögélünk, ahol már régóta nincsenek hősök, az a baszott nagy kérdés, hogy ki a gyáva és ki a nem létező hősök között a hős?

Lehet értelmes eszmét futtatni erről a kérdésről, lehet ingerküszöböt átrúgni képes, húsbavágó témát generálni ebből a zéró összegű játszmából egy olyan országban, ahol annak van hírértéke, ahol már annak is lehet örülni, hogy a közszolgálatinak nevezett közpénzfosmédia egyszer véletlenül nem hazudik, hogy elhangzik egy olyan vélemény, amely frontálisan megy szembe a kormánypropagandával?

A hazugságokra és hazugságokkal szembemenőkkel szembeni megtorlásokra épülő rendszer logikája szerint kit kell most köpködni, kire kell most felnézni, és ha már mindenkit leköptünk, mikor van az, hogy megértjük: amikor legközelebb minket basznak ki valahonnan minden értelmes magyarázat nélkül, nem üvölthetjük, hogy mi ártatlanok vagyunk és mások miatt rúgtak ki, mert nem lesz igaz.

Az van, hogy József Attila kiterítenek úgyis dilemmája soha nem volt aktuálisabb. Ennyire egyszerű ez: kiterítenek úgyis. És ez annak ellenére is így van, hogy az én fogalmaim szerint belematatni egy elhangzott, leírt szövegbe nem különösebben elegáns módja a forradalmárkodásnak. Csakhogy. Az elmúlt hét év után ki az – és ki vagyok én -, aki eleganciát kérhetne számon bárkin, akinek elege van ebből a minden falon túlment, tisztességet nyomokban sem tartalmazó, vérgeci autokrata rezsimből és esetleg ilyen módon fosik bele a fényestekintetű szájába?

Végtelenül ciki persze, hogy 2016 sötétben bujkáló ellenforradalmárát lassan két hét elteltével, nyomozással, kihallgatással, rögtönítéléssel együtt még mindig nem sikerült elkapni. És ha egyáltalán nem fogjuk megtudni ki ő, abban sem lesz semmi meglepő. Pontosan így nem került elő soha a megalázó, és kurva drága DNS-vizsgálatot maga után vonó lagzis telefonlopás elkövetője, így telt közel egy hónapba (a csatolt, bohózatba illő, botrányba fulladt nyomozásról ne is beszéljünk) a Teréz-körúti robbantó nyakon csípése, így vicceskedtek az ujjlenyomat nélküli Pharaon professzor és nemzetközi bűnöző-gengszter ügyében hónapokig.

Ami ennél sokkal fontosabb, hogy Magyarországon pártállami módszerekkel, rendőrségi vizsgálatok nélkül is szőnyegre lehet állítani és kivégezni újságírókat. De. Egyáltalán milyen viszonyban áll az újságírással az, aki annak éthoszától eltávolodva eltűri, hogy bábként irányítsák, hogy kiszolgáltatottá tegyék és végül megalázzák? Teljesen mindegy, hogy a végén minek nevezzük azt az embert, aki szembement, és így ment szembe a rendszerrel – nem mindennapi hősnek, vagy sötétben lapító ellenállónak -, ő nem bűnösebb, mint te vagy én, vagy az, aki most kvázi jogos felháborodásában munkaügyi pert akaszt a Mediaworks nyakába.

Az az ember nem hős, de nem is bűnösebb, mint mindenki más, aki hagyja, minden egyes napon eltűri, hogy felmossák vele a földet, hogy bohócot, hülyét és barmot csináljanak belőle. Mindegy, hogy újságíró, mentős, pedagógus, bolti eladó, vagy háromdiplomás közmunkás. Mindenki a maga félelmével, közönyével, apátiájával csinálja ezt ide, és engedi, hogy egy elszabadult diktátorhajlamú, frusztrált senkiházi egyenként beledöngöljön a turulszarba. Aki rá mutogat és ártatlan emberezik, azt megint átverték, az megint a rossz irányba mutogat. Elhiszi, hogy itt vannak még aggályok, jóérzés, törvények, elhiszi, hogy ma csak nyomós okkal lehet tönkretenni emberek egzisztenciáját és ha nincs az a négy darab bűnös félmondat, ma minden rendben lenne.

Nem, semmi nincs rendben, kurvára semmi, drága felebarátom a vakhitben! De sajnos ezt csak akkor fogod megérteni, amikor téged terítettek ki.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!