Október 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Csak én érzem úgy, hogy valami egészen undorító dolog történik?

Remélem, csak a paranoia ólálkodik a kertek alján és kizárólag annak köszönhető, hogy felkapom a fejemet olyan cikkek olvastán, amelyek lényegében sem információtartalommal, sem élvezeti értékkel nem rendelkeznek, csak úgy megírta egy médianapszámosa a hatalomnak, aztán csak úgy átvette a semmitmondó cikkecskét a teljes kormánypárt-propgandára szakosodott és abból jól eléldegélő gépezete.

Az már nem is kérdés, hogy mi a bánatos túróért kell fenntartani egy kosárra való ilyen weboldalt, ha gyakorlatilag egy dolgozik – úgy, ahogy – a többi pedig egyszerűen csak átveszi a kész anyagot. Azért kell ennyi érdektelen és nem túlságosan olvasott propagandaoldal, hogy a hívek megerősödhessenek a hitükben – hiszen amit ennyi helyen olvas valaki, az csak igaz lehet -, hogy a hűségesek megkapják a jól megszolgált fizetésüket – mert, ha nem tudnak ebből jól megélni, akkor esetleg átmennek a mára alig létező ellenzéki médiához – és talán van egy olyan téves, át nem gondolt koncepció is a dolog mögött, hogy az internet valamiféle körülhatárolt tér, ahonnan puszta többséggel ki lehet szorítani az ellenzéki hangokat. Pedig nem.

A mára rendelt ilyen, nehezen megindokolható hír a Magyar Időkön jelent meg, mégpedig arról, hogy közel 33 ezer külföldön élő magyar kap itthonról nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást. Az Origo, a 888.hu természetesen felkapta a bomba hírt (a többit nem néztem, mert mégis az idei első munkanapnál járunk), amiről azon nyomban az jut eszembe: na és akkor mi a fene van? A cikk az, aminek tűnik és arról szól, amire minden normális ember gondol ez ügyben. Egy – vagy 33 ezer – magyar állampolgár Magyarországon ledolgozott 10-20-30 évet, fizette az adókat és járulékokat, majd külföldre költözött akármilyen okból – munkát vállalt, kiköltözött az unokákra vigyázni – és a nyugdíjkorhatár elérése után a magyar nyugdíjfolyósító fizeti a jogos járandóságot. Ahogy például az itt élő hollandoknak, németeknek, angoloknak – akik a szülőhazájukban dolgozták le a szolgálati időt, majd ide köldöztek – Magyarországra utalja a holland, német, angol nyugdíjfolyósító a pénzt.

Tehát a kérdés kérdés maradt. Na és akkor mi van, ha 33 ezer magyarnak meg külföldre utalja a nyugdíjfolyósító a jogos járandóságát? Egyrészt megszerezték a jogosultságot, másrészt uniós szabályok és nemzetközi szerződések rendezik ezt a kérdést. Mit kell éreznie a cikk olvastán egy rendes magyar hívőnek? Pfúj, mert viszik a rohadt kivándorlók a pénzünket? Vagy elájulunk, mennyire nagyvonalú az Orbán nevű? Akkor mi lesz, amikor azok az emberek, akik az elmúlt 6-8 évben hagyták el az országot, elérik a nyugdíjas kort? Akkor nem 33 ezer, hanem ennek a sokszorosa lesz azok száma, akik a nyugdíjuk egy részét – ledolgozott időarányosan – Magyarországról kapják. És akkor mi lesz? Azon kívül, hogy semmi.

Ha már témánál vagyunk, érdemes lett volna a Magyar Idők – Origo – 888.hu vonalnak megemlékeznie azokról a volt Szovjetunió területén – jellemzően Ukrajnában – élő, egész életükben ott dolgozó és oda adót fizető polgárokról, akiknek pedig mi, magyar adófizetők fizetjük a nyugdíját. Szemben a külföldön élő magyar nyugdíjasokkal ők egy árva fillért sem fizettek a magyar kasszába. Ennek ellenére egy 54 évvel ezelőtti államközi szerződés értelmében az a volt szovjet állampolgár (lehet az orosz is, de a határ közelsége miatt az ukránok használják ki ezt a lehetőséget), aki érvényes magyarországi lakcímmel rendelkezik, igényelheti a magyar nyugdíjat.

A félreértések elkerülése végett: nem kell magyarnak lennie. A magyar állampolgár egyébként ugyanígy igényelheti az orosz, vagy ukrán nyugdíjat. Ebben az esetben abban az országban, ahol egész életében élt és dolgozott, le kell mondania az ottani nyugdíjáról és kapja a magyar nyugdíjat. Bár már nincs Szovjetúnió, ez a szerződés a mai napig érvényben van. A Bajnai-kormány előkészítette a szerződés felbontását, de aztán jöttek a fülkeforradalmárok és a mai napig sem tettek semmit annak érdekében, hogy a magyar nyugdíjkasszát ne fosztogathassák olyanok, akik abba soha életükben egy fillért sem tettek be.

Rétvári Bence parlamenti válasza szerint 2015 decemberében 1 milliárd 117 millió forintot folyósítottak az ukrán nyugdíjasoknak a magyar nyugdíjkasszából. És már akkor, 2016 elején ugrásszerűen megnőtt a magyar lakcímre bejelentkező, magyar nyugdíjellátást igénylő ukrajnai magyarok és ukrajnai ukránok száma. Az azóta eltelt egy évben akár meg is többszöröződhetett ez az összeg. Az Orbán-kormány mégsem tesz semmit azon túl, hogy már nem Gyurcsányig, hanem egyenesen Kádárig mutogatnak vissza, hogy ő kötötte a szerződést. Arra nincsen válasz, hogy Orbán – főleg, miután az előző kormány előkészítette a szerződés megszüntetését – miért is nagyvonalúskodik a magyarországi nyugdíjasok rovására.

Nyilván van ennek oka. Például az, hogy kellenek az ukrajnai magyarok szavazatai. Érdeklődve várom, hogy a propagandamédia mikor fog erről is írni egy ütős cikket, amit aztán – nyilván – felkap a többi barnanyelv is. Addig pedig egészen nyugodtan le lehet szállni a teljes joggal járó nyugdíjukat külföldre utaltató magyarokról. Vagy esetleg ők nem fáradnak haza szavazni a kormányra? Ez a baj velük? Csak én érzem úgy, hogy valami egészen undorító dolog történik?adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.