Mert egyszer kelleni fog az a parázs is ahhoz, hogy tüzet gyújthassunk

tuz

Éva: „Tényleg nagy követője vagyok ennek az újságnak. Most mégis megkérdezem, attól, hogy ti ezeket megírjátok, attól, hogy nekem, az én igazságérzetemen elégtételt vesztek, attól mi változik.
Írhattok bármit, bármeddig, semmi nem történik.
Én magam is próbáltam ugyan ilyen konkrét ügyekkel újságírókat keresni, senki nem vállalta. Úgy általánosságban igen.
Szóval mondhattok bármit, amig csak addig a szintig jut el a nép, hogy csak olvassa, adfig nem történik semmi. Ha erre nem reagálsz, te Szalonna, akkor meg pláne !”

Nem újság, soha nem is volt az. Ahhoz több ember, mégpedig jó újságírók kellenek, pénz – nem kevés pénz – kapcsolatok. A Szalonna nem több, de nem is kevesebb, mint egy véleményportál. Hírekre, eseményekre reagálunk, véleményt mondunk, összerkosgatjuk a szétszóródott mozaikokat, hogy érthetőbb, tisztább legyen a kép, vagy éppen nehezen átlátható, bonyolult dolgokat igyekszünk korrekt és jól érthető (plusz ráadásul lehetőleg szórakoztató, olvasmányos) formába önteni. Ezt vállaltuk, erre elég, amink van, ezt csináljuk.

Soha nem jutna eszünkbe bárkinek az igazságérzetén elégtételt venni. Mi elmondjuk, amit gondolunk. Bár sok emberhez eljutnak az írásaink, de elsősorban önmagunk miatt csináljuk. Hogy holnap is legyen arcunk a tükörben. Mert hiszünk abban, hogy aki bármi keveset tehet azért, hogy jó irányba változzanak a dolgok, annak kutya kötelessége megtenni azt a keveset. Mi ezt tudjuk tenni, hogy újra és újra elmondjuk, szerintünk mi a baj.

Az olvasók jó része természetesnek vesz olyan dolgokat is, amelyek nem természetesek, vagy nem annyira maguktól értetődőek. Hogy érthető legyen: amikor egy, kettő, öt olvasó egészen felháborodott levelekkel bombázza a szerkesztőséget, hogy például azonnal vegyük le a felugró adomány ablakot, mert az őt irritálja, akkor az az olvasó senki másra nem gondol, csak önmagára. Eszébe sem jut, hogy rajta kívül van közel másfél millió olvasó, akit nem zavar és aki megérti, hogy valahogyan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az ő hozzájárulása nélkül nem tud életben maradni az oldal. Nekünk nincs reklámbevételünk, nincs szponzorunk, nem kapunk támogatást a világon senkitől, csak az olvasóktól. Aki megteheti és érdemesnek tart minket a támogatására, az használja az adománygombot, aki nem tud, vagy nem akar támogatni minket, vagy éppen már megtette, az egyszerűen bezárja a felugró ablakot. És nem háborodik fel, nem ír dühös levelet, mert felfogja, hogy rajta kívül másoknak fontos lehet a munkánk.

„Én magam is próbáltam ugyan ilyen konkrét ügyekkel újságírókat keresni, senki nem vállalta. Úgy általánosságban igen.” Át kell gondolni, hogy az az ügy, amivel megkeres az ember egy újságot, valóban számot tarthat-e sokak érdeklődésére. Mert ugyan rendkívül fontosnak tűnhet például az, hogy én nem tudok leparkolni a lakásom előtt, mert a szomszéd állandóan oda parkol, de ez csak nekem fontos és érdekes, senki másnak. A másik, amit át kell gondolni és tudomásul kell venni: a sajtó éppen úgy, mint az ilyen véleményportálok, pengeélen táncolnak. Nagyon vékony az a jég, amin megpróbálunk a felszínen maradni. Lehet egy adott téma valóban érdekes és sokak számra fontos, de amennyiben nincsenek olyan konkrét bizonyítékok, amelyek megállják a helyüket a bíróságon és/vagy nincs pénze egy lapnak, weboldalnak nagyon felkészült ügyvédekre, akkor egy nem megfelelően átgondolt, nem kellően alátámasztott cikk a lap/weboldal/véleményportál végét jelenti.

A kormány mindent megtesz azért, hogy minden ellenzéki hangot megfojtson. Amelyik lapot/portált nem tudja felvásárolni, lefizetni, megfenyegetni, azt megpróbálja lejáratni a saját propagandagépezetén keresztül és ha ez sem működik, akkor marad az, hogy lesik, mikor hibázik valaki. Elég egyetlen hiba és vége van. Egy bírság akár több tízmillióra rúghat és ez akár több éves költségvetést is jelenthet. Igen, ez van. Aki még talpon van, az igyekszik életben maradni. Ha nem ezt tesszük, akkor holnap még ennyien sem leszünk, holnapután pedig senki nem marad, aki elmondhatná az igazságot. Nem hinném, hogy ez gyávaság.

Hogy semmi sem változik, hiába írjuk le újra és újra? Ha ez így van, vajon miért olyan fontos a hatalom számára felvásárolni, megszüntetni, tönkretenni, lejáratni ezeket az oldalakat/lapokat? Miért önti a kormány számolatlanul a milliárdokat a saját propagandagépezetébe? Miért hoz létre és tart fenn számtalan oldalt, miért hozott létre kormányhű blogokat, miért tartja életben azt a hozzá lojális médiát, amelyet igen kevesen olvasnak? Megmondom. Azért, mert fontos. Mert súlya van minden szónak, minden leírt mondatnak.

Igen, lehetséges (sőt, biztos), hogy nem fog egy cikkünk nyomán kirobbanni a forradalom, nem száll magába a hatalom, a korrupt harácsolók nem szégyellik el magukat és nem fizetik vissza a közösbe az onnan elrabolt pénzt. De mégis van értelme. Vagy, ha nincs, akkor nincs értelme életben tartani a tüzet akkor, amikor nincs mód újat gyújtani és ha kialszik, csak a hideg és sötét marad utána. Nincs értelme reggel felkelni, mert este újra lefekszünk. Nincs értelme enni, hiszen újra megéhezünk. Nincs értelme tanulni, mert el fogjuk felejteni. Nincs értelme semmit létrehozni, mert egyszer romba fog dőlni minden. Nincs értelme megszületni sem, hiszen pontosan tudjuk: a végén meghalunk.

És sokszor nem könnyű nekünk sem. De a hit nélkül, hogy van értelme és csinálni kell akkor is, ha reggel éppen az a szar rendszer van, ami este volt; nem lehet. Ha feladjuk és ha elég sokan feladjuk, akkor valóban csak az marad, amit el akarnak hitetni velünk. Hogy nem érdemes. Abban a pillanatban, amikor ezt elhisszük, abban a pillanatban van vége. Akkor tényleg nem érdemes és értelme sincs. Többé semminek.

Ezért mi minden nap megharcolunk a kétségeinkkel és a magunk démonaival, legyőzzük önmagunkat és csináljuk tovább. Mert hisszük, hogy érdemes, hogy van miért és van kiért. És a néhány óra múlva kezdődő új év első percétől kezdve ezt fogjuk csinálni, ahogy a mögöttünk lévő év minden percében ezt csináltuk. Ameddig bírjuk és képesek vagyunk rá, nem engedjük kialudni azt a kis parazsat, amiért mi vagyunk a felelősek. Mert egyszer kelleni fog az a parázs is ahhoz, hogy tüzet gyújthassunk. Hát ezért.

Legyen jobb évünk, mint az idei volt. Mindannyiunknak. Mi itt leszünk az új évben is és beszólunk. Azt csak remélni tudjuk, hog ti is itt lesztek.

Köszönjük nektek az elmúlt évet.adomany