Fogom az interjúdat, Főhazug effendi, és faszán belerondítok

MTI Fotó MTI Fotó

* Beleírtak a miniszterelnök karácsonyi interjújába, mely a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg.

És na tessék. Erre már itt is van. A Baj. Nyilván mindent tudtok, ezért csak vázlatosan: valaki megjelenés előtt, nagyjából az utolsó fázisban betolt négy mondatdarabocskát a Karácsonyi Interjúba, amelynek keretében Ő üzen nekünk. A Legújabb, Meg Váltó. Értékes gondolatokat tenne az állampolgárok karácsonyfája alá, nem kettőt, nem hármat, erre tessék, mi történik? Valaki orvul beleszarkaszt a pártközelibe is: négy félmondatot. Egyébiránt, az ügy egészétől némiképp elvonatkoztatva, viszonylag igaz félmondatokat – na, ezek aztán elég alaposan elütnek a szöveg egészétől, mi tagadás.

A botrány pillanatok alatt felfúvódik, az érezhetően kissé beszarikázott Pannon Lapok Társasága nyugtatónak szánt közleményeket ad közre, s természetesen megindul az össznépi találgatás, poénkolódás – aztán pár nappal később a belső vizsgálat. És feljelentés, ismeretlen tettes ellen. Addig is, amíg ő meglesz, azonnal megválnak a veszprémi Napló főszerkesztőjétől és digitális menedzserétől, a Fejér Megyei Hírlaptól kirúgnak három kollégát (csak zárójelben: kettejükkel úgy bő húsz évet egy nagyobb alomban, például a PLT kötelékében is töltöttünk), hitelrontás és vétkes hanyagság miatt. Egyiküknek például felróják, hogy nem vette észre a hekkelést, azaz a módosításokat, holott korábban belső utasításban kifejezetten megtiltották, hogy bárki érdemben hozzányúljon a központilag készített „nagy” anyagokhoz, az „exkluzív” interjúkhoz és hasonló cikkekhez.

A „szabotázs”, ahogyan több helyen is említik a múlt heti történést, egyébként nem bizonyult valami jó viccnek: pláne azok számára, akiket egy könnyed kézmozdulattal eltávolítottak a sakktábláról. Aki beleírt az interjúba, bármilyen pajzánnak is gondolja magát, nagyot vétett a szakma alapszabályai ellen. Ahogy az egyik kirúgott kollégám fogalmazott: „Tisztességes újságíró nem ad az interjúalany szájába el nem hangzott mondatokat.”. Úgy van: és ez még akkor is úgy van, ha köztudott, hogy a kedves interjúalany nem tisztességes, sőt, akkor is, ha nagyon nem. Mi több, még akkor is, ha ő maga Ali baba.

Tudom én, pontosan tudom, milyen szar érzés évek óta úgy játszani ezt a focimeccset, hogy miközben az egyik oldal szépen betartja (és a megalkotók alaposan be is tartatják vele) az összes írott és íratlan szabályt, addig a másik csapat szó szerint azt csinál, amit csak akar – ha két kézzel üti be a labdát a kapuba, hát úgy lesz gól; ha az övé tizenkettőt vagy harmincat ér, akkor annyit; ha tizenegy helyett háromszáztizenegy játékosa van, hát annyi; ha mángorlófával csap homlokon mindenkit, aki a tizenhatos környékére téved, hát azzal – és ha netán kiadja a drukkereinek, hogy rugdossanak össze minden nem narancs mezest, akit csak a pálya környékén látnak, hát akkor kiadja, senkinek semmi köze hozzá, egyébként ha bárkinek gondja van, nyugodtan nézze meg az alapszabályt, minden bele van írva. Jumbo filctollal, na és? Akinek van, az beleírhat. Ha van rá felhatalmazása – de persze hogy nincs, nem is lesz. Aki sportszerűtlenül belepofázik, szent és örök alapelveinket sérti, azt elviszi a Walton. Vagy a TEK. Vagy a tepsis ember.

Szóval meg lehet ezt unni, még ha az úgynevezett ellenzéknek nem is nagyon sikerül, és lehet azt mondani, na akkor ha ti beleszartok az összes szabályba, hát hadd ne kelljen már nekem se betartani, fogom az interjúdat, Főhazug effendi, és faszán belerondítok. Azaz beleigazítok, a szó legszorosabb értelmében. Csak… hogy is mondjam, Robin Hood tesó… akkor, ha már korábban nem sikerült, legalább akkor bele kéne állni a balhéba, amikor kiderül, hogy pár olyan ember életét is sikerült rendesen megváltoztatni, akiknek kevésbé volt közük az egész geghez. Vagy mondjuk egyáltalán nem. Akiktől persze, mellesleg, jelesül a két kiváló kollégámtól, boldog tudatlansággal vált meg a mindig minden fizetőképes hatalmi érdeket készséggel fényesre nyalintó PLT – fő bűnük, azt hiszem, hogy ők, mármint a kirúgottak akkor sem voltak hajlandóak befogni a szájukat, visszafogni magukat, például a nyilvános közösségi oldalakon, amikor esetleg célszerűbb lett volna. Vagy kifizetődőbb. Ilyesmik. Szóval, Robin… beleállni a balhéba: elvinni, mondjuk, ha már így alakult. Megúszni úgyse lehet, mellesleg, az ezer százalék – akkor már jobb lett volna, és még mindig jobb lenne viszonylag elegánsan befejezni.

Hogy mi lehet a következmény? Jogvégzett barátom szerint, ha belsős az illető (ami azért elég valószínű), a kirúgás mellett polgári per(ek)re készülhet, például, bármilyen viccesen hangzik is az említett cég esetében, de hitelrontással vádolhatják meg – ez kábé minden további nélkül meg is áll majd. Büntetőperről, vélekedik tanult barátom, aligha eshet szó – próbálkozni lehet ugyan valami hajánál fogva előrángatott váddal, de abban a kategóriában aligha várható komoly ügy. Várható viszont, hogy erősödik a felügyelet, úgy általában a „sajtóban”, tudod, amit régen annak hívtunk és az is volt – amúgy az ellenség keze már a spájzba is betette a lábát, az a gyanús, aki nem gyanús, sződd a sólymot, nertárs. És csak csínján azzal az ürgebőrrel, békáim…

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet