Ameddig marakodunk, támadunk, vagy védekezünk, addig sem figyelünk arra, amire kellene

Képünk félig illusztráció (MTI) Képünk félig illusztráció (MTI)

Akarom, vagy sem: szinte mindenhol találkozom azzal az egyre inkább felbugyogó gyűlölettel, ami valószínűleg eddig is jelen volt a társadalomban, de ilyen mértékben nem tört felszínre. Rotyog az már évtizedek, talán évszázadok óta, de az ember – többek között – attól ember, hogy képes úrrá lenni azokon az ösztönein, amiket a társadalmi-erkölcsi normák nem tartanak helyesnek.

Mára ez a gát megszűnni látszik. Nem önmagától, nem a rozsda marta szét, hanem a mindenkori hatalom önös érdekei szerint lazította, majd tevőlegesen is lebontotta azokat. Az Orbán-kormány különösen zseniálisan aknázza ki a rosszindulat, irigység, ostobaság, korlátoltság, tanulatlanság, gyávaság nyújtotta lehetőségeket. A kormányhoz kötődő közszereplők – politikusoktól a sajtómunkásokig – olyan elemi gyűlöletet szítanak a híveik körében, amilyenre én nem emlékszem eddigi életem során. De ameddig például Kövér László ösztönből, Bayer Zsolt pénzért, többen pedig kezelés hiányában fröcsögnek, addig az átlag barom mélységeiben éli meg a feneketlen gyűlöletet. Erről szól a szánalmas kis élete, ezzel kel, ezzel fekszik. Neki szüksége van iránymutatásra, el kell magyarázni számára, merre támadjon, hol van az ellenség. Az erre szakosodott kormányzati ilyennevűek ezt jó pénzért meg is teszik.

Túl bonyolult nem lehet a parancs, mert az túlterhelné a néhány működő idegsejtet. Jobb az egyszerűt, jól emészthetőt beleöklendezni a tátott szájakba. Frappáns kis mondatok, amit felkap az éhező és boldogan rohan vele. A sarkon már azt hiszi, ő találta ki. Lám csak, mennyi esze van!

Ha futás közben el találná felejteni, akkor sincs veszve semmi. Ott ordítanak az óriásplakátok, ott harsog a Migránstévében, a Vajnatévében, a Lölötévében, de akár olvashatja a feledékeny polgár bármelyik propaganda-hírlapot, weboldalt, onnan is hamar kiokosodik, merre található az ellenség.

Az időről-időre megnyilatkozó cöfösökről is meg kell emlékezni, mert ritka szánalmas vívmánya ennek a jól megkomponált átverésnek, amit jelenleg át kell élnünk. Ha akarjuk, ha nem. Itt egy régebbi (most nincs kedvem elrontani a akrácsony emlékét az ő olvasgatásukkal) idézet a legújabb kiáltványukból. Mindjárt az első mondatok, hogy ráhangolódjon a hívő:

„A hazát támadó, magát baloldalinak mondó pártok és a külföldi pénzekkel fenntartott álcivil szervezeteik az illegális bevándorlás kapcsán most 19-re lapot húztak!

Álszent módon humanitásról papolnak, a magyarság létét és jövőjét védő kormányt idegengyűlölettel vádolják.

Lássunk tisztán, ők nem a politikai üldözöttekért aggódnak, hanem a modernkori népvándorlás özönvizét kihasználva a legitim magyar kormány megdöntésére szövetkeznek” .

Ezen lehetne őszintén röhögni, ha nem lenne olyan az országban, aki komolyan veszi a fenti maszlagot. De van. Az ő egyszerű kis agyából annyira telik, amennyire. A sötét kicsi lelkében kétféle ember létezik: a Hazát Védő Magyar Ember (ez például személyesen ő, valamint mindenki, aki a fideszesek boldog családjához tartozik) és az idegenszívű, hazaáruló görény. Ebbe a csoportba tartozik mindenki, aki nem élvez el Orbán Viktor minden egyes szaván. Külön-külön.

Beszorult elméjű barátunknak hiába is magyarázná az ember, hogy van ám itt olyan is, aki ugyan rühelli a jelenlegi kormányt, de például az előző kormányt sem annyira szereti. Azt is feleseleges magyarázni, hogy a kormánynak annyi köze van a jobboldali eszmékhez, mint teszem azt Matolcsynak a józan paraszti észhez. Az egyszeri orbanista számára van az, akit ő szeret és mindenki más, aki az ellenség.

Ellenség pedig van gazdagon. A zsidók például, mint ősgonosz. A cigányok, mint bűnöző paraziták. A melegek. A más politikai nézeteket vallók főleg a liberálisok. Mostanában pedig az idegenek. Ezek mind a véráztatta magyar földet akarják kihúzni az ősmagyar honvédők lába alól. Lehet választani, kit utál jobban a kormány hű talpasa, de akár egyszerre is bátran lehet gyűlölni mindenkit.

Mindezzel nem csak az a baj, hogy állati szar egy olyan országban élni, ahol folyamatosan háború dúl, állandóan védekezni kell és csak barát és csak ellenség létezik. Az ennél sokkal nagyobb baj az, hogy szétrohasztja az egész társadalmat. Mindent. Semmit nem hagy érintetlenül. Az oktatást, a munkahelyeket, az emberek mentalitását, a kapcsolatokat, a közbeszédet, mindent.

Olyan károkat okoz ez a gyűlöletkeltés, ami ma talán még fel sem mérhető. A most tépett sebek nagyon lassan fognak begyógyulni, ha begyógyulnak valaha egyáltalán. A G. Fodorok, Bayerek és hasonszőrű társaik talpra fognak esni, ez nem is kérdés. De az elszabadult indulatok nem fognak csillapodni egyik napról a másikra.

Mindez a melldöngetős magyarkodás, ez a folyamatos harci retorika, a nemtelen uszítás egyetlen célt szolgál.

Ameddig marakodunk, támadunk, vagy védekezünk, addig sem figyelünk arra, amire kellene. Addig nem beszélünk a szétlopott ezer és ezer milliárdokról, a munkanélküliség tényleges adatairól, a mélyülő nyomorról, az orrunk előtt zajló pofátlan rablásról.

A kormánynak és az érdekelt családoknak sokkal jobb, ha a felhúzandó, vagy fel-nem-húzandó kerítésről beszél az ország, mintsem az kezdje érdekelni az embereket: miből is milliárdosodik minden kormánytag és pereputtya, miért nem jut pénz a szociális minimumra, az oktatásra, az egészségügyre? Hová tűnik az a rengeteg adó, amit befizetünk? Hová tűnnek az uniós források?

Pedig egyszer választ kell adni ezekre a kérdésekre.

Remélem, ez a bíróság előtt történik meg.

Az első válaszadó pedig a legfőbb ügyész lesz.adomany