A nemzeti kloáka

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

– Néhány új eset –

A nemzeti kloáka: a magyar politika. Intelligens és jó ízlésű emberek már undorodnak a politikától. Ami eseménye csak van a magyar politikának, az csupa szemét, pocsolya és bűz. Tessék csak egy kicsit visszagondolni. És aztán esetleg tessék a most folyó nyílt és titkos hecceket nézni!… És elég egyetlen jelenségre fölhívni a figyelmet. Az ország exlexben, nyomorúságban és bizonytalanságban van, a panama-botrány az egész országot pellengérre állította, s most ez egy politikusnak sem okoz gondot. Csak az, hogy vajon kié lesz a hatalom s a kiosztásra váró sok konc. Alább egy pár újabb históriát közlünk. Adatot, ha úgy tetszik.

A panama-hecc epilógusa

Mi lesz a panama-heccel. Az előadói jelentés elkészült. Hosszú, ravasz jezsuitáskodó, s a vége ez:

Ezek után, hogy a Ház határozatainak bizonyos irányt és alapot nyújtsunk, összbenyomásként véleményünket a beszámítás és az eset politikai megítélése tekintetében röviden abban foglaljuk össze, hogy gróf Szapáry László vétett a haza érdekei ellen, de ebben része a kormánynak vagy miniszterelnöknek nem volt, s cselekménye csak elszigetelt bűnkísérlet, és az ennek nyomán lefolytatott vizsgálati eljárás minden kétségen felül helyezi a magyar törvényhozás minden egyes tagjának hozzáférhetetlen erkölcsi tisztaságát. És minthogy ennélfogva ezen ügyben semmi további intézkedésnek szüksége nem forog fenn, a Ház kimondja, hogy a bizottság jelentését helyeslőleg tudomásul veszi, és ezzel napirendre tér.

Éljen! Esetleg Polónyi különvéleményt ad be. De ez sem bizonyos. Annyi bizonyos, hogy az előadói jelentést elfogadják. Éljen!…

Marianum regnum

Csak a Somló-ügye mutatunk rá s XIII. Leó elparentálására, mikor Apponyit csak a botránytól való félelem tartotta vissza, hogy a képviselőház ülését a legnagyobb nemzeti gyász jeléül el ne napolja. Marianum regnum Magyarország. Nemsokára túltesz Belgiumon és Spanyolországon. Egy újabb esemény szintén ezt bizonyítja. X. Piusnak pápává való megválasztása alkalmából országszerte a pápa világi hatalmát jelképező lobogót használták. Benedek János, a függetlenségi párt szabadelvű felfogásáról ismert tagja, a képviselőházban föl akart szólalni a pápizmus mellett rendezett e tüntetés ellen, a felekezeti szempontoktól eltekintve, azért, mert a pápa világi hatalmát jelképező zászló használata sértő a velünk szövetséges viszonyban élő Olaszországra. A fölszólalás azonban elmaradt, mert a függetlenségi párt egyes emberei megfenyegették Benedeket, hogy ők is fölszólalnak de a pápai lobogó mellett, klerikális tüntetésre pedig Benedek nem akart [alkalmat] nyújtani. Íme: annyira elharapódzott a klerikalizmus, hogy olyan pártban is, melynek alapelve a szabadelvűség volna, klerikálisok ülnek. Kár, hogy elmaradt a fölszólalás, legalább láthattuk volna, hogy kiktől kell a függetlenségi kerületeknek óvakodniok.

Rókaúton a cél felé

Voltaképpen most dől el, hogy végleg uralomra kap-e Magyarországon a klerikalizmus. Úgy látszik, igen. Igazi szabadelvű ember az egész parlamentben nincs összesen negyven. A kormánypárt jó része a koncért mindenbe beletörődik.

A Kossuth-pártban alig pár ember lát tisztán. Szóval Apponyi kormányra juthat. A „Nagyváradi Napló” néhány héttel ezelőtt rámutatott egy szörnyű dilemmára. Arra, hogy a nemzeti jogokért muszáj végre küzdeni, de ha valami csöppnyi nemzeti engedményt adni fog Bécs, evvel szemben százszor ennyi szabadelvűséget kell feláldozni. Így áll a dolog. A klerikális háborúk rókaúton viszik Apponyit a cél felé. A klerikális „Magyar állam” például azt is kijelenti, hogy a néppárt eláll a revíziótól, ha Apponyi jöhet kormányra. Ilyen jezsuita fogásokkal küzdenek a klerikális különféle táborok mind. S alighanem célhoz érnek…

Ady Endre

Nagyváradi Napló 1903. augusztus 15.