A mértéktartó, szerény, alázatos fajtádat, azt

Facebook/Orbán Viktor Facebook/Orbán Viktor

Ha az ember azt bizonygatja, hogy nem korrupt, akkor már önmagában ettől hihetőbbnek tűnik, hogy mégis az. A mentegetőzés éppen ellenkező hatást vált ki. Határozottan világossá kell tenni, hogy mi nem tűrjük a visszaéléseket. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy tartsák be a törvényeket, és akkor nem lesz baj. Az igazság az, hogy amikor fejlődik az ország, akkor a korrupció visszaszorul. Azért is jut pénz nyugdíjemelésre, családtámogatásra és ingyen tankönyvekre, mert nem tűröm, hogy ellopják a pénzt.

Az elmúlt nyolc év utáni elmúlt hat évvel a zsebében, rezzenéstelen tokaszalonnával, kikezdhetetlen vaslogikával ezt nyomta bele az orcánkba karácsonyi ajándék gyanánt a miniszterelnök úr egy, a Veszprém megyei online lapnak adott interjúban, amelyet értelemszerűen az összes hasonszőrű vidéki lap lehozott. Nem hiába fáradoztak azon, hogy a Népszabadság kinyírásával párhuzamosan megkaparintsák ezeket (feol, baon, veol, heol és társaik) is. De sikerült? Ja.

Tudom, hogy karácsony első napján sokaknak némi vigaszt nyújtott, hogy a Fejér Megyei Hírlapban – azaz nyomtatott formában is – megjelent dörgedelmet valaki enyhén széttrollkodta, és így néhány igazságfoszlány is került a mellbevágóan gyalázatos halandzsába, de azért javasolnám, ne próbáljuk relativizálni ezt a súlyos agymenést. Annál is inkább, hogy a hekkelés minden bizonnyal egy újabb tisztogatási hullámot indít el a Lölö- és kormányközeli lapcsaládnál.

A nem kevés, hasonlóan minősíthetetlen orbáni megszólalás között is éremgyanús alakítás ez. Amely a felcsúti sámán-törzsfőnök legalább egy éve megszállottan ismételgetett, hazugságtól ordító gondolatainak bűzös elegye. Amelyet bár pontonként cáfolnak a statisztikák, a történelmi tények, a mindennapi tapasztalat és a botrányból botrányba tántorgó kormányzás, elégedjünk meg most ennek a cinizmustól üvöltő kijelentésnek az értelmezésével: azért jut pénz mindenre, mert (ÉN) nem tűröm, hogy ellopják a pénzt.

Bár a szeretet ünnepének lágy szorításában igyekeztem megértéssel közelíteni ehhez a karácsonyi töltöttkáposztán átívelő kinyilatkoztatáshoz – ÉN nem tűröm, hogy ők ellopják a pénzt – ennek az egyes szám első személynek a szembeállítása a többes szám harmadik személlyel, egyszerűen bicskanyitogató. Az erkölcs önjelölt szobra újabb adalékot szolgáltatott ahhoz az eddig is tudtuk, csak nem sejtettük típusú evidenciához, hogy amíg él, foggal és körömmel ragaszkodni fog a hatalomhoz. Ezt ő már a büdös életben nem tudja elengedni.

B*zmeg, Orbán nevű ember, bele sem merek gondolni, hogy mi a gyász lenne ezzel az országgal, ha te egyedül, egyes számban, első személyben eltűrnéd, hogy lopjanak. Mi lenne, ha ők – akikhez neked természetesen semmi közöd nincs – lopnának is? A mértéktartó, szerény, alázatos fajtádat, azt! A 23 milliárdos Várba költözős miniszterelnöki rezidenciáddal együtt. Benne a 3 és fél milliárdos felcsúti putris frusztációdat leküzdeni nem tudó, soha véget nem érő kompenzálási kényszereddel. Te talpig becsületes élőisten, te! Hogy képzeled ezt a kijelentést az évi 225 milliárdos félkegyelmű strómanoddal, a saját lábunkon taposó seggarcú vejeddel, a nagybirtokos feleségeddel, a hugyosra gazdagodott bántalmazó apáddal, akinek nagyban köszönhető, hogy te, a kisebbségi komplexusos küldetéstudat rászabadultál az országra? Hogy képzeled mégis ezt az egyes szám-első személyt?

Te telhetetlen személyiságzavarok legkártékonyabbja! Mi az, hogy TE nem tűröd? Egy jogállamban (márpedig ti folyamatosan toporzékolva kéritek ki magatoknak, hogy ez itt az) törvények vannak, amelyek a pénz ellopását büntetik. Egy normális országban nem azért van, vagy nincs korrupció, mert a miniszterelnök azt tűri, vagy nem tűri, hanem mert a jogszabályok mindenfajta lopást egyformán büntetnek. Amikor egy országban akár egyetlen fillér sorsa is a miniszterelnök tűréshatárával hozható összefüggésbe, az nem jogállam többé, hanem önkényuralom. Márpedig a kolbászzsíros pofáddal, arcpirító nyíltsággal azt büfögted fel éppen. Hogy ez a rezsim, amelynek élén pöffeszkedsz, valójában egy autoriter trágyadomb, ahol minden a te egyes számban, első személyben fogant kényed és kedved szerint történik-működik. Ahol az állam illetékes szervei legfeljebb biodíszletnek vannak, mert a pénz ellopása/el nem lopása a maffiavezér alanyi joga.

Brutálisan vastag bőr kell arra a pofára, hogy a Farkas Flórián nevű köztörvényes bűnöző által ellopott pénz kvázi újbóli kiutalását követően három sorral lejjebb egy miniszterelnök előálljon ezzel a hülye dumával, hogy nem tűri a lopást. Egyáltalán az elmúlt hat év előzményeinek tudatában, Matolcsy titkosított közpénzével bezárólag, a napi mutyik és alkotmányos költségek, az egyirányba csatornázott uniós támogatások, a haveroknak leosztott, túlárazott közbeszerzések, a stadionokba betonozott milliárdok ismeretében mekkora cinikus senkiházinak kell lenni ahhoz, hogy egy miniszterelnök megengedje magának ezt a kijelentést? Rezzenéstelen tokával, ünnepinek szánt nemzeti arcon köpés gyanánt.

Miközben emberek tömegei havi 36 ezer forintból tengődnek a végeken, és egy karácsonyi meleg tál ételért 8-10 órákat fagyoskodnak a mínuszokban, az elszabadult hajóágyú fejlődő országról, visszaszoruló korrupcióról öklendezik az ünnep vadhajnalán, ami egyedül neki és az ő legendásan alacsony tűréshatárának köszönhető. Jól mondod, az ilyen küldetéstudatos megbomlott személyiségek nem tűrik a konkurenciát, és bele is betegednének, ha nem egyszemélyben osztogathatnák a pénzt, paripát, fegyvert. Ezt hívják polgári-nemzeti konzervativizmusnak, és adjunk hálát, hogy nem Soros, Gyurcsány és a pirézek cselekszik ezt velünk.

Szerintem szanaszét csapkodta a térdét a röhögéstől Lölöstől-pereputtyostól, hogy mekkorát mondott megint, miközben a könnyes szemű hálás nyugdíjasok (tisztelet a mindenkori kivételeknek) egy tízezer forintos utalványért taposták egymást agyon a postán, a közösből kivett alamizsna után pedig szintén a csókosok kaszáltak néhány milliárdot. Mindig azt hiszem, hogy már mindent hallottam ettől az emberszerű lénytől, már semmi nem tud megrendíteni, felháborítani, de mindig tévednem kell.

Nyoma nem maradt az expozéiban az önkontrollnak, a falig tolt tömény abszurd, a haza nem lehet ellenzékben (csak a mi kormányzásunk tekinthető legitimnek) típusú csökönyös önkény irányítja minden mozdulatát. Zavarbaejtő nyíltsággal beszél arról, hogy az ő egyszemélyes akarata irányít, torol meg, avagy tüntet ki és díjaz mindent. Nem tűri a lopást. Nem tűri, hogy rajta kívül bárki más lopjon. Hogy elrendeli és törvényileg szabályozza, titkosítja, az más kérdés. Az nemzeti érdek. Ezért védi tökön és babon át Rogánt, Farkas Flóriánt, Matolcsyt, Mészárost és az összes korrupcióból degeszre hízott alattvalót. Mert minden az ő akaratából történik, ő pedig, az önjelölt bálvány, definíció szerint makulátlanul tisztességes és becsületes.

A belüket kidolgozó magyar emberek egy része ehhez tapsol önfeledten. Ehhez a mérhetetlenül cinikus megalázáshoz. Hamis biztonságérzetüket kényezteti a tudat, hogy a fénylő csillag nem tűri, hogy lopjanak. Azok. A mindig mások. Ha van kitől rettegni is közben, az már az elemi boldogság. Ha megvan a napi olcsó sör is a szemfényvesztés mellé, az pedig maga a mennyeknek országa. A feudalizmus közben épül-szépül, a nagyúr egyre zsírosodik és minden karácsonykor megnyugtatja az ő nincstelen jobbágyait, hogy itt egyedül neki van joga lopni, hisz az ő érdekükben nem tűri, hogy mások lopjanak. Ámen.

adomany