November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kívánom mindenkinek, hogy olyan ünnepe legyen

Karácsony előtt egy nappal. Azt hiszem, a legtöbbünknek különleges időszak ez, függetlenül attól, hogy vallásos, vagy nem vallásos az ember fia, lánya. Lehet egyszerűen az a nap, amikor együtt a család, amikor több idő jut pihenésre, beszélgetésre és igen, amikor előkerülnek a féltve őrzött családi receptek és a nagyitól örökölt, kicsit kopott, de mindennél értékesebb hímzett abrosz.

És egy kedves olvasónk hozzászólása:

Hiába mondom magamnak, hogy jusztse leszek letört és kiábrándult hisz itt a szeretet ünnepe. Itt a szeretet ünnepe? Tényleg? Hol van az a régi festett diós, csokimentes, bevásrlóőrületesmentes régi karácsony. Meleg, család, szeretet. Kívánom hogy mindenkinek legyen csak egyszerűen szép, békés karácsonya”.

Azt gondolom, hogy rengeteg olyan dolog van, ami rajtunk múlik. És még csak észre sem vesszük. Az az érzésem, hogy sokan nem képesek, vagy nem hajlandóak változni, alkalmazkodni. Márpedig a minket körülvevő világ folyamatosan változik. Mi mégis – nem mindenki, de sokan, túl sokan – elfogadjuk azt, amit el akarnak fogadtatni velünk. Engedjük magunkat manipulálni. A politika, a reklámok, bizonyos érdekek felül tudják írni a saját érdekeinket. Ha hagyjuk.

Régebben sem értettem, ma sem tudom elfogadni azt, amit sokszor tapasztalok. Számtalanszor szembesültem azzal, hogy az emberek berendezkedtek egyfajta életvitelre és amikor ennek a lehetősége megszűnt, nem tudtak alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Nem is akartak/akarnak, eszükbe sem jut. Pedig kellene.

Érthetetlen, hogy sok család, akik kertes házban élnek és az elmúlt évtizedekben gyárakban, üzemekben dolgoztak a szülők, úgy szervezték az életüket, hogy a kertet jobb esetben füvesítették, rosszabb esetben lebetonozták, teliültették tujával – végtelenül gyűlölöm a tuját – és munka után a félkész bolti élelmiszerekből összeütöttek valami vacsorát. Érthető volt, hiszen a munka után nem maradt idő a kert gondozására és meg tudták fizetni a húst, zöldséget, gyümölcsöt. Mindent, amire szükség volt.

A média azt sugallta, a reklámok azt erősítették: így természetes és ez az emberhez méltó élet. A bontottcsirkétől – emlékszik még valaki arra a reklámfilmre? – a kész tésztákon át az önmagától beparkoló autókig minden jár nekünk, mindenre szükségünk van és nem is lehet máshogyan élni.

Aztán változott a helyzet. A szülők, vagy az egyikük munkanélküli lett, vagy egyéb okból csökkent a jövedelmük. De a gondolkodásuk nem változott. Munkanélküliként is elnézegették a haszontalan gyeppel beültetett kertet és a csökkenő bevételből már nem csirkét vettek, hanem farhátat, lejáratközeli felvágottat, olcsóbb tésztát, linzer helyett háztartási kekszet, tejföl helyett műtejfölt, vaj helyett olcsó margarint. Holott csak ásó, kapa, vetőmag kellett volna az élhetőbb, méltóbb, minőségibb élethez. Tuja helyett paprika, paradicsom, krumpli, bab, hagyma. Locsolóberendezés helyett egy kis ól a tyúkoknak, hogy legyen minden nap tojás. A méregdrága és rossz bolti lekvár helyett nekilátni ősszel és befőzni a lekvárt, elrakni a savanyúságot. Termelőtől minden évben olcsón be lehet szerezni az alapanyagokat, amik nem teremnek meg a kertben. Bolti száraztészta helyett frissen gyúrt. Gagyi bolti süti helyett otthon készült. Ezek nem csak finomabbak és egészségesebbek, mint a bolti, hanem nagyságrendekkel olcsóbbak is.

Nem varázslat sem a kenyérsütés, sem a tésztagyúrás, sem semmi más. Megtanulható dolgok. De sokan ma is elhiszik, hogy nem tudnak változtatni, pedig de. Nem mindenki tudja megtenni, de sokan meg tudnák, minden adott hozzá. Csak a felismerés és az akarat hiányzik.

Ugyanez van a karácsonnyal is. Hol van az leírva, hogy kötelező felvásárolni a fél boltot, hogy erőn felül – akár hitelből – meg kell venni mindent, amiről azt gondoljuk, hogy nem élhetünk nélküle? Szerintem sehol. Én is látom, tapasztalom, hogy sokan szinte transzban vásárolnak fel mindent, ami nem fut el. Pukkadásig tömött bevásárlókocsikkal gázolják le egymást, miközben panaszkodnak, hogy mennyire drága minden és nehéz az élet.

Igen, sok embertársunknak valóban nehéz. Azoknak, akik elveszítették az otthonukat, azoknak a családoknak, ahol a szülők nem találnak munkát, valaki megbetegedett, megrokkant a családban és még ezer ok és baj van. Nekik sok esetben nincs választásuk és nincs lehetőségük a változtatásra. De ez nem minden esetben van így. Aki még meg tudja pakolni a bevásárlókocsit, az biztosan változtathatna. A hozzáállásán. Az igényein. Át tudná gondolni, hogy biztosan meg kell-e venni hitelből a szekrény méretű tévét, vagy inkább előszedi a padlásról a régi mesekönyveket és olvas a gyereknek.

Ünnepek alkalmával – karácsonykor – is csak egy gyomra van az embernek. A tíz kiló szaloncukor helyett jó móka a gyerekekkel, vagy a párunkkal közösen diót festeni, sütit sütni, pattogatott kukoricából, ezüstpapírból, színes papírcsíkokból díszeket készíteni. Ahogy jó dolog, ha az ünnepi asztal maradékát becsomagoljuk és egy kevéssé szerencsés embertársunknak adjuk. Megosztjuk vele az ünnepünket, az ételünket.

Sok esetben rajtunk múlik, milyen az életünk. Rajtunk múlik, mennyire érezzük magunkat szerencsétlennek, vagy mennyire tudjuk meglátni a lehetőséget a látszólagos veszteségben. Ahogy rajtunk múlik az is, hogy milyenné tesszük az ünnepeinket. Ha azt akarjuk, hogy diós-beszélgetős-gyetyás-mesélős-nevetős-összebújós legyen, akkor az lesz. Kívánom mindenkinek, hogy olyan ünnepe legyen, amilyet szeretne, amilyenre vágyik és amilyet csinál magának.adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.