Pofátlanabb, arrogánsabb politikust keveset termett az anyaföld

Fotó: MTI/Máthé Zoltán Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Az történt, hogy Rogán Feltaláló-Bulibáró Antal becsörtetett a Demokratába egy kávéra. Szokott ő kávézni másokkal is, legfeljebb elfelejti. Ha nagyon muszáj, estére eszébe jut. Zárójel: a Demokratáról azt kell tudni, hogy annyian olvassák, ahányan írják, de ettől függetlenül most is tele van toszva a Magyarország erőlködik erősödik kormányzati propaganda-hirdetésekkel.

A demokrata.hu nevű förmedvény teljesítménye csúcsán is kevesebb, mint 90 ezer embert ér el egy hónap alatt, ez a Bencsik András nevű – végtelenül ostoba, de legalább gondolkodás nélkül szervilis szellemi hátország – életének főműve. A Demokrata annyira sikeres, hogy nemcsak online terjeszti az igét saját magának, de nyomtatásban is megjelenik.

Zárójel bezárva: a tegnap „piacra” dobott, egészoldalas MVM reklámokkal kitapétázott év végi duplaszám címlapján – a tetszőleges bűncselekményekkel szoros kapcsolatot ápoló egyének is lehetnek miniszterek jeligére – a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője látható, akit még a demokrata.hu olvasói is visszataszítóbb figurának tartanak, mint Gyurcsányt. Ideteszem a címlapot. Nem azért, hogy másszon a tenyerünkbe minden idők legkártékonyabb született politikusának feje, nem azért, hogy ingyenreklámozzam ezt a szennylapot, hanem mert csak:

dem

Természetesen Rogán Szöszill nem maradhatott ki a történetből: az ellenség megtévesztését szolgálja, hogy a mindenre odafigyelő, gondos feleségére büszke senkiházit próbálják eladni a népnek, higgye azt, hogy egy lájtos karácsonyi főzőcskézős-csacsorászós interjút rejt a lap.

Francokat, mama! Az egész alákérdezős beszélgetés a komplett kormány aktuális paranoiáját hurcolászó, a liberalizmustól epét hányó, a sorosozva hazudozó Rogán verbális hányásától bűzlik. Kőkemény kampányszöveg, amelynek minden állítása tételesen és tényszerűen cáfolható. Lehetne, ha értelmetlen zagyvaságokkal a józan ész bármikor is érdemben fel tudná venni a versenyt.

dem1

Miután az elmúlt évet, különösen annak második felét olykor csak heti, de néha napi rendszerességgel Rogán Antal viselt dolgai határozták meg közéleti értelemben, amikor egységnyi időre jutott egy ordas gazemberség a múltjából-jelenéből (és egyáltalán nem a rongyrázó helikopterezés volt a legdurvább), miután az ingatlanbizniszeitől a csodával határos vagyonnyilatkozatáig, a kenőpénzes zacskók ügyétől a letagadott ügyvéd-pénzemberig, a feltalálósditól a letelepedési kötvényekig minden mozdulatára a korrupció súlyos árnyéka vetült és egyetlen kérdésben nem sikerült tisztáznia magát, karácsony előtt három nappal a parasztlegény újra moralizál. Legsúlyosabb állítások:

  • Egyszerű karaktergyilkosság zajlik ellenem, hiszen az ellenzék is tudja, hogy az elmúlt egy esztendő kormányzása sikeres”, igen, ezért támadja a sajtó őt és a családját.
  • Ahogy Orbán is mondta – Rogán egyetért vele – 2017 a lázadás éve lesz. A világban sok helyen fellázadtak „az elefánttornyokba zárkózó liberális politikai elitek ellen”. Erről szólt az amerikai elnökválasztás és a Brexit is, ugyanis a politikai elit nem törődött azzal, hogy mit gondolnak az emberek a bevándorlásról, a gazdaságról, a nemzeti érdekek védelméről. „A régi liberális Európa csúfos bukásra ítéltetett”.
  • Oda kell figyelni az emberekre, és markánsabban kell kiállni az európai érdekekért. Míg a magyar kormány az emberek megkérdezését hirdeti az unióban, addig Brüsszelben elvont, ideológiai politizálás zajlik. „2017-ben csak azok az európai kormányok maradhatnak hatalmon, amelyek meghallják az emberek szavát.

A kormányzati sikerekről, valamint az ellenzék elveiről és főleg elvtelenségéről szóló, gurgulázó-hörgő moralizálást most külön nincs kedvem szétszedni, már a bőr jön le a pofámról, amikor a soha nem dolgoztak még ennyien a rendszerváltás óta és az adócsökkentés rongyosra cincált hazug mantráját hallgatom-olvasom (már milliószor leírtuk, miért arcpirító hazug duma ez, nem ismételném meg).

A lényeg az, hogy Rogán Antalt egyáltalán nem bizonytalanította el, sőt kétszínű aljasságában inkább megerősítette az a rengeteg botrány, ami vele kapcsolatban felszínre került, Orbán nyilvános kiállása velejéig korrupt lénye mellett újabb szárnyakat adott hőre táguló luxuséletével egyenesen arányosan táguló egójának. Azt hiszem, nála pofátlanabb, arrogánsabb politikust keveset termett az anyaföld, pedig a DesikerültKovácsok, Lázárok, Szijjártók, Orbánok versenye brutálisan erős.

Mit állít a költő? Hogy olyannyira fontos és sikeres munkát végez ő a miniszterelnök ánuszrózsájának egységsugarú körében, hogy mindenki irigykedik rá. Főleg az egyébként is döglött liberális ellenzék. Rogán Antal hiszi és vallja, hogy ő nem azért kerül címlapokra (na, nem a Demokrata címlapjáról van szó), mert reggeltől estig hazudik, és este általában mást hazudik, mint reggel a végeláthatatlanul végeláthatatlan ügyeiről, hanem mert sikeres munkát végez.

Rogán Nyelvújító-Elefánttorony Antal, a félanalfabéta parasztlegénynek üzenném haldokló liberálisként, hogy a hatalmi gőg és az impertinencia, a kőkemény valósággal ellenkező hazugságok kényszeres ismételgetése előbb-utóbb elhozza mindenki vesztét, aki semmi máshoz nem ért, csak ehhez. Hiába van meggyőződve arról, hogy karaktergyilkolni azt is lehet, akinek nincs karaktere. Nem lehet. Mert a korrupt szarházi még soha nem volt a karakter szinonímája. A korrupt szarháziak pedig ne moralizáljanak, mert az nem csak nevetséges, de hiteltelen is.

Rogán Antal elefánttorony-szakértő ne ringassa magát abban a téves hitben és tudatban, hogy az alternatív valóság és földi paradicsom bilikék plakátokra rajzolása egyénértékű az emberekre figyeléssel, amiből rothadó liberálisék elégtelenre vizsgáztak. Az egy százalékos adócsökkentésből soha nem lesz 15 százalékos béremelés, mint ahogy általában a baráti médiába öntött milliárdokból sem lesz élhető ország.

Ugyanis ez egyre ostobább és primitívebb szlogenek hátterében – amiről soha nem esik egyetlen szó sem – az ország egy része éhenhal, egy másik része elvándorol, egy harmadik részét pedig Erzsébet-utalványokkal próbálják elkeseredetten jóllakatni. A maradék viszont pontosan látja, hogy a Rogán-fajta maffiózó-gyanús tahók kormánya úgy figyel az emberek szavára, hogy meg sem kérdezi őket. Várba költözésről, Ligetről, olimpiáról, Paksról, vasárnapi boltzárról, erőszakos államosításról és bármiről, ami túlmutat a rezsicsökkentésen és a 8 kiló hús-utalványon.

Putyin kezét csókolgatva nem lehet európai érdekeket védeni, mint ahogy hatalmi pozícióból lázadozni is minimum nevetséges. Ettől függetlenül valóban érik a lázadás, amelyért a kommunista KISZ-titkárokból meggyőződéses liberálissá, szabadelvű liberálisokból pedig polgári-keresztény-nemzeti-vérpopulista-demagóg illiberálisokká átvedlett köpönyegforgatók bandája mindent el is követ. Szánalmas, ahogyan azt a politikai berendezkedést ócsárolják vállvetve, amelynek évtizedek óta kaméleonokat megszégyenítő alakítói és főszereplői. Nem Soros, nem Soros civiljei, hanem Rogán és a fényességes egyélőisten.

Szégyen és gyalázat, hogy egy hűtlen kezeléssel, csalással, okirathamisítással, hivatali vesztegetéssel és egyéb bűncselekményekkel szorosan összefüggésbe hozható műveletlen bugris mások erkölcsiségét egyáltalán a szájára veheti, és karaktergyilkosságot kiáltva mártírkodhat, miközben tevőlegesen hozzájárul az ország lassú és fájdalmas összeomlásához. Ahol Rogán nem létező karaktere erkölcsi és szakmai mérce lehet, ahol egy kimosakodott bűnöző fontos alkatrésze lehet a kormányzásnak, ott nem tegnap óta nagy a baj. A jó hír az, hogy ha lesz lázadás – márpedig szükségszerűen lesz -, akkor a Pasa parki luxus-elefánttorony sem ússza meg. Bármit is jelentsen az elefánttorony, te ostoba, félművelt gazember.

adomany